Szabadnap, pihenés és vissza a kemény munkába

Volt két nap szabadnapom! Ki is használtam. Szerdán ügyintézni voltam, vásárlás, fodrász, egyéb teendők. Estére meghívásom volt Klausékhoz sajt fondűre!! Még soha nem ettem ilyet és be kell valljam most már tudom, hogy hiányzott eddig és senki se hagyja ki! Aki szereti az olvasztott sajtot, tuti hogy imádni fogja. 3-4 féle sajt, lehetőleg nem túl zsírosak, bors, fehérbor, baguette és sör. Beszélgettünk, ettünk, közben ment a mosógép, mert hát mosni is kell néha!! Gyerekek! Nagyon finom volt!!! Klaus és Uschi elmondta, hogy milyen sajtok jók a fondűbe és hogy Trappistát nehogy rakjak bele, az erre nem jó! A trappista melegszendvicsre és rántottsajtnak való! Ők sokszor jártak már Magyarországon, és az első étkezésük mindig rántott sajt és mindig rákérdeznek, hogy Trappista-e és általában néznek a pincérek, hogy ezek meg honnan tudják ezt.
A Trappista azt hiszem túl zsíros, és ha összeolvadnak a sajtok a zsír feljön a fondű felszínére, ami nem túl szép látvány, ezért nem ajánlatos.
Csütörtökön volt a nagy pihenés. Semmit sem csináltam egész nap!! Tényleg! Reggel, amikor felkeltem még arra gondoltam, hogy felmegyek a pályára snowboardozni kicsit. Lehetőleg délelőtt, amikor még nagyon faja a pálya, de valahogy nem akarózott kikelni az ágyból. Illetve reggeli után (ezt a szobámban töltöttem), valahogy úgy éreztem, hogy még vissza kell dőlnöm picit és tévézni kell. Mindenféle bárgyú sorozat ment, többek között a "Két férfi és egy fél" Charlie Sheen-nel. Ezt otthon is szerettem, így leregadtam előtte. Ráadásul több részt vetítettek egyszerre. Majd valahogy elszunyókáltam... Így nem lett semmi a snowboardozásból. Délutánra meg már annyira legyalulják a pályát, hogy nem élvezetes sem síelni, sem snowboardozni rajta.
Persze délután is találtam érdekes műsorokat, így nem volt nehéz megygyőznöm magam arról, hogy maradjak a szobában. Így sajnos a blog írás is elmaradt, de igazából nem is tudtam volna mit írni. Aztán 6 körül telefonált Verena, hogy jön hazafelé, beugrik a boltba vásárolni, mert spenótot és krumplipürét akar csinálni tükörtojással és ha van kedvem, akkor csatlakozzak. Természetesen volt. Még volt két üveg söröm (Pilsner Urquell - hogy tényleg sör legyen) és nagyon jót ettünk a közösségi konyhában, ami ellenben eléggé lehangoló.
Az itteniek főleg búzasört isznak. Ami lényegében finom, de mivel én inkább a keserű sört szeretetem és nem az édeskéset, így az itteni sör nem tud nagyon lekötni. Persze megiszom, de azért jó érzés volt egy Pilsner Urquell a sok Weizenbier után. Verena Brémából jön, ott is inkább a keserűbb sört isszák, így neki is bejött.
Pénteken megint munka. Elég hülye napunk volt, viszonylag kevesen voltak a pályán (péntek és a jó idő ellenére), lassan indult be majd dél tályban eléggé összegyűlt a nép. De mivel inkább italok fogytak, sokat rohangáltunk, de a forgalom ahhoz képes kevés lett.
Ellenben nem kellett hozzányúlnunk a teraszhoz. Már fel volt építve és a nap végén is maradt minden a helyén.
Este természetesen ismét betértünk a Bodder-be egy italra. Akkor szólt Thomas, hogy az egyik haverjánál grillparti lesz és ha van kedvünk, akkor menjünk mi is Verenaval. Teljesen rá van kattanva Verenara. :-) A baj az, hogy Verena meg kicsit úgy viselkedik mint egy szűzkurva, mert élvezi, hogy udvarol neki Thomas ugyanakkor nem akar semmi komolyabbat és állandóan lepattintja szegény srácot, hogy úgy sincs jövőjük, mert áprilisban vége a szezonnak és akkor visszamegy Brémába. Ez az én kis saját szappanoperám! Hihihi!
Szóval kapva kaptam az alkalmon, ki lehet mozdulni kicsit. Thomas haverja Andreas épített a kertben egy jégbárt. Azaz hóból egy bárpultot - két sörpadot rakott a tetejére borításnak. Elég jó lett, ahhoz képest, hgoy most csinált ilyet először. Mellette tűzrakóhely, így adva volt az indok, hogy grillezzünk. Bevallom, kicsit kételkedve álltam a dologhoz, mert tudvalevő, hogy naplemente után kutya hideg van, de volt egy kisebb tűz, mellette meg egy másik ami inkább csak parázs volt, az fölött grilleztük a husikákat, a virslit és néhány saslikot. Mind a hús és a saslik előregyártott volt, de ennek ellenére nagyon finomak voltak. Volt zene is, meg pokrócok, így teljes volt a gyönyör. Nem gondoltam volna, de éjfélig ültünk a szék körül, beszélgettünk, storyzgattunk. Verena a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam sokat inni, mert másnap, azaz ma munka van.
Az egyik legnagyobb vidámságot az okozta, amikor az egyik srácnak valmikor fél 12 körül esett le, hogy én nem vagyok német! Pedig beszélgettünk is egymással és nem is ivott. Thomas egyik haverja Emra török származású, de már itt született. Neki úgy mutatott be Thomas, hogy: figyu Emra, ez a srác jobban beszél németül mint Te! Aztán megbeszéltük a Török-Magyar történelmi barátságot, majd megjegyezték, hogy nekem könnyű, mert tőlünk leléptek a törökök, míg innen valahogy nem akarnak hazamenni. Persze mondtam, hogy nekünk is 150 év kellett és némi segítség az osztrákoktól.
Ma igazán nagy napra számítottunk! Jó idő, hétvége, a hó minősége is jobb egy fokkal mint volt, tehát kössük föl a gatyát! Petra tartott reggeli közben egy kis értekezletet, hogy ki-ki mire figyeljen oda, mik lesznek a prioritások, hogy minden gördülékenyen menjen.
Elmondta, hogy nagyon örül, hogy egy jó csapat van most a Hütteben így csak apró finomításokra kell odafigyelni és a mai nap előreláthatóan showtime lesz! Valami bankos egyesület ugyanis versenynapot tartott. Bankok közti síverseny. 400 induló és kb 600 néző. Hát voltak is sokan. Két asztalt ki is hoztunk pluszban a Kuhstallból. És amikor végignéztem a pályán, tele volt hangyákkal, azaz sok kis sízővel.
Holnapra vasárnapra rosszabb időt jósóltak, így délután a teraszt szépen lebontottuk. Amikor jöttünk le a hegyről, akkor páran azt mondogatták, hogy az ég azért nem úgy néz ki, mintha nagyon rossz idő lenne várható. Majd meglátjuk. Lebontani és újra felépíteni a teraszt még mindig kevesebb és egyszerűbb munka, mint a behavazott padokat és asztalokat takarítani.
Egyelőre se híre se hamva a nagy havazásnak. Majd reggel meglátjuk.