Na, hogy telnek az ünnepek?

Remélem mindenki jól átvészelte a karácsonyi zabálást és rokonlátogatást és a Mikulás/Jézuska (kinek mi) is bőségesen gondoskodott mindenkiről!

Nálunk a helyzet viszonylag változatlan, ahogy vártuk Karácsonyt követően megjöttek a vendégek is. Tegnap csodálatos napsütés fogadott mindenkit, de azért a hideg is kimutatta a foga fehérjét. :-) Jó hideg volt, de amíg a nap sütött, addig a napon elég meleg volt. Elég jó forgalmunk volt, szépen megtelt az egész Hütte. Ezt már szeretjük, így hamar eltelik a nap.

Estére Petra meghívott magukhoz, hogy egyek valami rendes karácsonyi vacsit. :-) Előző este meg Klaus-ék hívtak meg egy kis vacsira. Leberkäse (húskenyér) és krumplisaláta. Vittem egy üveg bort. Degenfeld Muscat Lunel. Ha az ember finom bort szeretne inni, akkor érdemes magyar borhoz nyúlni. Természetesen mindenkinek ízlett.

A mai napra is elvileg azt ígérte az időjárás előrejelzés, hogy szép idő lesz. Hát nem így lett. Reggel eléggé borús volt az idő, tehát a "levelibékák" eléggé mellélőttek! Sőt nem sokkal dél után már havazni is elkezdett és egész délután esett. Sőt még most is havazik.

Ma is elég sűrű nap nap volt és pörögtünk rendesen.

Sajnos azzal, hogy egyre több a síelő, a balesetek esélye is növekszik és ez ma be is igazolódott. A sípályákat egyértelműen jelzik - nem véletlenül. Pont mellettünk van a hegyoldalban egy terület, ahol húzódik egy árok, aminek a széle elég meredek és kb 4-5 méter mély. Tavaly nem is tűnt fel, hogy ott bármi baj lehet, de ma három emberke is letért a pályáról és szerencsétlenségükre pont telibe találták az ároknak a legmeredekebb és legmélyebb részét, így bele estek. Az elsőkről úgy értesültünk, hogy egy lány sírva rohant be hozzánk, hogy beleestek a szakadékba az ismerősei. Petra mondta, hogy gyorsan hozzak két pokrócot és hívtuk a hegyimentőket. Majd mire a térdig érő hóban odaértem közel az árokhoz, kiderült, hogy mindkét emberke jól van és már mások kiséretében másznak ki az árokból. Úgy tűnt minden rendben és az ijedtségen kívül semmi bajuk. Szóltunk a Bergwacht-nak, hogy úgy néz ki minden rendben, nem kell jönniük. Mindketten bejöttek hozzánk, aztán jónéhány perccel később az idősebbik ember hozzátartozói szóltak, hogy valami baj mégis lehet, mert egyre rosszabbul van az ember. Jött a hegyimentő megvizsgálta, aztán elvitték. Pont, amikor elmentek, szólt a másik ember társasága, hogy náluk is egyre szarabbul van a balesetes. Nem fáj semmije, de valahogy szarul van. Hívtuk megint a Bergwacht-ot, Tádé (eredetileg Tadeus, azaz Tade) megvizsgálta, majd elment, mert jön a helikopter egy harmadik emberkéért, aki szintén belepottyant az árokba, de kicsit rosszabbul járt. Nála valószínűleg gerincsérülés van. A helikopter ott szállt le mellettünk - kb 60 méterre és most láttam, hogy ilyenkor a Bergwacht hogyan irányítja a helikopter pilótáját. Tádé állt, integetett, majd ahogy közeledett a helikopter letérdelt, hogy ne fújja el a szél és a helikopter jóformán rá szállt le. Ahogy tartotta a kezeit és integetett a helikopter orra mintha a tenyeréhez ért volna. Ilyenkor ők mutatják a pilótának hogy hol van biztos terep a leszálláshoz.

Tehát zajlik az élet a hegyen!

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Eljött Karácsony és a Szenteste! Mindenki ünnepel. Itt is ünnepi a hangulat, ezért a pályán nem voltak túl sokan. A sípálya is korábban zárt ma, 3-kor volt vége a napnak. Mondjuk eleve kb 50 ember lehetett a hegyen. Nálunk is eléggé gyér volt a forgalom, de ezt tudtuk előre. Holnap viszont már - amennyiben jó idő lesz - elég sok ember várható. Az időjárásjelentés szerint viszont nem így lesz. Komoly havazás várható holnap és holnapután is. Meglátjuk.

Nekünk holnap reggel teljesen normálisan kezdődik a nap, így reggel kelés háromnegyed hétkor.

Jó éjt!

Kezd egyre több ember lenni Oberstdorfban

Jönnek az ünnepek, ez azt jelenti, hogy jönnek a vendégek is. Érezni a faluban, reggel a parkolóban, és a sípályán is. A nagy közért parkolójában is egyre több autó áll. Míg az elmúlt hetekben általában 8 autó állt a parkolóban, most ez a szám inkább a 20 felé tendál, és a kasszánál is sokkal többen vannak. Nem egy kassza van nyitva, hanem három - négy. :-)

Sajnos (megint ki kell térjek az időjárásra) minket is elért a meleg, ami otthon is olvadást okoz, így hát nálunk is olvad. Hétfőn eső és +5 fok volt lent a völgyben.

Ma is egy fura nap volt. Hol sütött a nap, hol meg vékony felhő mögé bújt és akkor elég hideg volt. És már kezdenek gyűlni a hollandok is. :-) Minden kajára azt mondják: Lekker - picit krákogva persze, amúgy hollandosan.

Elég sokan voltak ma nálunk, de a napsütés miatt főleg a teraszon ültek. Amikor meg nem sütött a nap akkor meg a hideggel viaskodtak.

Megjött a mosogató emberünk. Nagy nehézségek után megérkezett Ádám. Ma volt az első napja és szerencsére jól vizsgázott, Petra meg volt elégedve vele. Ez nagy szó. A nagy hajtás miatt csak a legjobb a megfelelő nálunk. Azt már tavaly is írtam, hogy a mosogató nálunk nehéz szerep. Kap tőlünk hideget, meleget. Mármint tányér és szennyes formájában. Ha a déli hajtásban amúgy istenesen megtelik a Hütte, akkor nem semmi mennyiségű szennyes edényt hordunk be hozzá. De Petra miután körbevitte Ádámot, hogy megmutassa neki a dolgokat, annyit mondott, hogy "sehr sympatisch". Tudni kell, hogy ha valaki nem tetszik neki, annak eléggé megkeseríti az életét a fent említett okokból. A két új emberkével van még némi gond, mert ugyan gyakorlott felszolgálók, de ezt a fajta hajtást nem szokták még meg. Pl a mai nap a déli harangszót még együtt "hallgattuk" a konyha rádióján, aztán kb negyed óra múlva megrohamoztak minket az emberek.

Amúgy nálunk eléggé látni, hogy milyen hülyék az emberek. Mindenki délben akar enni. Akkor minden étterem tömve van. Ha valaki fél kettő után tér be bármelyik helyre akkor sokkal kényelmesebben tudna kajálni. De hát ezek németek és tokosak. Délben enni kell - kész, nincs vita!

Holnap új nap, új kihívás és az idő is lassan hűvösebbre fordul. Holnap már hó is várható és karácsonykor szintén havazást jósolnak.

Valamelyik este csináltam pár szép képet, mert telihold volt és olyan világos volt, hogy azt hittem egy lámpa világítja meg a teraszt. Itt az egyik:

Első komolyabb hétvége

Túl vagyunk az első komolyabb hétvégén. Szombat szép idő - bár elég hideg - ezért sok vendég volt. A hideg miatt főleg a belső terekre koncentráltak, ezért kellemes kis tömeg alakult ki bent. A szokásos, egy asztalnál több társaság egyszerre, 6 fő helyett simán 8 ember ül. Általában mindenki lazán fogja fel, mert még mindig jobb kicsit szűken lenni, mint -15 fokban a teraszon ülni, napsütés ide vagy oda.

A cég próbálkozik segíteni rajtunk, kaptunk egy-egy kisegítőt próbanapra. A másik jó hír, hogy Stephan, aki tavaly is dolgozott nálunk idén szintén itt van. Szombaton kezdett.

A kisegítők viszont nem voltak túl sikeresek. Szombaton egy lány jött - természetesen síelni nem tud, ezért motorosszánnal hozták át őt. Hát egy amolyan se íze se bűze kövér csajszi volt, aki úgy mozgott, mintha be lenne lassítva. Természetesen esélye sem volt, ezekkel a képességekkel.

Ma egy idősebb férfi jött hozzánk - őt is szánnal kellett áthozni hozzánk. Ez egy dolog, amit nagyon nem értünk, mert nálunk az első kérdés az volt, hogy tudunk-e síelni. Erre most meg olyanokkal küzdenek, akiket - ha beválnak - egész szezon alatt taxizni kell a Bergwacht-tal.

Mindegy. Ez az emberke - Alfonso - már kicsit jobban muzsikált. Alfonso kubai és mint kiderült volt valamikor egy szekszárdi barátnője. Tipikus karibi emberke. Mihelyst zenét hallott elkezdett mozogni az egész teste. Érdekes volt látni. Pozitívum volt szintén, hogy nagyon igyekezett. Pörgött, látszott, hogy próbált jó benyomást kelteni. Csak az a síelés dolog hibádzik.

Holnap szabadnapos vagyok, meglátom mit fogok kezdeni az időmmel.

Nem tűntem el

Sziasztok!

Nem tűntem el csak bőven volt tennivaló a héten. Jó, tudom ez nem kifogás. Hét közben sajnos az üzlet még nem igazán pörög, mert karácsony előtt még nem igazán van nagy mozgás. De ezt már említettem. A porhavas fél nap után megint egy igen unalmas amolyan semmilyen nap következett, de legalább szép napsütés volt. Igenám, de a hőmérő a csúcson -18,5 Celsiust mért. Persze a pályán sem volt sokkal több. Kb -14. A napsütés miatt természetesen megjelentek az első emberkék, akik igyekeztek dacolni a hideggel és a teraszon ettek vagy ittak. De csak addig, amíg az italuk bele nem fagyott a poharukba. Este még átmentem Petrához, hogy összerakjunk egy táblázatot munkaórák elszámolásához.

Csütörtökön karácsonyi vacsi volt fent a hegyen. Ezt a bulit minden évben más-más hegy rendezi. Most mi voltunk a soron. Nagy készülődés, nagy nyüzsi - és nagyon hosszú nap. Fél 12-re értünk le a völgybe. A vacsi elég jól sikerült a szakácsok finomat sütöttek főztek. Sütőtökleves, Kacsacomb és kacsamell szeletek krumpligombóccal, párolt káposztával és marcipánkrémmel töltött sült almával, majd desszertnek valami érdekesség volt: Jegelt császármorzsa. Na, erre kíváncsi voltam. Hát mit mondjak, lehet, hogy ez nem sikerült úgy mint kellett volna, de nekem nem volt semmi egyéb, mint tejszínparfé csokikrémmel. Mindez egy szilvabefőtt ágyon.

A szép az egészben az volt, hogy mára megint (a mi szempontunkból) rossz időt ígértek, tehát felhős, szeles és havazós, ezért én mára szabadnapot kaptam. Reggel nyolcig sikerült aludni. És egész nap igazából csak lustálkodtam és egy két dolgot elintéztem a városban.

Holnap újra munkanap - még mindig elég rossz idővel, de hétvége miatt nem lehet tudni. Vasárnap meg már elvileg jó idő lesz.

Ma még beszéltem Thomas-szal, lehet, hogy holnap találkozunk egy sörre vagy némi bulizásra. Ez még kiderül, holnap este munka után.

Ja, csak annyit a mai havazásról, hogy ismét esett vagy 25 cm hó. :-) Úgy néz ki ez az idény - legalábbis az eleje - bővelkedik hóban.

TÉRDIG ÉRŐ PORHÓ A PÁLYÁN

Ááááááálllat! Igen! Éjszaka esett megint egy kis hó. Itt lent a völgyben kb 25-30 cm, de fent a hegyen még egy picivel több!

Tegnap kaptam némi kritikát, hogy a blog majdnem olyan mint egy időjárásjelentés. Mivel eddig nem dolgoztam még túl sokat, igazából túl sok élményről sem tudtam beszámolót írni.

De ma! A mai nap már tartogatott némi élményt.

Mivel még mindig nincs igazán szezon várható volt, hogy túl nagy forgalom nem lesz. Ezt azt hiszem említettem a tegnapi bejegyzésben.

Minden úgy kezdődött, hogy mikor felértünk a hegyre, akkor még várni kellett míg a "hátsó síterep" felkészül a vendégek fogadására. Ez lehet 5 perc, lehet 20 perc és lehet "bocsi, ma nem nyit meg a hátsó síterep, mindenki mehet haza". kb 15 perc várakozás után megkaptuk rádión az engedélyt, hogy mehetünk a Hütte-hez. Ami a Hüttenél várt, olyat az előző szezon alatt nem sikerült átélnem. A teraszon mindenhol (nem csak a szokott szélárnyékos helyeken) kb 50-60 cm hó! De erről majd később.

Ami a pályán várt, na az a lényeg! Fincsi, lehelet finom friss porhó, amerre a szem ellát. Na jó, ez utóbbi nem volt valami nagy távolság, mert az egész hegy felhőben volt és havazott. De azért viszonylag jó látási viszonyok fogadtak. Ez azért fontos, mert nincs annál rosszabb, mint úgy csúszni a pályán, hogy semmi kontúrt nem látsz. Minden fehér és nem tudod, hogy hol van egy bucka vagy hóátfúvás. És ilyenkor azt sem érzékeli az ember, ha oldalirányban is csúszik. Na, ez utóbbi okoz néha akkora zakózást, hogy a Szeizmográfok még otthon is érzékelik. Tavaly kijutott belőle egy - szerencsére nem lett belőle az ijedtségnél komolyabb dolog. De vissza a porhóhoz. Az az igazi ismérve, hogy az összes síző (haladóig bezárólag) sipákol, hogy "olyan nehéz ebben a mély hóban síelni, meg izé, meg jujj". Ilyenkor ül a snowboardos arcán valami érdekes vigyor amit nem lehet leírni, csak valahogy úgy, hogy átmenet a bárgyú, a gyermeteg, a sátáni és az elvetemült között. A tökéletes mennyiségű friss porhóban deszkázás élménye nehezen írható le. Tudod, hogy a porhó alatt kezelt (azaz sima) pálya van és sehol nem rejtőzik kidőlt fa vagy keményebb hóból összeállt bucka, amik szintén szédületes - és főleg fájdalmas - zakóhoz vezethetnek. Ilyenkor csak puszta élvezet a csúszás. Halkan, szinte zaj nélkül suhan az ember a havon és körülötted finoman porzik az általad felkavart fehér pihehalmaz.

És most a hó hőmérséklete is olyan volt, hogy a leglankásabb átkötő szakaszon is gond nélkül át tudtam siklani. Felvonóztunk egyet és jött a "mi pályánk", ahol a Hütte is van. Na, ezen a pályaszakaszon még nem járt ratrak, hogy a friss havat síelhetővé tegye. Itt aztán még volt pár perc örömködés, amíg leértem a Hütte-hez.

Ilyen élmények után hol érdekelt engem, hogy nagyon sok köbméternyi havat kell letakarítani a teraszról? De ezt is letudtuk. Még szerencse, hogy van hómaró!

Most már csak a vendégeket kellett várni. Hétköznap lévén nem voltak sokan. Pedig a felhők is kezdtek vékonyodni, tehát esélyes volt, hogy előbb vagy utóbb a nap is megjelenik az égen és kristályosan csillogó mesevilággá változtatja a hegyet. (remélem elég tetrális voltam)

A hegyen lévő néhány síelőt látva Petra szólt, hogy Flóri (szakács) és én menjünk haza. Nem tiltakoztam, pláne, hogy Petra fél szóval tett említést arra, hogy élvezzük ki a friss havat. Mát tavaly is volt egy alkalom, hogy kettőnket hazaküldött Petra, amikor szép nagy hó és kevés munka volt. Flórival megbeszéltük, hogy elég lassan (azaz a lehető leghosszabb úton) csúszunk át a központhoz, majd onnan meglátjuk, hogyan jutunk le a völgybe. Kitaláljátok? Igen talált lifttel természetesen. NEEEEEM! Flóri mondta, hogyha nem céges kabát lenne rajtam, akkor még csúszhatnánk párat, de így hivatalosan nem engedélyezett. Rajta civil ruha volt. Ellenben most már tudom, hogy az autóban mindig bent lesz egy civil kabát, ami ilyenkor nagyon hasznos lehet. :-)

Végig a pálya szélén mentünk természetesen, ahol még viszonylag érintetlen volt a hó és ahol lehetett a pálya mellett a mély hóban húztuk az íveket. Nagyon finom, de bevallom picit fárasztó volt a pálya vége felé. Látszik, hogy még nem vagyok formában.

Aztán lent a parkolóban beszélgettünk még Flórival és felvetette, hogy a fene egye meg most tökéletes alkalom lenne a beígért traktorvezetést megejteni, mert most a porhóban az is különösen mókás lenne, de egy dolog hiányzik a mókához és az a traktor. Éves karbantartáson van. De ami késik az nem múlik.

Azért nem unatkoztam a felmerült szabad időmben délután, mert még egy kötelezettségnek eleget kellett tenni. Be kellett jelentkezni a "Meldebehörde" nevű hivatalnál. Itt be kell jelentkezni, hogy tudják, hogy itt lakom. És hogy állambácsi tudja, hogy hol keressen, ha baj lenne! :-)

Pá!

u.i.: felraktam néhány képet a galériába, hogy hogy nézett ki ma délután a völgy.

aki nem tudná:

Galéria

Hétvége - végre meló

Hát eljött a hétvége, így várható volt, hogy azért kicsivel több ember lesz a hegyen, mint hétköznap. Így is lett, de az idő nem volt kegyes se hozzánk, sem a síelőkhöz.

Szombaton kis késéssel tudtunk átmenni a Hütte-hez és elég sok hó várt ránk, amit a teraszról el kellett takarítani. És a szélnek köszönhetően persze minden az ajtóknál koncentrálódott. Ez mind semmi, de sajnos hólapátunk még nincs. Gondolom nem volt ideje a cégnek a szezon végére leamortizálódott hólapátok pótlására. Addig sima lapátokkal lapátoljuk a havat, meg a hómaróval. Azért ez így persze nem az igazi.

Aztán olyan szituáció is volt tegnap, amit tavaly nem éltünk meg. Először a szél miatt leállt a "Möser" lift. Ezzel jutnak el az osztrák oldalra a síelők. Tehát azok akik az osztrák oldalról jöttek át, azok nálunk ragadtak. Azután kicsivel később leállították a "Scheitobel" liftet is, ami a körülöttünk lévő sípályákra viszi fel az embereket. Ez azt jelenti, hogy aki tőlünk elment, az már nem tudott visszajönni. Mindez kb fél egy körül, ami a fő "műsoridő" nálunk. Ezért elég kevés emberke volt, ráadásul nemsokára be is zártunk, mert lezárták a "hátsó" síterületet.

Ma meg egész nap havazott és igen erős szél volt. Ehhez képest azért elég sokan voltak, de sokkal többen is lehettek volna. Mindenki átfagyva (a széltől) jött be hozzánk. Aztán jó sokáig ültek nálunk. Viszont egész nap esett, így a terasz csupa hó lett. Egy részét letakarítottuk időről időre, de állítólag éjszaka is esik majd. Kíváncsi vagyok mennyi hó lesz reggelre. Azért Petra kilátásba helyezte, hogyha nagyon gáz idő van holnap, akkor reggel csörög, hogy nem kell menjek. Még egy utolsó szabadnap Karácsony előtt. Karácsony és Jan 6 között senki sem tud szabadnapos lenni. Az a nagy zúzda, akkor "dübörög" a hegy.

Legyetek jók!

Még mindig havazik

Holnap elvileg nyitva vagyunk, de egész nap havazott és holnapra is havazás várható, ráadásul erős széllel. Szóval meglátjuk mit hoz a holnapi nap.

Tegnap este óta esik. Reggel majdnem kiástam az autót a hó alól, aztán úgy döntöttem, hogy inkább gyalog megyek. Gondoltam majd este takarítom le az autót. Csináltam pár képet. Fent van a galériában. A délelőtti és a kora esti képeket raktam fel. Lehet látni mennyi hó esett napközben. Valamint van kép a tegnap meglátogatott Ziegelbach Hütte-ről, a tulajról és az oda vezető útról.

Ma amikor elmentem reggeliért - mert megint tegnap este derült ki, hogy ma nem dolgozom, úgy döntöttem veszek pörköltnek valót, hogy legyen mit ebédelnem. Összedobtam egy sertéspörit. Lehet, hogy hiányzik már az otthoni ízvilág, de szerintem nagyon jó lett.

Szóval holnap kezdődik a meló. Remélem.

Még mindig zárva vagyunk

Esik a hó és alig van vendég. Ma is 3 körül lejöttek a többiek a hegyről. Nincs senki a hegyen. Ezért holnap is zárva leszünk.

Kíváncsi vagyok, mekkora hó lesz holnapra az autón. Ma nem takarítottam le a Tranyót, így szép hósapka van rajta mindenhol. Majd holnap lefényképezem és felrakom, hogy lássátok.

Most értem haza a csapatépítő tréningről. Idén is elég jó volt, sok mindent lehetett tanulni, ha az ember odafigyelt és nyitott volt a dolgokra.

Hogy holnap mit csinálok, azt még nem tudom.

Klaus délelőtt megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni vele a Ziegelbachhütte-be. Ez egy kis hütte Oberstdorfon kívül és ma nyitott meg 5 hét szünet után. Gyönyörű idő volt, ezért gondoltam miért ne mennék vele. Ittunk pár sört, ettem egy levest aztán jöttünk haza. Gyönyörű kis behavazott utakon. Kb 20 perc séta oda és ugyanennyi vissza.

Fledele suppe-t ettem. Ez sima húsleves, amibe vékonyra vágott palacsintatésztát raknak betétnek. Finom és pont elég volt ebédre. Szokott nálunk is lenni néha, akkor mindig eszem egyet.

Sajnos így hogy még csak félgőzzel működik a "gyár" nem tudok sok érdekes story-val szolgálni, de ami késik az nem múlik.

Azért a horrorkedvelőknek annyit elmondok, hogy vasárnap már megvolt az első helikopteres mentés picivel felettünk. Ketten összeütköztek és egy 47 éves nőnek nyaki csigolyasérülései lettek. Még az újságban is benne volt. :-)

Még minden alkatrészem megvan!

Tegnap írtam, hogy ma Klausszal kicsit barkácsolni fogunk. Néhány fenyődeszkából vágtunk ki karácsonyfa alakú formákat. Sikerült megcsinálnunk és minden ujjunk megvan még. :-) Előtte volt még egy kis takarítás is, hogy rend legyen a lakásban. Most volt időm rá.

Este elvileg valami csapatépítő oktatás lett volna. Tegnap szólt a nagyfőnök, hogy 17:00-kor találkozunk a kultúrháznál. Hát ott is volt mindenki, de a nekünk szánt termen 18:30 állt. Na volt is némi tanácstalanság bennünk. Petra hívta a nagyfőnököt, hogy most akkor mi van? Ő is odajött és úgy döntöttünk, hogy mivel mi csak nyolcan lennénk és holnap is lenne egy ugyanilyen oktatás, inkább a holnapira jöjjünk. Addig is beültünk rövid időre egy kávéra és kicsit beszélgettünk a dolgokról, hogy milyen lesz a karácsonyi vacsi, amit ebben az évben a mi hegyünk rendez meg. A céghez az alábbi sípályák tartoznak: Nebelhorn (tavaly itt volt a nagy vacsi), a Fellhorn (ezek vagyunk mi), Kanzelwand (a mi síterepünk osztrák oldala), Walmerdingerhorn és Ifen. Körforgásban minden évben más-más hely rendezi a nagy vacsit. Erről beszéltünk - a dolog hátulütője, hogy ez azt jelenti, hogy a felszolgálást és a konyhát mi csináljuk. Kb 200-220 ember várható és kb este 10-ig tart. Ami bonyolítja a dolgot, hogy aznap is melózunk és másnap is. Tehát ez nekünk elég hosszú napokat jelent. A nagy étterem berendezése és este a "lebontása" is a mi feladatunk lesz.

A nap jó/rossz híre, hogy holnap is szabadnapos vagyok! Egy részről jó, mert lustálkodhatok, más részről azért unalom is van így. Holnap elvileg hóesés lesz - tehát rossz idő + hétköznap + még nagyon szezon eleje, ezért minimális személyzet lesz a Hütte-ben.

Találtam pár tavalyi képet a gépen, továbbá kaptam párat tavalyról Petráéktól, az egyik nála tartott munka utáni "lazításról". Néhányat felrakok a picasa-ra a szokott helyre. (Aki még nem tudja: a link a dec. 3-i bejegyzésben található)

És kaptam mikulás ajándékot is Annától. Köszi! Azt is felrakom a galériába. :-)

Na, pá

meleg van

Hétfőn jött egy kisebb melegfront. Ennek az lett az eredménye, hogy esett az eső és sajnos fent a hegyen sem volt valami fényes az időjárás. Erős szél és havaseső. Ráadásul még igazából senki sem számolt a síeléssel, így néhány helyi emberkén kívül nem volt szinte senki a hegyen. Ennek köszönhetően be is zártunk f12 körül.

Ma is zárva volt a Hütte és este kaptam egy hívást, hogy holnap is zárva leszünk.

Klausék meghívtak ma estére egy kis sültkolbászos vacsorára. Gondoltam én is viszek valamit, hát sütöttem némi palacsintát. Megvettem a hozzávalókat - Nutella, kakaó, túró, liszt, tej, tojás. Finom lett.

Holnap - miután kiderült, hogy szabadnapos leszek - Klaus megkért, hogy segítsek neki "fát vágni". Ez azt jelenti, hogy a felesége szerzett néhány fenyő deszkát, amin még rajta van a kéreg és ezekből kell fenyőfa alakú formákat kifűrészelnünk. Remélem mindkettőnknek megmarad az összes ujja. :-) Holnap írom a jelentést!

Első munkanap

Sziasztok!

Megvolt az első munkanap. Ma "nyitott a hegy". Ráadásul gyönyörű időnk is volt, így elég sok ember használta ki a lehetőséget. Mondhatom elég húzós nappal kezdtük a szezont. Ráadásul a deszkázás is most volt először április óta. (tudom szar nekem, hogy áprilisban csúsztam utoljára és december 4-én előszőr - ja és mindezt ingyen) A sok rohangálástól fáradt vagyok, a deszkázástól meg némi izomlázam van térdtől lefelé.

Aztán Klaus felesége (akiknél lakom) becsöngetett, hogy van-e kedvem megnézni a "Bärbele treiben-t". Borbála nap alkalmából lányok (hajadonok) beöltöznek nagymamáik ruháiba felvesznek egy mohával borított maszkot és kendőt és minden az utcán lévő fiúra ráhúznak egyett virgáccsal. Mindenhol kolompok is vannak rajtuk, így elég nehéz nem észrevenni őket. De mégis sokan megnézik őket, ahogy az utcákon keresztül rohangálnak és kergetik a gyerekeket. Pár nap múlva lesz a Klausele treiben, akkor fiúk csinálják ugyanezt. Azzal a különbséggel, hogy ők általában eléggé nem szomjasak és verekedősek. Pár éve volt egy faszi, aki állandóan (több éven át) húzta őket, addig, amíg bekergették egy szűk utcába, bekerítették és amúgy istenesen elverték. Na, azóta dec. 6-án még senki sem látta az utcán. :-)

Csináltam néhány képet is, a szokott helyen megtaláljátok. De várjatok egy picit, mert még csak most fogom feltölteni a képeket a picasa-ra.

Rövid időjárásjelentés: csillagos az ég, ezért kutya hideg van, kb -11 fok.

Utolsó semmittevős nap

Sziasztok!

Ma volt az utolsó "semmittevős" napom. Délelőtt gyönyörű napos idő volt. A terv az volt, hogy elmegyek a síkölcsönzőbe, hogy béreljek magamnak egy sílécet, de kiderült, hogy még ők is zárva vannak. Minden csak holnap kezdődik.

Ezért kitaláltam, hogy kirándulok egy kicsit a környéken. A felvonóból mindig láttam egy tavat és a térkép alapján is minden nap ott mentem el mellette. Persze a tó egy picivel feljebb fekszik, mint az út és van közte egy kisebb hegygerinc is. Úgy gondoltam, hogy kihasználom az időt és megnézem a tavat. Az útjelző táblák szerint még strand is van ott!!! Hát nem tudom milyen hideg lehet az a tó nyáron. Mert hogy nem meleg az biztos! Szép havas úton lehet megközelíteni a tavat. Egysávos, lehet, hogy hó nélkül csak egy földút, de azért én bátran nekivágtam. Kitérők is csak elvétve voltak az úton. Amikor már láttam a tavat és egy olyan helyet is találtam, ahol megállhattam, leparkoltam és gyalog mentem tovább a tóig. És tényleg megtaláltam a strandot. Hajókölcsönző is van, napozóterasz, büfé (persze most zárva van) és stég. Csináltam pár képet, itt megnézhetitek:

http://picasaweb.google.com/101024512741877077317/Arkangyal?authkey=Gv1sRgCOzS0-uLubnTLg# Most volt időm megnézni a tavat szép időben. Ki tudja lesz-e alkalom még rá.

Azután hazajöttem ebédelni valamit, majd bementem a belvárosba. Ez azt jelenti, hogy felöltöztem és besétáltam. Ez az előnye annak, hogy idén nem Oberstdorf egyik külterületén (a Wasach-on) van a szállás, hanem lent a városban. Kb öt percre van innen minden gyalog. Kicsit megnéztem a sétálóutcák boltjait. Be-be néztem a boltokba. Ami fontos volt, hogy ha látok valami aranyos sapkát a síeléshez, akkor kéne venni egyet. Idén nem kaptam "céges" sapkát, mert állítólag nyáron olyan hideg volt egyszer kétszer, hogy szétosztották és sokat nem kaptak vissza. Találtam is egy jó sapit és azt gyorsan meg is vettem, hogy a buksim ne fázzon holnap.

Mert holnap kezdődik igazán az itteni élet. Irány a hegy. Holnap van nyitás és mivel az idő szép és hó is van bőven, elképzelhető, hogy elég sokan szeretnének az első napon síelni. Holnap meglátom, hogy a Hütte milyen állapotban van. Petra már telefonált, hogy 7:45-kor megyünk fel a hegyre. Már várom. Két okból is: az egyik, mert lehet snowboardozni a másik, hogy kezdődik a buli!

Ma még összekészítem a cuccaimat, amit fel kell vigyek magammal, és holnap reggel lehet kelni 6:30-kor. Izgalom, izgalom.

Igértem hogy benézek még.

Sziasztok!

Megvolt a higiéniai és pályabiztonsági megbeszélés. Ott volt az új Gasztro-főnök, hogy bemutatkozzon. Jó volt látni az ismerős arcokat. És jó volt tapasztalni, hogy örömmel látnak. Jól esett.

Megvan a munkaruha is: bőrnaci, sínadrág, kabát, Softshell mellény és kabát.

Minden csupa hó, állandóan havat kell takarítani az autóról, ha kicsit hosszabb ideig parkolok. :-)

Jó éjt.

Az első napok

Sziasztok!

Az első napokon túl vagyok. Amint már írtam mindenféle papír és hivatali ügyintézés. Azért volt idő egy kis sétára is tegnap, hiszen -14 C-ra ébredtünk, ellenben kristály tiszta levegő és napsütés. Mindenhol zúzmara. Igazán csicsás, amolyan kiccses táj fogadott. Nagyon szép.

Este találkozóm volt Thomas-szal. (Tavaly a Schirmbar-ban, azaz az ernyőbárban dolgozott és jópárszor buliztunk együtt). Aztán kiderült, hogy valami merénylete van ellenem. Bárátnője modelkedik és volt egy buli, ahol csupa modellek lesznek. Egy csoport fiatal kitalálta, hogy csinálnak egy naptárt, aminek a bevételit valami AIDS ellenes alapítványnak ajánlják fel. És Miss December Thomas barátnőjének az egyik barátnője, így mi is mentünk. Persze jó sokat dumáltunk, míg odaértünk a buliba, hogy mi minden történ vele amióta nem találkoztunk.

Volt egy kis bemutató, hogy hogyan jött létre a naptár, ott volt az összes lány. Méltatták a szponzorokat és a közreműködőket. Volt vetítés meg köszönetnyilvánítás a modelleknek. Egy kis adakozás fejében lehetett egy naptárt is venni. Nikinek (Miss December) egyszer megemlítettem, hogy úgy lenne igazi, ha a naptáron a lányok aláírnák a képeiket. Aztán kicsivel később Niki egyszer csak kitalálta, hogy most majdnem minden lány itt van és tényleg szuper ötlet aláíratni a képeket. Persze ha veszek egy naptárt! :-) ---- Gazdasági főiskolára jár, gondolom kitaláltátok. :-)

Odarángatott a többi lányhoz, és akit elkaptunk azzal aláírattuk a naptáromat. Thomas teljesen kiakadt, mert Miss Január nagyon tetszett neki. És megjegyezte, hogy az aláírás smafu, az lenne az igazi, ha a telefonszámát is megkapnám. 3 perc múlva ott volt a kezemben egy söralátétre írva!!! Azt az arcot kellett volna látnotok. Percekig nem kapott levegőt. A legszebb pillanat az este folyamán, mondhatom.

Amit Thomas nem tudott, hogy a telefonszámot úgy kaptam meg, hogy odamentem Natalie-hoz (miss Január) és elmondtam neki, a storit a telefonszámmal és hogy segítsen, hogy megviccelhessem. Tök mindengy hogy milyen számot, de írja rá nekem egy papírra. A söralátétet én szereztem, ő írta a számot, vigyorgott és úgy írta alá: Natalie - Januar. Tehát a szám lehet hogy nem is igazi, de a hatást elértük vele. Szóval vicces volt az este.

Ma megint havazik. És meg is marad! 13:30-kor a völgyben kell lennem, mert megyünk fel a hegyre egy higiéniai és biztonsági oktatásra. Elvileg már mennem kellett volna segíteni a Hütte-t kiásni a hó alól, de mivel a munkaszerződésem csak 5-től érvényes, nem szabad semmit sem csinálnom, különben nagyon pórul járhatok és a céget is csúnyán megbüntetik feketemunka miatt. Ezt itt nagyon komolyan veszik. Nem mondom, hogy nem örültem ennek a szabálynak. :-)

Szóval ma még egy kis vásárlás, hogy legyen mit reggeliznem, aztán irány a hegy. Majd este még benézek!

Eljött az utazás napja

Igyekeztem mindent összepakolni. Sőt, tanulva a tavalyi tapasztalatokból igyekeztem kevesebb dolgot bepakolni, mint tavaly. Mondom - igyekeztem, de nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerült is. Egy biztos, a síléceimet nem hoztam.

Öcsikém Bence nagyon jó testvér lévén, buliból hazaérve (6-kor) segített levinni a kocsiba a cuccok nagy részét. Ez nagyon jó volt, mert sokat segített rajtam.

Úgy terveztem, hogy 6-7 között indulok, persze ezt nem sikerült tartani, valamikor f8 körül sikerült elindulni.

A GPS szerint 17:35-kor kell megérkezzek. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem igaz, mert egy pisi-szünet kb. 10 percet tol az időn. De szerencsém volt, mert az idő nagyon jó volt - majdnem végig száraz volt az autópálya. Ez nem semmi, hiszen vasárnapra Magyarországra és Ausztriára is havazást jelentettek az időjósok.

Menet közben feltűnt még egy érdekesség. Az út a GPS szerint 865 km. Ezt tudtam, hiszen nem először tettem meg ezt az utat. :-) Azonban útközben felmerült egy kis kétely bennem, mert ha a GPS szerinti maradék km-t és a már megtett km-t összeadtam, akkor kb 930 km jött össze. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a végén. 865 km! És nem jöttem rá, hogy hol nem stimmelt a számítás útközben. :-) És egy kisebb csoda is történt, mert az előre számított 17:35 helyett - ami az út során 18:00-ra is módosult - 17:18-kor álltam meg a ház előtt!!!! És nem azért mert mindenhol gyorsabban mentem, mint a megengedett sebesség.

Mint említettem végig az úton szerencsém volt. Egyedül, mikor Kempten-t elhagytam (még kb 35 km Oberstdorf) kezdett el egy kicsit szitálni valami. Aztán este már esett is a hó, de akkor már itt voltam.

Szerintem TI szurkoltatok nekem, hogy jó utam legyen. Köszönöm szépen!

Ma reggel meg húsz centi hó várt. Tehát

hókotrással kezdtem az itteni szezont. A Tranyó szépen be volt takarva reggelre.

Egy tank gázolajjal megjártam az utat. (Ez azért elvárható) Ma megtankoltam és kiszámoltam a fogyasztást is: 8,3 liter. Nem rossz, autópálya, dimbes-dombos és 110-120 km/ó sebesség.

Egész délelőtt havazott (meg persze éjszaka), majd délután újra kezdte. Egész dél-Németország a korán jött nagy mennyiségű hótól zeng. Mégegyszer köszi nektek!

Folyt köv.

készülődés

Már megy a készülődés a téli munkára, de azért van némi para is, mert a munkaszerződésem még nem érkezett meg.

Precíz németkéim a tavalyi 3 hét átfutási időhöz képest, most kb 3 hónapja ülnek a papírokon. Némi utánajárás (náhány telefon Németországba) után ellenben kiderült, hogy Nov. 10-én postázták a papírjaimat Magyarországra. Ez azt jelenti, hogy elvileg Nov 17-18 környékén meglesz a szerződés. A nagy kérdés, hogy a magyar hivatal vajon meddig ül rajta.

Remélem idén is sok kellemes élményemet fogom tudni megosztani veled Kedves Olvasó. Igyekszem majd sok fényképpel is illusztrálni a történeteket, hogy többet adhassak a környék szépségeiből.

Helló kedves Olvasó!
Eltelt a nyár, vége a turisztikai szezonnak, így ismét eljő a télikabátok, kesztyűk és sapkák ideje. Ezért ideje nekem is a télre gondolnom. Mivel Oberstdorf nagyon tetszett és idén télre is kell némi anyagi bevételforrás, tettem egy merészet és megkerestem téli munkaadóimat, akik kérdésemre örömmel válaszoltak, hogy személyemre idén télen is igényt tartanak.

Tehát várható, hogy idén újra felélénkül az Arkangyalahavasban.
Várjátok, olvassátok, remélem tetszeni is fog.

Rockin Park Nijmegen, Hollandia

Halihó!

Voltunk egy kis kiruccanáson Hollandiában. Négyen beültünk a Tranyóba és elmentünk Uttrechtbe egy barátunkhoz (Holland Peti), hogy megnézzünk egy Pearl Jam koncertet. Amit én a kiérkezésig nem tudtam - valahogy kimaradt, illetve nem hangoztatták a "szervezők" - hogy egy egynapos fesztivál kereteiben nyílik alkalmunk a Pearl Jam kellemesen rockos zenéjét meghallgatni.
Ha már ilyen messzire megyünk, akkor azt kellemesen szeretnénk eltölteni, így eleve úgy terveztük, hogy nem csak a koncertet nézzük meg, hanem egy kicsit Hollandiát is. A táv elég hosszú volt, 1300 km.
Az egész úgy kezdődött, hogy a tervezett 4 órás indulás Bazsiéktól kicsit csúszott, ugyanis Bazsinak nem sikerült felkelnie. Tehát kicsit stresszes volt az indulás, pláne, hogy Márk és Csabi f5-kor vártak ránk. De Bazsi a fizikát, a gravitációt és a tér-idő kontinuumot meghazudtolva pikk-pakk elkészült, így szinte késés nélkül vágtunk neki az útnak.
Az út nagyon vicces volt, Márk és Csabi jó hangulatban tartottak minket. Egyszer majd meg is fulladtam, mert Csabi pont ivás közben mondott valami olyat, amitől a számban lévő Cola-t vagy magam elé köpöm a szélvédőre vagy letüdőzöm és megfulladok. Nem tudom mi lett volna végzetesebb ránk nézve. Azt figyelembe véve, hogy épp 120-szal haladtunk az autópályán valahol Ausztriában vagy már Németországban. Amúgy az úttal nagyon nagy szerencsénk volt, mert elenyésző pici torlódásokat leszámítva nem futottunk bele dugóba. Pedig a szemközti irányban volt néhány komolyabb dugó. Ez az egész persze csak akkor kap értelmet, ha elmondom, hogy olyan nagyvárosok mellett "zúztunk" el, mint Frankfurt és Köln és ezek közelében elég komlyan bedugulhat az autópálya.
Bazsi már volt autóval Petinél és mondta, hogy valahol Frankfurt környékén kilapul a táj, majd Hollandiába belépve teljesen lapos lesz. És tényleg.
Petiék egy kis grillezéssel vártak minket, hogy az utazók éhen ne maradjanak. Ja, és egy egész hűtő tele sörrel. Mint a Heineken reklámban. :-)
Első napunk egy kiadós alvást követően Uttrecht-be vezetett, hogy megnézzük magunknak a várost, együnk hagymás nyers heringet, meg igyunk néhány sört!
Hihetetlen volt, hogy szombat lévén az összes ember a szabad idejét egy kis shoppingolással kezdje és levezesse a heti stresszt. Azt szokták mondani tégy úgy mint a helybéliek, ezért gyorsan vettem én is egy cipőt magamnak.
Megmásztuk Hollandia legmagasabb tornyát, mely 112m magas. Egy volt templom tornya, melyet egészen 95 m magasig meg lehet mászni. Így hát meg is másztuk. Nem volt semmi, mert nagyon szűk csigalépcsőkön kellett felfelé caplatni. Az egészben az a szép, hogy valahogy mászás közben le kellett küzdjem a tériszonyomat is. Érdekes, hogy a szorongás leginkább a legfelső és egyben legszűkebb csigalépcsőben gyúrta a gyomrom és amikor kiléptem a 95 m-en lévő teraszra, már nem is volt annyira gáz.
Mondjuk a leggázabb ilyen élményem az volt amikor Egerben megmásztam a Minaretet. Harminc méter, gondoltam ez annyi mint otthon a tízedik emelet. Csak azzal nem számoltam, hogy odefent egy a kisujjamnál vékonyabb korlát és mindössze 30 cm széles párkány fogad majd. De ez egy másik történet.
A volt templomtorony tetejéről messze ellátni körben minden irányba. Még Amsterdamig is elláttunk - Peti legalább is ezt sugallta. De az alattunk elterülő város volt igazán lenyűgöző keskeny kacskaringós utcáival és csatornáival.
Az idővel is igen szerencsénk volt, mert végig nagyon meleg és napos időnk volt.
Bazsi már mesélt a nyers heringről, így ki kellett próbálnunk. Kb 13-15cm hosszú nyers halat kel elképzelni, aminek a fejét levágják, a gerincét kihúzták és ez állítólag egy vegyi folyamatot indít el a húsban, melytől megpácolódik. Nem tudom jobban elmagyarázni. Minden esetre bár nyers volt, nem volt tipikusan hal íze - legalábbis nem úgy ahogy várná az ember. Egy zsömlét félbevágnak, bele kerül a hering, majd apróra kockázott hagyma. Betyárosan finom cucc! Ismerik a Hekket is (gabaken vis) de ez kis darabokra van vágva, panírozva (sörtésztában) és többféle szósszal lehet kérni. Ez is elégé finom volt.
Eljött a vasárnap. Ez a koncert napja. Mi Uttrecht egy elővárosában Vleuten-ben voltunk, innen kellett eljutni Nijmegen-be. Ez kb 1-1,5 órányi vonat út Uttrechtből. Vleutenből két megálló az uttrechti pályaudvar, ahol át kellett szállnunk a Nijmegenbe tartó vonatra.
Üzenem a magyar fesztiválszervezőknek, hogy nem ártana néha elmenni tanulmányútra egy két jó dolgot átvenni másoktól.
Nijmegenben a pályaudvarról ingázó buszok vitték az embereket a fesztivál bejáratához. Az úton irányító emberek biztosították a buszok zavartalan haladását.
Persze van olyan is amit ha lehet ne vegyenek át. A fesztivál területén a fizetés nem pénzzel történik, hanem műanyag zsetonokkal. Egy zseton 2,5 Eurót ér. A zseton használata egy részről jó, mert a pult mögött a személyzetnek nem kell pénzzel bajlódnia, nincs pénzváltás, stb. Más részről nagyon veszélyes a dolog, mert nem érzékeled a zseton valódi értékét.
A koncertek nagyon jók voltak, bár mi egy helyen letelepedve, viszonylag hátulról néztük/hallgattuk végig az összeset. Így viszont közel volt az italos sátor és a Jack Daniel's kamion is. :-)
A koncert után is érezhető volt a szervezés profizmusa, a buszok nagyon olajozottan szállították a tömeget a pályaudvarra.

Hétfő a tengerpart napja volt. Kb fél órányira voltunk Hágától, így lezúztunk a tengert is megnézni. Az első élmény, hogy a tenger nagyon hideg volt. Ezek azonban gond nélkül förödtek a vízben. Itt is ettünk egy kis halat, mondván ha már egyszer itt vagyunk.
Petiék este megint grillel vártak - nagyon finom volt.
Pakolás és korai fekvés, mert reggel korán akartunk indulni, hogy lehetőleg elkerüljük a nagyvárosok közelében lévő csúcsforgalmat. Szerencsére elkerültük ismét.
Megint nyugodt utunk volt és szerencsésen hazaértünk Almádiba.

Újra itt vagyok!

És ezt érthetitek többféle képen.
Az egyik, hogy nagyon nagyon rég nem jelentkeztem, mert vagy fáradt voltam, vagy a hálózat szórakozott. Volt olyan, hogy lementem az olvasószobába, beléptem, majd mire nekiláttam volna az írásnak ledobott a net és már nem tudtam újra csatlakozni.
Na, ezért elég sok mindenről már nem írtam.

A másik értelmezés, hogy itt vagyok - azaz itthon Magyarországon.
Április 5-én lejárt a szerződésem, megvolt az utolsó munkanap. Két napra elmentem Aidlingen-be egy ismerőst meglátogatni. Ez Stuttgart mellett van. A látogatás eredménye Donaueschingen - a Duna forrása és a Schwarzwald, azaz a Feketeerdő. Ott sok kakukkos óra és Németország legmagasabban fekvő vízesése.

9-én bepakolás az autóba. Na, ez nehéz volt, mert annyi cuccom volt, hogycsakna!
Kolléganőm Móni jött haza velem és a pakolásnál is sokat segített. Az ő cuccait is berakodtuk, mind a két táskát és két szatyrot. Tehát az autó ugyan tele volt, de sajnos be kellett lássam, hogy főleg az én cuccaimmal. Szornyű.

10-én reggel meg indulás haza. Szerencsére végig nagyon szép időnk volt, egy rövid szakaszon volt eső, de ennek örültem, mert a maradék sós szutykot is lemosta az autóról.
5-re a Lurdy Háznál voltunk, ahol Móni unokatesója várt már ránk. Átadtam neki Mónit épségben, érzékeny búcsú, aztán irány sebesen haza, hogy a maradékot kipakoljam a kocsiból.

Ami már a technika akadozása miatt kimaradt a beszámolókból (de személyesen elmesélem, ha kéri valaki):
- bowling party
- cocktail a Hütteben
- szabadnap havazással snowboardozással
- palacsinta sütés Klaus-éknál
- daramorzsát készítek a Hütte-ben, enyim a konyha!
- Egy másik Hütte évadzáró bulija - némi idogatással
- egy utolsó őrült nap Nagypénteken (friss hó, rengeteg ember, napsütés)
- némi shopping

Itt a vége, fuss el véle!

Megint eltelt 9 nap.
Eleg sok minden tortent, ezert lehet, hogy hosszu leszek vagy nem fogok mindenre emlekezni.
A legfontosabb dolog: olvad a ho ezerrel, meleg van. Ennek van elonye es hatranya is.

De hol is kezdjem?

Egyik nap a reggelt ugy kezdtuk, hogy csuszkaltunk egy nagyot!! Az egesz csapat besielte a teljes "hatso" siterepet. Az egesz ugy kezdodott, hogy gyonyoru napfenyes reggelre ebredtunk, hetkoznap volt es kellett egy kis kikapcsolodas.
ugy dontottunk, amikor a Hutte-hez ertunk, hogy csuszunk egyet. Elozo nap minden redbe lett rakva, takaritas, keszlet feltoltes, terasz felepitve (nem volt szel vagy csapadek), igy sok idonk volt.
Csipet csapatunk fogta magat es irany a palya. Minden palya meg "szuz", azaz frissen kezelt, az elso emberkek meg csak most erkeztek a hegyre, a ho minosege szuper - tehat hajra.
Nagy elmeny volt. Az egesz napot bearanyozta.
Aztan betort a meleg. Rohamosan olvadt/olvad a ho. A palya szelen mar alig van, szerencsere a palyan azert meg kb 50 cm, amit minden este rendberaknak a fiuk. A baj az, hogy nehany ejjel nem ment a homerseklet 0 ala, igy ejszaka is olvadt a ho.
Delelott meg sielhetoek a palyak, de delutanra mar elegge maceras.
Erdekes modon a snowboarddal nem olyan veszes. A legmelyebb legkasasabb hoban is elvezet csuszni, mert en "fennmaradok" a tetejen, mig a sielok kuszkodnek csak! Nekem olyan, mintha vizben mennek, mert a nedves kasas ho olyan hangot ad.
A meleg elonye,hogy jo meleg van es sut a nap ezerrel. A melleny alatt csak egy poloban vagyok egesz nap, s az elmult 4 napbol 3-szor a teraszon volt a reggeli!

Nevnapom alkalmabol meghivtam a bandat egy kor italra a nap vegen, amibol egy eleg csunya idogatas lett. Az en koromom kivul (persze en megint nem ittam az auto miatt) meg vagy ot kor vilmoskorte lecsuszott. Petra megkert,hogy vigyem haza, mertr o bizony igy mar nem vezet! Jott velem Verena es a bartnoje is, aki meglatogatta ot Bremabol. Igy a buli Petranal folytatodott, az egyik szakacsunkkal es a felesegevel. Kettoig tancoltunk, enekeltunk es mulattunk. Ezek folyamatosan azon vannak kiakadva, hogy hogy tudok igy bulizni pia nelkul! Erre en mindig azt valaszolom, hogy nekem a jo hangulathoz eleg a jo tarsasag is.

Ma eleg viharos napunk volt deltol. Megint Fön van, ami ma "omlott ossze" (ezt igy mondjak itt). Ez azt jelenti, hogy vege a Fön-nek es jon az eros szel. Az eros szel ma kulonlegesen hirtelen jott. Kb fel egyig meleg es napsutes, majd a hegy osztrak oldala felol a gerinc felett eleg sotet lett. Ekkor mindenkit bekuldtunk a teraszrol a belso helyekre - persze ok nem ertettek, hogy mi a fene van. Nemsokara megtudtak.
Kb olyan, mint nyaron a Balatonon a buko-szel, ami a Bakony felol tor a Balcsira es tiz percen belul iteletido tombol.
Eros szel, havazas, hovihar, nap persze sehol es nemsokara 10 cm nehez, vizes ho a teraszon.
Par ember mar ekkor elhuzott, ok tudtak, hogy mi jon.

Nekunk volt ket asztalunk - egy harom fos es egy 5 fos tarsasag - akik meg idogattak picit. Mondjuk a ho minosege miatt mar reggel 11 ota nalunk ultek mind. Elegge nem voltak mar szomjasak....
Amikor egyszercsak ertesitettek minket, hogy hat ize hamar at kene mennunk, mert mindjart lezarjak az egesz hegyet, mi csak neztunk, hogy de jo, hogy gondolnak rank is.
Siman elfeledkeztek rolunk, hogy esetleg nalunk meg vendegek vannak, a konyhat ki kell takaritani meg ilyenek. Sebaj, majd megoldjuk valahogy.
Vigyel le nyolc reszeg embert az amugy is kasas hoban, amire most 15 cm friss ragacsos ho hullott. Egy embert egybol sikeptelennek nyilvanitottunk, mert miutan kijott a hidegbe elegge nem tudott a laban allni. Ot az egyik bergwacht-os vitte le motorosszanon a felvonoig. Majd menet kozben meg kettot fel kellett pakolnunk hozza. A tobbiekkel mi csusztunk le a felvonoig. Mondhatom vicces volt.

Elvileg husvet hetfo az utolso munkanapom, de ha igy olvad tovabb, akkor lehet, hogy mar nem lesz sielesre alakalmas ho.

Az egesz meleg idonek az elonye, hogy sokkal kevesebben jonnek mar sielni, igy sokkal nyugisabb a melo. Ja, es kb egy hete ma kellett eloszor teraszt bontani! :-)

Pfiat di!
allgäui-ul: Isten aldjon.
Van egy tobbesszamu verzio is, de szerintem annak nincs irott formaja! Legalabbis gozom sincs hogyan lehetne latin betukkel leirni.

Nagy kalandok

Sziasztok!
A hétvégét elég nyugisan letudtuk. Pénteken elég szép idő volt, majd szombaton kicsit rosszabb és vasárnap elég ködös szottyos. A vasárnap hozta a tőle várhatót, azaz nem volt sok síző, főleg a köd miatt. Szombat volt izgalmas, mert mindenhol pangás volt, kivéve nálunk. Mi megint lefőztünk minden vendéglátóhelyet a hegyen, a nálunk sokkal nagyobb önkiszolgáló éttermet is beleértve. 8000 Euro felett volt a napi bevételünk. Vasárnap még a főnök is felhívott minket, hogy milyen ügyesek voltunk és lepipáltunk mindenkit.
De a vasárnap nem igazán erről volt nevezetes! Reggel ott volt nálunk az egyik Pistenwalze-fahrer, azaz az egyik Ratrak-vezető. És megbeszéltem vele, hogy este, munka után beülök hozzájuk, majd több átszállással lemegyek velük a hegyről. :-)))
Az egyik sráccal felmentem és a csúcson lévő pályák egy részét simítottuk, majd kis idő múlva jött egy másik Ratrak, akihez átszálltam. Vele egy másik nagy és meredek sípályát raktuk rendbe. Ez egy olyan meredek pálya, ahol a Ratrak egy drótkötélen "lóg". Nem a meredekség miatt, hanem inkább azért, hogy amikor a nagy tolólappal toljuk fel a havat, könnyebben tudjon felfelé haladni a gép. Aztán lefelé haladva még "preparáltunk" néhány pályaszakaszt, majd a völgybe vezető pálya egyik szakaszánál átültem egy harmadik gépre, ami aztán levitt a völgybe a Boddarhoz.

Vasárnap Verena is leengedett egy kicsit. Elmondta, hogy kicsit honvágya van, ami miatt előző este már pityergett is egy kicsit. Aztán ezt vasárnap azzal kompenzálta, hogy megivott pár vilmoskörte páleszt munka közben, így a nap végére picit becsiccsentett. Mondta is, hogy készüljek fel, mert ő már nem vezet és majd velem jön haza. Mondtam neki, hogy semmi gond, de akkor meg kell várnia, míg én a Ratrakkal lejövök a hegyről. És az kb f8-8 körül lesz. Nem baj, majd a Boddar Schirmbar-jában buliznak és megvár.

Amikor jöttünk lefelé a Ratrakkal (helyes neve: Kässbohrer PistenBully) már láttam, hogy valaki integet nekünk nagyon hevesen. Petra volt az. Már nagyon vártak. Verena már eléggé elázott addigra, a pulton táncolás is megvolt már. Még maradtunk egy picit, aztán irány haza. Még betoltunk egy autót, aminek égve maradt a lámpája, így estére nem igazán akart beindulni. Verna-t felkisértem hozzánk. Ebben az a vicces, hogy három emeletet kell lépcsőznünk. Mit mondjak? Tovább tartott, mint általában.

Mivel a Pistenwalze-ba nem fért be a snowboardom, azt ott kellett hagynom a Hütte-ben. Így ma reggel sporteszköz hiányában a Bergwacht-ot kellett megkérnem, hogy vigyenek át a Hütte-hez. Ebben az a vicces, hogy van a nagy kabinnak a harmadik pillére (Stütze 3.) ami egy kisebb púpon van, illetve közvetlenül utána a pálya elég meredeken indul lefelé. Persze mindenki "szurkolt", hogy a Bergwacht majd arra vigyen a motoros szánnal! Ráadásul ma Tade is ügyeletben volt és róla köztudott, hogy a gázt általában csutkára húzza. Szerencsémre, nem vele mentünk át a Hütte-hez. Azért így sem volt semmi hátul ülni. Éjszaka esett kb 10 centi porhó, ennek megfelelően havas lettem. De nagyon jó volt.

A múltkor írtam a Breitachklamm-ról, azaz a szurdokról. Most kaptok néhány képet. Mihelyst áttöltöttem a képeket a Ratrakról, azokból is kaptok! Az első kép alulról, a második felülről készült a szurdok ugyanazon a részén. A felső híd kb 90 méterrel van a lenti felett.

Holnapra erős szelet és kb 50 cm havat mondott az időjárásjelentés. Meglátjuk.

Ma még kényszervásárlásom is volt. Szombaton sajnálattal kellett észrevegyem, hogy a kilencvenes évek közepén vásárolt snowboard bakancsom szép lassan feladja a szolgálatot, így útódról kell gondoskodjak. Az utódott már decemberben kinéztem és most, hogy eljött az idő, kihasznhálva az évvégi árleszállítást megvettem. Szintén Burton, akár az előző, remélve hogy ez is kitart jó sokáig. Nem volt olcsó: 150 "ájró". De amikor megvettem még a boltban felmelegítették, majd fel kellett venni, hogy a lábamon kihűlve a bélés felvegye a lábam formáját.
Holnap kipróbálom.

Telnek a napok

A vasárnap szerencsére nyugisan telt, nem voltak kiemelkedően sokan. Rendben lezajlott a nap. Reggel nagyon finom friss hó várt minket. Persze a pályákat ilyenkor gyorsan lelapítják a Ratrakokkal, de a pálya mellett szuper porhó volt! Sajnos csak rövid ideig élvezhettem - addig amig a Hütte-ig elcsúsztunk. Aztán délutánra mindet lecsúszkálták.
Hétfőn szabadnapos voltam. Sajnos csak reggel tudtam meg, így nem tudtam sokáig aludni. Így viszont megnéztem az Oscar díjkiosztót a német TV-ben. Aztán reggeli Mónikával, mert neki is aznap volt szabadnapja. 11 körül aztán kiütött a fáradtság és elaludtam a TV előtt. Fél háromig sikerült szunyókálnom. Nem mondom jól esett!!!

Kedden megtudtam, hogy aznap este megyünk Flóri (a szakács, akinek nemrég született egy kislánya) Hütte-jébe. Úgy hívják Mumme-Hütte. Ez egy amolyan családi Hütte, amit a szülei "csinálnak", ott van Flóriék néhány tehene, bocija, meg édes kicsi kecskék. Nyáron a kirándulók be tudnak térni egy italra és némi meleg vagy hideg kajára. Nagyon aranyos. Itt ünnepeltük meg, hogy Flórinak megszületett a harmadik gyereke. Ralf hozott egy kis söröshordót, amit csapra vertünk. 20 literes pici hordó, ami direkt olyan kiképzésű, hogy oldalt van egy szelep a csapnak.
Volt házi sonka, meg helyi "Bergkäse", azaz hegyisajt. Ezt itt csinálják helyi sajtüzemekben. Meg volt nagyon finom Linzertorta. Na, ez utóbbival nagyon jó barátok tudnánk lenni, ha lehetne ilyet kapni otthon. Olyasmi mint a rácsos linzer, de egy picit más a tésztája, van benne darált dió is.
Azt hiszem Flóri házi sonkájából is fogok egy keveset hazavinni, mert az is nagyon finom volt.

Tegnap már lehetett érezni, hogy egyre nyugisabbak lesznek a napok. Mára aztán meg teljesen pihi volt. Az elmúlt hetekhez képest, ma gyalog-galopp volt. Szerencsére.
Mónika, aki fent dolgozik a Gipfel-en (csúcson) mesélte, hogy ma összesen 6(!) vendégük volt.

Remélem a hétvége is nyugisabb lesz. Érdekes, hogy most már mindenki egyre gyakrabban emlegeti a szezon végét.

Havazik!!!!!

Es nem is kicsit!
Tegnap mar tudtuk, hogy ma rossz ido lesz, marmint ez itt havazast vagy szelet jelent. Aztan tegnap este a CNN-en elcsiptem az europai idojarasjelentest es egesz Nemetorszagra havazast mondot, raadasul nem keveset.
Hat most bejott!
En nagyon orulok neki. Fent a hegyen mondjuk kicsit durva volt, mert nagyon fujt a szel. Viharszeru szellokesek. A palyan senki. A nehany emberke aki a mi kornyekunkon volt beult hozzank. :-) Olyan szel volt, hogy a siallvanyokat parszor felboritotta a szel es a bejaratok elott is tobbszor el kellett lapatolni a havat. Aztan bemondtak, hogy az erosodo szel miatt a hatso siterep (ide tartozunk mi is) ideiglenesen bezar, es az osztrak oldal fele szunetel a kapcsolat.

Aztan picivel kesobb bezart az egesz!!!
1, fel 2 korul mar jottunk is le a hegyrol. Lent kb 20 cm ho vart az auton.
Persze azert meg beultunk egy rovid idore (kb 2,5 ora) a Boddar-ba! :-)

Meglatjuk, hogy milyen ido lesz holnap, mert holnapra mar elvileg szep idot igernek. Tehat, friss ho es szep ido + vasarnap = elvileg nagy hajtas.
A kerdes, hogy lesznek-e akik elindulnak messzebbrol ide hozzank.

Olvad, havazik, hideg, olvad, havazik, hideg....

Hát ritka hülye időnk volt a héten! Meleg (főn) meg szél, majd újra hideg és olvadás, majd megint egy kis meleg, majd megint hideg. Most megint jön a tél. De István - a magyar srác, aki már pár éve itt él a családjával - ma elmondta, hogy nyugi, jön még hó ide dögivel. Sőt a többiek is mondták, hogy az hogy most kicsit melegebb van nem jelent semmit, mert március még bőven szezon.
Most hétvégére is havazást igérnek, sőt már holnap kezdődhet.
Amúgy mi most szívunk kicsit. Szerencsére a farsang körüli csődületnek vége, de most ketten is kiestek közülünk betegség miatt, így a tervezett szabadnapoknak lőttek. Nekem szerencsém volt a hétfővel.
Ki is használtam. Internet - már jönnek az ajánlatkérések a nyári szezonra, így este munka után még "dolgozom" egy picit.

Pattinak üzenem, hogy az ACIS-sal kapcsolatos munkát szinte biztos nem fogom tudni elvállalni, mert akkor még itt leszek. De mondd meg nekik, hogy ugorjanak be hozzám. Úgyis általában Németországból jönnek Budapestre. :-)

Szóval hétfőn azért adtam az aktív pihenésnek. Van itt mellettünk egy kis patak, a Breitach. És néhány km-re innen van egy szurdok. Kb 10000 év alatt vájta magát a patak a sziklába. Szurdok helyenként 90 méter mély és a legszűkebb pontján 2 méter szűk. Hihetetlen élmény volt. Télen a szurdok falán mindenhol hatalmas jégcsapok lógnak, melyekből mostanra a meleg idő miatt csak nagyon kevés maradt, de nyomokban még érzékelhető volt, milyen hatalmasak.
Csináltam jó sok fényképet, csak még nem töltöttem át őket ide a gépre, így még nem tudok nektek belőle ízelítőt adni. De ami késik, az nem múlik. A szurokban gyalog-út halad végig, melyet 100 évvel ezelőtt építettek ki előszőr. Azóta a környék egyik leglátványosabb turisztikai célpontja. Szerencsére télen-nyáron látogatható, így meg tudtam nézni. Azt sajnálom picit, hogy csak most bukkantam rá, ráadásul csak most tudtam megnézni, mire az összes jég elolvadt benne. Bár lehet, hogy így sokkal látványosabb volt, mert mindenhonnan vízesések folytak bele, illetve az olvadó hó miatt volt a szurdokban rendesen víz, ami helyenként hihetetlen erővel és hanghatásokkal koptatja a sziklát. Évente kb egy ezred mm. Ha elkezdek számolni, akkor ezzel a számmal a 10000 év nem egészen kerek, de az igazsághoz tartozik az is, hogy egy-egy sziklaomlás során sokat haldhat a víz.
A legutóbbi igazán nagy sziklaomlás 95 augusztusban volt. Ekkor a szurdok fenti szakaszán (még most is látható a helye) kb 60000 köbméternyi szikla omlott a mederbe, eltorlaszolva a patakot. 96 márciusában a feltorlaszolt víz utat tört magának, és "átmosta" magát a torlaszon. Nem kevés pusztítást hagyva maga után. 2003-ban egy árhullám zúgott le a Breitachon, akkor az egyik helyen, ahol most a patak kb 5 méterrel a híd alatt folyik, a mért vízmélység 610 cm volt a híd felett!!!!!
Nagyon szép volt.

Nem írtam, hogy Febr 21-én itt Funken van. Ez azt jelenti, hogy szerte a völgyben hatalmas máglyákat raknak és este meggyújtják, hogy a tél gonosz szellemeit elűzzék. Olyasmi mint nálunk a Busójárás. Itt Oberstdorfban is volt több Funken-feuer. Monikával, a magyar lánnyal eldöntöttük, hogy elmegyünk megnézzük, mert ilyet még úgysem láttunk. Most láttam a német fiúját is, meg ott volt néhány kolléga a hegyről is.
Az ünnepséget azért hívják Funken-nek (szikra), mert amikor a máglya összerogy nagyon sok szikra repül fel. Aztán le. És az emberek menekülnek a lehulló parázs elől. Ez a máglya kb 10 méter magas lehetett, a tetején egy bábu, meg mint később kiderült néhány rakéta szilveszterről, amik ahogy a lángok egyre feljebb kúsztak egyszer csak beindultak. A bábu fent állítólag egy boszorkány akar lenni. Láttam kisebb tűzeket kertekben is, gondolom ott az anyós kerül a tűzre!!!
Iszonyat látványos volt, főleg amikor a máglya először rogyott össze.

Ma hivatalosan is megkérdezték, hogy jövőre van-e kedvem visszajönni. Egyelőre azt mondtam, hogy meglátom.
Április 5 még nagyon messze van és jelenleg csak azt látom magamon, hogy ahogy fáradok egyre kevesebb kedvem van az egészhez.


Pfiat di'!
ez allgäu-i dialektusban annyi, hogy Isten áldjon.

Megint szabadnap!!!!

Hihetetlen, de igaz. Holnap (hétfon) megint szabadnapos leszek. Azt hiszem most mar lassan lehet bepotolni a piheneshianyt.

Megint a nemet geprol irok. Ezen nincs magyar billentyuzet, de a hosszú magánhangzókat ide tudom varázsolni. Meg ö és ü is van, de persze nem ott ahol lennie kell.

Ma igazán hülye napunk volt. Éjszaka nagyon erös szél, ami reggel is tartott. Reménykedtünk is hátha Sturmtag lesz, de a mocsok kapitalisták nem könyörültek meg rajtunk.
Ráadásul nagyon meleg is volt. 9.5 fok a völgyben. Fent sem volt sokkal hidegebb, egész nap olvadt. A hó olyan gyorsan tünik el, hogy hihetetlen. Reggel még fehér volt a hegyoldal, s mire lejöttünk a hegyröl már minden barna volt.
Persze az emberek nem voltak nagyon sokan.
A iskolaszüneteknek is vége van, így érezhetöen kevesebb a holland is.
Ezert lehet ujra szabadnapot kapnunk. Veletlen, hogy én megint szabadnapot kaptam.

Ja, és megint eltelt egy hónap. Igaz csak 28 nap, de basszus, nagyon gyorsan szalad az idö!

Szabadnap, vegre valahara

sziasztok!

Megint olyan geprol irok, amin nincs magyar billentyuzet, igy az ekezetes betuket ne keressetek. :-)
Vegre megvolt a szabadnapom. Sot ketto egyszerre. Ugy volt, hogy szombaton kapok szabadnapot, de reggel hivott Petra, hogy nagyon sajnalja, de fel, hogy iszonyat sokan lesznek.

Mivel mar ebren voltam, nem volt gond, mentem melozni.

Persze jo sokan voltak. Egesz heten volt melo rendesen, Petra probalt a lehetetlennel jatszani es minden napra valakinek szabadnapot adni.
Kedden Verena-n volt a sor, mert kohogott es eleg szarul nezett ki.
Szerda volt az en napom!!! De mar elotte volt egy kis oromom, mert 3 korul Petra azt mondta, huzzak el haza, mert mar nincs sok melo es a takaritas nagy reszevel is elkeszultunk. Mondhatom orultem nagyon, es mar tudtam is mit fogok csinalni a potya orakkal.
Eldontottem, hogy regeneralodni fogok. Meg kedd este munka utan elugrottam a fodraszhoz, hogy hatha beferek meg aznap este, de sajnos nem sikerult, igy csak masnapra volt idopont.
Sebaj, delutanra kertem, mert delelott nagy pancsi lesz az Oberstdorf Therme-ben!!!!
Reggel keles, gyorsan irany a bank, majd irany a furdo.
A legjobb az egeszben az volt, hogy senki sem volt, igy bekesen tudtam uszni par hosszt a medenceben. Pedig en nem vagyok az a nagy uszo-ember, bar a vizet nagyon szeretem, egy medenceben faltol falig uszni nem kot le. Most nagyon jol esett. Utana atmentem a szomszed helysegbe, ahol melegvizes medencek voltak mindenfele pezsgo es vizsugar cuccal. Na itt dekkoltam vagy ket orat. Teljes lazulas. Ezutan irany a fodrasz. Teljes megujulas. Ezt kovetoen meg meg kellett latogatnom az Allgäu Outlet nevu boltot. Itt sikerult vennem egy Columbia farmert 24.95-ert. Azaz kb 6750 forintert! Egy-ket alsogatyat is sikerult venni, tehat az autom egyre kisseb lesz mire eljon az ido, hogy induljak hazafele.
Este bekopogott hozzam Verena is majd kb fel percre ra jott Monika is, hogy elmeseljek az aznapi esemenyeket. Verena extra jo hirt hozott: Gabor holnap is szabadnapos vagy!
Ennel jobb hirt nem is hozhatott volna. Lehet sokaig aludni.
Nem is csinaltam igazan sok dolgoz csutortokon. Elmentem Klausek-hoz mosni nehany dolgomat, vasarolni nemi kajat itthonra, meg ilyenek.

Pentek ujra melo. Amolyan igazan hulye napunk volt. Reggel a volgyben szakadt az eso. Csak remeltem, hogy fent a hegyen ho formalyaban jon ugyanez. Szerencsere feljebb tenyleg havazott. Sot szel is volt nem is kicsi. Stefannal csak vigyorogtunk, hogy hurra nem kell teraszt epitenunk. Sot meg az is felmerult bennunk, hogy n0 emsokara megcsorren a telefon, hogy a viharos szel miatt bezarjak a sipalyat. Hat sajnos nem igy lett! A szel es a havazas elalt er rovid idore kisutott a nap. Pont ebedidoben. Petra szivta is a fogat, hogy basszs, ilyen nincs az ember orul, hogy bejonnek a sejtesei es szabadnapot adhat par embernek (aznap 3, mondvan szar ido lesz), erre az idojaras igy szopat minket. Szopat, ugyanis, ha jo ido van, akkor mindenki hozzank jon ebedelni es akkor elvesztunk! Hat mit is mondjak nem unatkoztunk abban a par napsuteses oraban. De tuleltuk, hosiesen kitartottunk!
Szombatra mar teljes csapattal vagunk a hetvegebe!

A mai nap tiszta kek eggel el mar reggel sok emberrel vart minket. Tudtuk ma fel kel kossuk a gatyat. Nagyon sokan voltak, de ma is jok voltunk!!!
Sajnos szomoru dolgok is tortentek megint.
Reggel 10 korul mar leszallt egy helikopter tolunk feljebb a palyan. A nagy ember tolongas ott volt, ahol egy csakanyos felvono meg egy atkoto palyaszakasz keresztezi egymast. Gondoltuk biztos osszeutkoztek ott. A helikopter elment, majd nem sokkal kesobb az egyik Bergwacht-os bejott hozzank. Persze kikerdeztuk, de elmondta, hogy nagyon csunya dolog tortent es nem nez ki jol a dolog.
Egy ember kiesett a csakanyos felvonobol, majd magatehetetlenul visszacsuszott, beuthette a fejet, meg lefejelte ket mogotte jovo ember sibakancsat. Szerencsetlen tobb mint szaz metert csuszott tehetetlenul.
Eszmeletlen volt amikor a Bergwacht odaert hozza, bukosisak ellenere koponyaserulesek, es alig voltak eletjelei.
Delutan megtudtuk, belehalt seruleseibe. Amikor a helikopter elvitte, mar joforman agyhalott volt.
Ki gondolta volna, hogy ilyen komolyan meg lehet serulni, ugy, hogy kiesel egy csakanyos liftbol.
Sajnos az is hozzatartozik a mai naphoz, hogy a Bergwacht-os fiuk ma nagyon nem unatkoztak, lent a volgyben egy apolo szobat kellett ideiglenesen beuzemelni a sok serultnek.

Meg egy hir. Meghosszabbitottak a szerzodesemet par nappal: husvet hetfo lesz az utolso munkanapom.

Ja tegnap reggel azert jo dolgok is tortentek. A rossz ido miatt annyira kevesen voltak a palyan reggel, hogy amikor odaertunk a hutte-hez, akkor az egyik Bergwacht-os sractol elkertem a motoros szanjat es mentem vele nehany kort a Hutte kornyeken. Mentem mar ilyen Skidoo-n, de az ennel sokkal gyengebb es gagyibb volt. Itt van tobb sebesseg-fokozat, meg markolatfutes is, hogy ne fazzon a kezed.

Es igerem igyekszem gyakrabban irni.

Szabadnap!!!!

Őrület! Egész héten iszonyat sok meló volt. És nem csupán a szabadságon lévő Hollandok miatt, hanem a többiek is rengetegen vannak. A banda eléggé le van punnyadva. Ugye eleve kevesen vagyunk a forgalomhoz képest és most ez az eszeveszett hajtás is. Szerencse, hogy az elmúlt napok szépek és főleg csapadékmentesek voltak, így a délutáni és reggeli teendőink közül törölhettük a terasz felépítését és bontását. Ez sajnos csak máig tartott, mert ma déltől rossz időt igért a meteorológia. És most kivételesen be is jött nekik. Déltől havazni kezdett. Mindenki aki addig a teraszon volt szép lassan beszivárgott a zárt részekre vagy haza indult.
Meleg volt ma, tehát a havazás inkább ázást jelentett, mint szép fehér porhót. Ez elvileg holnap is így lesz. Fent a hegyen havazott, de lent a völgyben, munka után tapasztalnunk kellett, hogy ott bizony 2-3 fok van, tehát eső esett.
Ennek is van előnye - majdnem tiszta lett az autó! Legalábbis az ablakok.

De a lényeg! Petra úgy döntött, hogy holnap szabadnapos leszek. Bejön a férje, majd beáll a pultba, hogy Susie kijöhessen lerámolni és felszolgálni. Így valahogy ki fogják bírni a dolgot. De azért ez eléggé kamikáze akció. Sajnos nincs mit tenni, az emberek fáradtak, jövő héten is hasonló forgalom várható - főleg azért mert jövő héten Hollandia másik felében lesz iskolaszünet - és mindenkinek akar adni egy-egy nap szabit, hogy pihenhessen.

Mondtam neki, hogy holnap ha szép (havas) idő lesz akkor kialszom magam, feljövök a hegyre csúszni párat és délben ha nagy a hajtás beugrok két órára, aztán csúszkálok kicsit és megyek haza.

Illetve a haza még nem biztos, mert lehet, hogy munka után beülünk a Ratrakosokhoz. Remélem összejön.

Ma sajnos közvetlen közelről láttunk egy helikoptert. Egy emberke kb 200 méterrel felettünk elesett. Jött a Bergwacht pár percen belül, de az emberből nem láttunk mást, csak hogy körülötte guggolnak az emberek, és hogy betakarják ne fázzon. Ez már igen gyanús volt, így egyből gondoltam is, hogy ide helikopter fog jönni. Amikor már a harmadik Bergwachtos is ott volt, biztos volt.
Aztán kb 10 perc múlva már jött is a helikopter. Szerencsénkre elég vizes volt a hó, így nem fújta a havat hozzánk. Mesélték a többiek, hogy ha igazán porhó van és a közelünkben (főleg fölöttünk) száll le a helikopter, akkor utána lehet teraszt seperni!
Munka után megkérdeztem a Bergwachtosokat, mi történt és megtudtam, hogy szegény a vállát törhette le, mert nagyon fájt neki. A helikopter már rég ott volt, és még mindig ott feküdt szegény a tepsin, körülötte orvosokkal. Kb 15 perc múlva tudták csak elszállítani.

Jó 7végét!

Farsang, buli, lavina + hullák, meló, és egyebek

Igen, igen, tudom, jó ideje nem jelentkeztem már, de mentségemre szóljon, hogy igen sok minden történik errefelé.
A legfontosabb, hogy itt Németországban, főleg Köln környékén a FARSANG hatalmas ünnep. A TV főműsoridőben közbetít a különböző farsangi nagygyűlésekről. Ilyenkor aki él és mozog és számít igyekszik ott mutatkozni. A lényeg, hogy mindenki be van öltözve és mindenféle komikusok és humoristák osztják az észt és a kritikát is a kromány és a politikusok felé.
A másik fele, hogy nagyon sok helyen farsangi felvonulás van nappal - általában dél és 1 között kezdődik - majd este nagy buli.
Na ez utóbbinak voltam én is részese. Az egyik az ún. "Gumpiger", ez itt van a mellettünk lévő faluban, Fischen-ben. Eléggé híres (hírhedt), igen messziről is idejönnek miatta. Persze a nappali felvonulást mi kihagytuk a munka miatt, de este átmentünk és bementünk a "Poststüberl" nevű helyre, ahol Petra korábban üzletvezető volt. Itt mulattunk egy darabig és sokan úgymond "nem voltak szomjasak".
Hihetetlen, hogy kicsi, s nagy, öreg s fiatal mind kiöltözik. Ilyenkor megy az ereszddelahajam.

Két nappal később Thomas mondta, hogy menjek át hozzá Immenstadtba, mert néhány haverjával egy Relax nevű helyen fognak idogatni és szívesen látott vendég lennék. Ezt még munka után mondta, de már ekkor is igen felöntött a garatra, mert fent a Schirmbar-ban már "itatták" a vendégek.
Az este aztán az egyik környező településen - Burgberg-ben - végződött, ahol egy hatalmas teremben ment a buli. Ez is nagyon érdekes volt és persze sok ismerős arccal is találkoztam, meg persze Thomas haverjaival, akik szintén nagyon viccesek voltak. Mondtam Thomasnak, hogy én kb éjfél körül lépek, mert másnap munka, meg még haza is kell menni, ami kb 30-35km.
A buliban találkoztunk Petra lányával is, akinek az első kérdése az volt, hogy hol hagytuk Petra-t és hogyhogy nincs velünk. :-) Mondtam, hogy egyedül vagyok, ez nem Bierenwang hütte buli.

Hétvégén elég szép idő volt és emberkék is voltak jócskán, hiszen sok helyen a farsang egyben iskolai szünet is, így sokan ilyenkor jönnek síelni.
Ráadásul az elkövetkezendő napokra nagyon szép időt jósóltak.

Hétfő kedd vicces volt. Beöltöztünk. A Bierenwang Hütte hagyományosan jelmezben van ilyenkor. Ha ezt tudom, akkor már otthon készültem volna erre, de így sem volt rossz. Ez tényleg nagyon vicces volt, mert még a mosogatónk is beöltözött, mindenki jó hangulatban volt, stb. Csináltunk fényképet, amit mail-en átküldünk a Gastro főnökének. Kinyomtatta és kirakta az üzenőfalra a Mittelstation-on. Ott csak páran voltak beöltözve vagy kicsit kifestve az arcukon.

De hát nem hiába a mienk a legtutibb Hütte! És csapat! A vendégek is rendszeresen mondják, hogy az egész hegyen ez a legjobb hely. Mondjuk minden más hely önkiszolgáló, így a hangulata is más.
Amúgy a hétfő elég viccesen indult, ugyanis amikor felkeltem esett a hó! Nesze neked jó idő gondoltam magamban. Persze mindenki mérgelődött, de mondták, hogy ettől még fent a hegyen lehet szép idő. És így is lett. Ahogy mentünk felfelé a kabinnal egyszercsak egyre kékebb lett a szürkeség felettünk, mígnem kibújtunk a trutyiból és kristálytiszta ég és napsütés volt fent. A havazós szürke szutyok csak lent a völgyben volt.

Hétfőn én poénból egy almalével töltött rumos üveggel a tálcán szolgáltam fel néhány asztalnál, és természetesen eléggé részegnek imitálva magamat mentem az asztalhoz. A többiek röhögtek, a vendégek kerek szemekkel néztek, mert náhányszor "majdnem leesett" a tálca, illetve az sem volt biztos, hogy én épségben eljutok az asztalig. :-) Aztán persze az első az volt, hogy én meghúztam az asztalnál a "Rumot", majd csak ezt követően kapták meg az emberek a maguk italát.

Holnaptól (csütörtök 18.) már eléggé rossz idő várható, jön a Főn. Ennek előszeleként ma már eléggé meleg volt a hegyen a hó is eléggé olvadt a nap végére és 3 körül már beborult az ég.

Majd meglátjuk, mit hoz a holnap. Szombatra meg hatalmas havazást (is) igértek.


Majdnem elfelejtettem a hullákat! Hétfőn egy belga csoport, kb 7 fő gyerekekkel (!) úgy gondolta, hogy a Fellhorn csúcsról lecsúsznak nem a mi felénk eső oldalon, hanem a másikon. Na ez az a lejtő, ahol a helyiek sem csúszkálnak. Mindenesetre két felnőtt előre ment, elindítottak egy lavinát, ami szépen el is temette őket. A Bergwacht az egyiket még hétfő késő délután holtan kimentette, a másik keresését másnapra kellett halasztani. A sötétedés és a lavinaveszély miatt. De az is biztos volt, hogy csak holtan találják meg őt is. Másnap aztán a másik szerencsétlenül járt emberkét is megtalálták és kiásták a hó alól.

A második hulla, hócsata, hócsata 2. felvonás, merénylet, s egyéb finomságok

Jólvanna!
Mivel félúton lefagyott a gép és az egész sztorit újra kellett írnom, lemaradt a lavina és a második hulla!
Most pótlom.
Tehát a havazást meleg követte, ami igen veszélyes a lavinákat tekintve. A Bergwacht reggel jónéhány helyen lerobbantotta a veszélyesnek vélt részeket, megelőzendő a nagyobb bajt. Aztán napközben a hegy osztrák oldalán a Kanzelwandon kb 12 körül a pálya egyik szakasza felett a lavinaveszéllyel mitsem törödő űberokos emberek elindítottak egy lavinát. Mivel a lavina egy része a pályán landolt, a Kanzelwand ideiglenesen le lett zárva a mentés idejére. Később megnyitották a pályát, de újabb okos emberkék ugyanott elindítottak egy második lavinát is. Na ez alól a lavina alól szedték ki az egyik embert még élve, ám a kórházban blehatl a sérüléseibe.

A vasárnapunk eléggé nyugisan telt, legalábbis a szombathoz viszonyítva. Érdekes, hogy az "egynapos" síelők főleg szombaton jönnek. Az időjárás megint vicces kedvében volt. Az egész völgy és a hegy ködben volt, ám rövid időre a hegy teteje kibújt a felhőből és a hegy tetejét verőfényes napsütés övezte. Persze ez kb 300 méterrel felettünk volt - mi még árnyékban voltunk.
Este Petra-nál voltam, mert fini rántott karaj volt vacsira tésztasalival és engem is elhívott.
A hegyről lejövet volt még egy kalandunk. Van egy köztes megállója a kis kabinos felvonónak. Itt Andreas az egyik liftes vicces kedvében volt és hólapáttal némi havat juttatott a kabinba, amig annak az ajtaja nyitva volt. Én két kabinnal a többiek mögött ültem, mert még volt némi elintézni valóm a "Mittel-en", így végignéztem az eseményeket. Zippzár felhúz, síszemüveg felrak és készültem én is a támadásra! Hozzám három lapátnyi hó érkezett, de ebből némi havat sikerült visszajuttatnom a feladóhoz hógolyó formájában. Lent amikor a többi liftes meglátta a kabint, persze mondták, hogy ezeket ők nem söprik ki, majd a tisztelt kolléga rendberakja, ha már ilyen disznóólat csinált. Tudni kell, hogy amikor mi lejövünk, utánunk a liftesek kiseprik a kabint, kikapcsolják a rádiót, mert a következő körben a köztes megállónál már a garázs felé lecsatolják azokat. Éjszakára a kabinok is elmennek csicsikálni.

A hétfő a szokásos viszonylag nyugis napot hozta, de mivel gyönyörű napsütéses idő volt, akadt délben némi torlódás a bejáratoknál.
Az emberek olyan dinkák! Mindenki 12 és 13 óra között akar ebédelni. Evidens, hogy mindenhol tömeg van olyankor. Ha kettőig kihúznák, gond nélkül le tudnának ülni kényelmesen - és főleg azonnal várakozás nélkül.
Még nem írtam, de van egy hegyi-verebünk. Ez olyan madár mint a veréb, de picivel nagyobb és bögyén két oldalt barnás-vöröses folt van. Nos, főhősünk rájött, hogy nálunk a teraszon rendszeresen van "elhullajtott" ennivaló. A madár fent ül a tető csúcsán a terasz felett és nézi, hol csaphat le valami finomságra tisztes távolságban az emberektől. Hogy megkönnyitsem szegényke dolgát, egy darab perecet szétmorzsoltam a terasz korlátján túl, hogy ehessen szegényke. Tehát Gábor fél lábbal a korláton túl előre hajolva perecet morzsol, amikor Petra odalép hozzá és egy elegáns mozdulattal taszít rajta egy erőteljeset.
Eredmény? Egyértelmű! Egyensúlyomat vesztve lebucskáztam a terasz alatt a lejtőn a kb combig érő porhóban. Nagy nevetés a többiek és az én részemről is (mást úgysem nagyon lehetett volna reagálni) majd nehézkesen visszamásztam a teraszig. Petra persze menekül. Én csupa hó, de itt jön a léderhóze előnye: simán kibírta a havat, mindent leporoltam róla és épphogy néhány helyen maradt vizes. Át nem ázott. A hosszú ujjú pólómat ellenben le kellett vegyem a mellényem alól, az a cserépkályhán landolt száradás szempontjából.

Aztán jött a pillanat, amikor elindultunk lefelé a kabinnal. Mikor a köztes megállóhoz közeledtünk, láttuk, hogy Andreas már egy kisebb kupac havat odakészített a peronra. Mikor a kabin odaért, szólt a rádión a gépésznek, hogy a lehető leglassabban menjen a felvonó. Biztos már elképzelte, hogy az egész havat majd belapátolja hozzánk! De nem számolt velünk. Mondtam Stefan-nak, hogy itt az idő az ellentámadáshoz! Mi ketten kirobbanunk a kabinból és szépen "beszappanozzuk" Andreast. Egy lapátnyi havat ugyan kaptunk, de utána Andreas sem tette zsebre amit kapott. Stefan talált egy zsákot, amit telepakolt hóval, a többiek is kiszálltak és dobálták hóval ahogy csak tudták, én is jócskán adtam a pofájának. Amikor épp egy kisebb adag havat kapott a nyakába, majd tőlem egy adagot az arcába, jött Stefan és az egész zsák havat Andreasra borította. Ez volt a pillanat, amikor a csata végleg eldőlt! Prüszkölt, röhögött (mi persze sokkal jobban) és mi diadalittasan visszaszálltunk a kabinba. Tanulság nem szabad egyedül kiállni hócsatázni 7 ember ellen.
Amikor már elhagytuk a köztes állomást, nem sokkal később zene szólalt meg a kabinban. Ez azt jelenti, hogy valamit bemondanak. Andreas volt. Megköszönte a megleckéztetést, a háta közepéig is havas lett és hozzátette: Spass muss sein, azaz kell egy kis móka.
A szép a dologban, hogy a hangosbemondó szövegét az összes kabinban hallani és a kollégák akik utánunk jöttek részben látták a csatát és halloták az eredményt. A lenti fiúk csak tapsoltak és azt mondták, rendesen elláttuk a baját. A többi kolléga meg nevetett, mert velük is eljátszotta a hólapátos viccet.

Most kicsit kiváncsiak vagyunk, hogy vajon mit talál ki legközelebb. Ők 4-3-as ütemben dolgoznak, azaz 4 nap meló és 3 nap szabad. Még van egy napunk, míg újra dolgozik. :-)

Kedd reggel a pályát beborította a felkelő nap fénye! Csodás volt. És mivel előző napról minden maradt, azaz nem kellet teraszt pucolni és építeni, sőt a takarítással is végeztünk még előző nap, Petra azt mondta, hogy aki akar mehet egy kört, de nagyon óvatosan, nehogy bajunk legyen!

ÁÁÁááááállllllllllllllllaaaaaaaaaaaaaat! Friss pálya, napsütés és mi voltunk az elsők, akik lecsúsztak. Irángy az egyik lift alja, majd a 6-os felvonóval fel majdnem a csúcsra és onnan le a Hüttéhez. Leírhatatlan!
Az mellékes, hogy egész nap verőfényes napsütés volt, és meglepő módon nagyon kevés ember, így a nap végén a lecsúszás is igen kellemes volt, a pálya nem volt agyonvágva. Sőt néha akkor megyünk le, amikor a pályagépek (Ratrak vagy PistenBully - ki hogy ismeri) már jönnek fel. Ilyenkor egy darabon az általuk már lesímított pályán nagyon jó csúszni.

A mai nap is eléggé pihenős volt, mert mára biztosan rossz időt mondtak. És kivételesen be is jött, egész nap borult volt, esett a hó és felhőben/ködben volt a hegy.
Viszonylag korán hazaértem, voltam vásárolni egy két apróságot, megtankoltam az autót, mert ma viszonylag alacsony az üzemanyag ára. 1.129 Cent, az eddigi 1.159 Cent helyett. Aztán találkoztam Mónikával a magyar lánnyal is. Beszéltünk pár szót, ma szabadnapos volt és elmondta az első napok élményeit.
Majd belefogtam a blog írásába.
Aztán hívott Renate, a stuttgarti ismerős, akit már próbáltam elérni mióta kijöttem. Stuttgart csupán 170km innen és még van egy élő meghívásom - Mercedes gyárlátogatással egybekötve. Így ezt a szálat folyamatosan rángatni kell. Renate ellenben elérhetetlen volt, mígnem január elején küldött egy sms-t Ausztráliából, hogy üdvözöl és pár nap múlva itthon lesz és jelentkezik.
Na most jelentkezett, kiderült, azért nem értem el, mert aznap utazott el Ausztráliába, amikor én megérkeztem ide. Mindenesetre beszéltünk majd egy órát, elmesélte hogy hogyan került oda, meg hogy lehet, hogy mielőtt én elmegyek Stuttgartba hozzá elugrik ide Oberstdorfba.

Buli, hétvége, hulla, hó, infarktus, szabadnap, Sturmtag, lavina, még egy hulla

Hol is kezdjem?

A szombatunk eléggé érdekes volt, mert fentől jött egy kérés, hogy foglaljunk asztalt egy csoportnak. Semmi gond, ha jó idő van. Természetesen nem volt jó idő, így az asztalt bent kellett voglalni. Eddig OK, de mindenki más is csak bent tudott (volna) leülni, ha lett volna hely. Szombat lévén, elég sok ember volt a pályákon és a foglalás miatt nem igazán tudtak leülni, ami a mi forgalmunkra volt elg nagy hatással.

Sebaj, túléltük, bár nem tudtunk olyan forgalmat csinálni, mint amilyet csinálhattunk volna. Délután f3 körül aztán már részben a rossz időnek köszönhetően elmentek az emberkék. Már csak néhány asztalnál ültek. Az egyik asztaltársaság négy pasi volt, akik mondták, hogy a nap végét a Kanzelwandbahn aljánál lévő bárban töltik. Ez a hegy másik oldalán - az osztrák oldalon - van. Majd picivel később két nagyon aranyos lány is azt mesélte, hogy a síelést a bárban fejezik be.

Az egyik tanárnéni (a szőke), a másik (a barna) rendőrnő volt. Nagyon kedvesek voltak, és mivel már volt idő csevegni is velük, kiderült, hogy a férjeik nélkül jötteka hétvégén síelni és bulizni. Sőt a rendőrnéniről kiderült (a barátnője árulkodott természetesen), hogy igazán a Jägermeistert szereti, és eme nemes nedű túlzott fogyasztásakor előszeretettel táncol az asztalon. Na, ezt látnom kell! Egy rendőrnő, aki az asztalon táncol és még helyes is! Megigértem nekik, hogy átmegyek és megnézem őket.

Így hát munka után irány Riezlern. Megtaláltam őket, nagyon örültek nekem és meglepődtem, hgoy valóban átmentem. Sőt a másik asztaltársaság - a fiúk - is ott voltak. Így együtt buliztunk egy jó darabig. Érdekes volt.

A sípálya felénk eső oldala a völgyben van a semmi közepén, így a nap végén a BULI nem igazán létezik, mert mindenki hazamegy. Oberstdorf kb 7km. A hegy túloldalán a sípálya (Kanzelwandbahn) közvetlenül a faluban végződik. Aki megakarja nézni a Google Earth-ben: Riezlern/Austria.

A bárban aztán többen rámköszöntek, hogy "Helló, te nem a Bierenwang Hütteben dolgozol?" Ez nagyon jól esett, ezek szerint jó benyomást teszünk az emberekre, emlékeznek ránk a Hütteből.

A bulit a két lánnyal persze lefényképeztem, mert biztos volt, hogy másnap reggel a többiek tudni akarják, hogy a megtaláltam-e a lányokat! És bizonyíték kellett!

Vasárnap persze mindenki újra ott volt nálunk, a rossz idő ellenére, így ismét nem unatkoztunk. Ellenben reggel a pályán lecsószni az idény eddgi legnagyobb élménye volt! Éjszaka esett némi friss hó. Épp csak annyi, hogy reggel nem kellett "ratrakolni", így kb 8-10cm friss porhó fogadott minket. Ehhez párosult, hogy a lift, amivel normális esetben megyünk, reggel sztrájkolt,így a csúcson át kellett lecsúsznunk a Hütte-hez. Ez azért jó, mert végig egy nagyon kellemes őályán lehetett csúszni. Plussz friss porhó!!! Ja, és snowboarddal voltam!

Péntek - szombat - vasárnap Sírepülés volt Oberstdorfban és Flóri (egyik szakácsunk) ott volt egy standdal. Ezért a nap végén meglátogattuk. Ő már nem volt ott, de azért ittunk náluk egy forraltbort.

Hazafelé történt egy érdekes kaland. Amikor elindultunk volna hazafelé, egy fickó odajött hozzám, hogy taxi vagyok-e. Mert hogy ők öten lennének és mennyiért vinném el üket Oberstdorfba. (A sírepülősánc ott van nem messze a sípályától a völgyben.) 2 Euro per fő volt a válaszom. Erre nagyon megörültek és bevittem őket a faluba. Aztán a 10 Euro helyett 21 Euro-t adtak, mondván, az nagyon kevés lett volna és hogy egyébként is milyen jófej vagyok.

Hétfő aztán kicsit nyugisabb volt, de mivel itt és Németország náhány területén szünet van, így is eléggé sokan voltak. Megjegyzem főleg nálunk. De ez így is lesz egészen a farsangi időszak végéig.

Aztán láttunk egy rendőrségi helikoptert is, ami a pálya felett körözött agyon lassan, mintha keresett volna valakit.

Gondoltuk is, hogy biztosan valami bűnöző után kutatnak, aki cigit csempészett át az osztrák oldalról.

Aztán a nap végén megtudtuk a Bergwachtos fiúktól, hogy a mellettünk lévő nyílt dimbes-dombos területen egy snowboardos olyan szerencsétlenül esett el, hogy meghalt. Egy hó által befedett mélyedésben fejjel lefelé esett el, bokáig elsüllyedt és nem tudta kiásni magát. Megfulladt. A felvonóból jelentették, hogy mintha egy ember lenne ott lent a hóban.

Megtudtam, hogy ha halottról van szó, akkor azt mindig a rendőrök szállítják. Van valamilyen szabályzat, hogy sérültet a mentőhelikopter szállít, ellenben halottat csak a rendőrség szállíthat.

Ráadásul az is kiderült, hogy az emberkét jópáran ismerték, mert pár éve pont a Bierenwang Hütte-ben dolgozott. Helyi, jobban mondva új-zélandi volt a srác. Nagyon állat módon síelt és snowboardozott, mindkettőt elég jól nyomta.

Meglátogatott minket Petra fia, Josef is. Még soha nem járt a Hütte-ben. Tudni kell, hogy Josef barátnője Thomas (Schirmbar) húga. Ennek eredménye az volt, hogy ezek ketten - forgalom nem lévé a Schirmbar-ban, eléggé felöntöttek a garatra. Majd vártak ránk a Boddar-ban. Ott folytatódott az örömködés. Mivel ott nem volt semmi igazán finom falat, eldötöttük, hogy irány a Dampfbierbrauerei. Itt is folytatódott az idogatás, a két srác nagyon vicces volt. Finomat ettünk, aztán részemről irány haza, mert fáradt voltam nagyon.

Thomas azért megkérdezte, hogy ugye én is ott voltam a Dampfbierbrauerei-ben.

Kedd eléggé nyugis volt, mignem eg nő bejött hozzánk a hozzátartozóival, hogy kicsit leesett a vérnyomása és nem érzi jól magát. Ilyen már többször előfordult mással is, hívtuk a Bergwachtot, kapott inni, majd lefedüdt az egyik padra, hogy jobban legyen. A Bergwacht megvizsgálta - vérnyomás, pulzus, stb, majd levitték a hegyről.

Csütörtök reggel mondta a Bergwachtos srác, aki megvizsgálta, hogy amikor megjött a mentő és rendesen műszerekkel (EKG) is megvizsgálták, kiderült, hogy infarktusa volt. Nagyon komoly! Negyven éves körüli nő, soha hasonló panasza nem volt.

Szerda volt az én napom! mármint a szabadnapom! Alvás, majd Thomasszal egy kis pihentető lógás. Elmentünk Kemptenbe. Elég szar idő volt, mert megjött a Főn, azaz a meleg szél és havasesőt hozott nekünk.

Később kiderült, hogy fent a hegyen igen erős vihar van, így a többiek eleinte a Mittelstation-on várták, hogy hogyan döntenek, Sturmtag vagy nem. Valamikor fél 11 körül megjött a döntés: Sturmtag. De a szél annyira fújt, hgoy csak az egyik felvonó - a nagykabin - működött. Az is csak időszakosan a szél erősségének függvényében, így kellett még várni egy kicsit, mire lehöhettek a hegyről.

Csütörtökön nagyon szép időnk volt, de az előző napi havaszást megszenvedtük. Helyenként 80-90cm hó volt a teraszon. (lásd kép)

Pénteken kicsit vicces kedvében volt az időjárás, így a teraszt felépítettük, majd lebontottuk, majd megint felépítettük egy részét, majd picivel később felépítettük az egészet. Aztán este mindent le, mert lehet, hogy havazni fog.

Ahogy lejöttünk a hegyről elkezdett havazni.

Este meghívásom volt egy előadásra. Katharina Herb német operaénekes műsora. Operák elmesélve az ő szemszögéből, kicsit másképp. A műsor címe: 400 év szex az operában.

Énekelt, viccelődött, nagyon érdekes volt. És ismert operák áriáit élőben énekelte playback zenével.

Az este kezdődött havazás reggelig kitartott, így előszőr egy kis hólapátolás, majd - mivel azt mondták ma csapadékmentes napunk lesz - az egész teraszt felépítettük. Persze egész nap havazott, ám mégis voltak jópáran, akik az ülőhelyre várás helyett úgy döntöttek, inkább kint a hóesésben leülnek és ott esznek - isznak. Ők jártak jobban.

A hó még most is esik, remélem ez így marad egy darabig.

Majd meglátom mit hoz a holnap.