Hó hó hó! :-)

Sziasztok!
utolsó jelentkezésem óta, szinte folyamatosan esik a hó!!!! Nagyon jó!
Legutóbb írtam, hogy Ádám Kempten-ben van a nővérénél. Nos mire befejeztem a bejegyzést, pont telefonált, hogy a fa** kivan, mert itt áll a háztól 50 méterre és nem bír feljönni a lejtőn!!! Kimentem hozzá, hogy segítsek neki. Hátha tudok valamit javítani a helyzetén, segíteni felrakni a hóláncát vagy az enyimet. Az ő hóláncáról kiderült, hogy kicsi, az én hóláncom meg nagy volt az Opeljára. Ez tehát nem jött össze. Sajnos a kb 20 cm hó alatt volt egy vékony nagyon csúszós rész és a relatív kis emelkedő kétharmadánál nem tudott tovább feljutni. Sőt még valamelyik lakó a rendőröket is kihívta, mert már jópár perce próbálkozott. Aztán az egyik próbálkozásnál, amikor megint elakadt egyszercsak nem tudott visszagurulni, mert egy nagy zöld autó állt mögötte Polizei felirattal (Amúgy egy VW Transporter). Igazoltatás, papírok, de segíteni persze nem segítettek. Milyen tuti lett volna, hogy két német rendőr tol egy magyar autót a kaptató utolsó 10 méterén. :-)
Lényeg a lényeg, hogy Ádám ott maradt és én sem tudtam nagyon segíteni neki. De szerencsénk volt, mert jött Hansi mögötte a két gyerek egy szánkón (Hansi az akiktől béreljük a lakást), és megkérdezte, hogy segítsen-e. Hozza a traktort és felhúzza ádámot. Persze a gyerekeknek egyből felcsillant a szeme! Lehet ülni a trakiban a nagy hóban és még autómentőst is játszani. :-) Tehát Hansi (és a gyerekek) felhúzták az Opelt az emelkedőn. Ádám meg egész este még olyan pipa volt, hogy csak na!

Másnap aztán már meló volt, mentünk a hegyre. Kiástuk a Hütte-t a hó alól, mindent rendbe raktunk, hogy már tudjuk hétfőtől a vendégeket is fogadni. Amiatt, hogy nem lehetett eddig rendesen Ratrak-kal megközelíteni a Hütte-t, sajnos még elég szegényes a felszereltségünk. Sok dolog hiányzik még ami a "mindennapi élethez" kell. A terasszal még nem nagyon foglalkoztunk, mert bent kellett mindent rendbe tenni. Ellenben elég korán lejöttünk a hegyről. Valamikor három után átmentünk a Mittelre.

Kihasználtuk az időt és elmentünk vásárolni Ádámmal. Kellett venni kegyeret, felvágottat, ezt-azt itthonra. Tudni kell, hogy Sonthofenben van egy "bevásárló park". Oda mentünk el. Van egy Expert (elektro és háztartási cuccok) cipőbolt, ruházati bolt, egy nagy Müller Drogéria egy Lidl és egy nagy Feneberg Supermarket. Persze az Expertbe mindig benézünk, mégha nem is akarunk semmit venni, mert pasiból vagunk és hát JÓÓÓL MEGNÉZZÜK az elektromos kütyüket. Most ott kezdtünk aztán irány a Lidl meg a Feneberg. Majd dolgunk végeztével elindultunk eredeti célunkhoz a Sonne-ba Ralfhoz és Marcohoz. Ezt írtam azt hiszem. Az Expert háta mögött - arra van a kijárat, egy pillanatra megtorpantunk, mert a nagy ipari konténer mellett állt egy mosógép és rajta egy mikrós doboz. Összenéztünk Ádámmal, hogy biztos valami beszámított csere cucc, ami megy a szeméttelepre. Majd hirtelen megálltam. Nekünk ugyanis nincs a lakásban mikrónk és már kérdeztük az ismerősöket kollégákat, hogy kinek van esetleg egy elfekvő valahol a padláson. Ádám kiszállt, hogy megnézze. Csak annyit mondott, hogy eredeti csomagolás hungarocell-lel benne az üvegtálca és a forgózsámoly. Ezt elvisszük, akármi baja legyen, annyit megér, hogy otthon megnézzük mi miatt dobták ki. Legfeljebb visszavisszük másnap, ha nem működik.
Hazaérve sajnos kiderült, hogy a kábelt majdnem tőből levágták, de konkrétan úgy néz ki, mintha nem is használták volna. Még a fólia is rajta volt az előlapján. Semmi gond, veszünk egy három eres kábelt, csokival (hivatalos nevén: sorkapocs) összekötjük és kipróbáljuk. Majd Ralf-ék mondták, hogy ne vegyünk, mert ha nem jó a Mikró az pénzkidobás. Menjünk el a Wertsoffhof-ba és ott kérdezzük meg tudnak-e adni egy levágott kábelt. Hát így is lett.
Ja, gondolom a Wertstoffhof nem mond sokat senkinek. Ide hozza az ember (mindenki) a nem visszaváltós üvegeket, flakonokat, régi bútorokat, rossz vagy megunt elektromos háztartási gépeket.
Kértünk a bácsitól egy kábelt. Azt mondta persze, hogy tud adni. Levágta egy kidobott kávégépről, majd majdnem levágta a másik végét is. Úgy kiabáltunk rá, hogy jajj azt ne, arra szükségünk van!
Egy szó mint száz, összeraktuk mikrót, elővettük a kezelési útmutatót és bekapcsoltuk. Igen, a kezelési útmutató is benne volt a dobozban és igen el kellett olvasni, mert mint kiderült a mikró tud grillezni, levegőkeverést és mikrózni is. És eme három funció bármilyen kombinációját is. Ebből már kitaláltátok gondolom, hogy az elején kb 1465 db gomb van, tehát nem az az egyszerű fajta. A történet vége, hogy még mindig nem tudjuk, hogy miért dobhatták ki, mert megy rajta a mikró és a grill is, úgy ahogy kell. Ezeket próbáltuk már rajta. Azaz van már mikrónk! És egyelőre minden alkalommal vigyorgunk, amikor bekapcsoljuk! Azt a guberálós magyar fajtánkat nekünk!

De vissza a hegyhez:
Hétfő volt a terasz napja! Szépen nekiálltunk a helyenként 2 méter magas havat eldolgozni. Igen eldolgozni, mert a hómarónk kb 40-50 cm magas hóval bír el. Tehát az ennél magasabb részeken szépen le kellett lapátolni a hóhegyeket. Egy apróság zavart be néha, hogy ez a hó már napok óta állt a teraszon, ezért az alján kb 2 cm vastagon már eléggé összefagyott. Ezt a hómaró sajnos nem tudja rendesen megemészteni - konkrétan elakad benne. Akinek nem volt dolga odabent, az mind kint volt a teraszon és havat lapátolt. Vannak fényképek - ezúttal nem felejtettem el a kamerát - előbb utóbb fent lesznek a galériában! :-)
Háromszor tankoltuk meg a hómarót! Tudni kell, hogy normál használat mellett egy tankkal kétszer tisztítjuk meg az egész teraszt! Képzelhetitek!
Nem is tudtunk mindennel végezni, egy rész még megmaradt mára. Ez várt rám, bevállaltam, hogy ezzel én elbírok ma. Elvileg meg is lett volna, mert csak a padjainkat és az asztalainkat kellett volna kiszabadítani a hóból és rendesen elpakolni a fal mellé, úgy ahogy azt mi szoktuk. De reggel még mindig esett a hó és fent a hegyen még szél is volt, így a munka dupla annyi időt vett igénybe. Sőt a havazás egyre intenzívebb lett, így még lassabban ment a dolog, s ráadásul a szél állandóan a pofámba fújta a havat. Meg néha Ádáméba, meg Thomas-éba, ha kijöttek segíteni amikor épp semmi sem volt odabent.
A tegnapi egésznapos lapátolást követő izomlázra, így sikerült rádolgozni. :-)
Ezt még tetéztük azzal, hogy bevállaltuk a mai áruszállítás fogadását, ami azt jelenti, hogy sötétben kell lejönnünk és végig, mert már nem járnak a felvonók. Az árut Ratrakkal hozzák át hozzánk egy nagy dobozban. Ezt gyorsan ki kell rámolni, mindent a helyére, majd a szemetet, üres dobozokat, ládákat és szennyest vissza a dobozba, hogy el tudják vinni.
Sajnos a szállítmány elég későn, pár perccel 5 előtt ért hozzánk, így már biztos volt, hogy végig sötétedés után síelünk. Hárman voltunk, kettőnknek volt lámpája. Nagyon lassan jöttünk, mert végig 20-30 cm friss porhóban kellett jönnünk és persze nem sokat láttunk. Ráadásul volt egy alkalom, amikor a pályát sem láttuk és nem tudtuk hogy merre menjünk. Pedig nemegyszer mentünk már rajta. De a lámpa csak max 10 méterre világít el. 6 után értünk le a völgybe, ami nagyon nem úgy nézett ki, mint reggel. Már csak pár autó állt a parkolóban és mindent hó fedett! Viccesen megjegyeztem, hogy szarban vagyunk, mert az én autómmal jöttünk reggel és az bizony fehér. Ádámé bordó, azt lehet jobban megtaláltuk volna. :-)

Itt van Holle Anyó!

Néhány nap meleg, eső és kényszerpihenő után végre megjött Holle Anyó! Ma reggelre minden szép fehérré vált. Tegnap még orkán erejű szél és eső, ma meg végre itt a tél. Jött is délután a hívás, hogy holnap meló, ráadásul már sível/snowboarddal megyünk át a Hütte-hez.

Elvileg tegnap is melóztunk volna, de reggel jött a hívás a főnökasszonytól, hogy lefújva az egész, mert odafönt eléggé fúj a szél. A korábban említett orkán.

A vicces, hogy csütörtök este volt karácsonyi céges vacsora, és akkor már igazából tiszta volt, hogy másnap jön az orkán. Nem tudom, hogy mit hittek a döntéshozók, hogy majd a mi hegyünket megkerüli, mert ők úgy gondolják. Mindenesetre Ádámmal viszonylag korán - f11 körül eljöttünk, mondván holnap 5:50-kor kelés. Pedig jó volt a hangulat. Idén nem az egyik hegyen volt, hanem lent Oberstdorfban. A kaja nagyon finom volt, a nagyfőnökök beszédet tartották, azután köszöntötték a jubiláló kollégákat (5-10-15-20 év vagy több), meg a nyugdíjba vonult kollégákat is. Sajnos volt egy haláleset is, neki rövid csend és búcsú járt. Van olyan, aki 1977 óta a cégnél dolgozik. Az étterem tulajdonosnője pedig gyerekkén 3-4 évesen a szülei miatt állandóan fent volt a hegyen és az öregek a Nebelhorn-ról ismerik még, amint kis nunisként ott rohangált állandóan. Így mesélte ő. A menü: sütőtök-krémleves, vegyes salátatál, ropogós kacsasült krumpligombóccal és párolt káposztával, majd zárásként fagyi és parfé apróra vágott gyümölccsel, málnaszósszal és egy szem málnával a közepén. Finom volt és jó nagy adag.

Szóval tegnap már épp indultunk volna, amikor jött a hívás, hogy munka lefújva. 6:50-kor. 7:15-re ott kellett volna lennünk a hegynél. Jobb híjján visszafeküdtünk az ágyba, bekapcsoltuk a TV-t, aztán hajrá. Persze kb 20 perc múlva már aludtunk. Én valamikor 10:50 körül ébredtem fel, Ádám picivel később. Ez nagy szó, mert Ádám otthon általában fél 5 körül kel. Azt hiszem most pótolja be az évközbeni lemaradást. :-)
De vissza a hóhoz. Ugyan nincs nagyon hideg - kb 0 és -1 fok - de ez elég ahhoz, hogy a csapadék végre ne eső formájában jöjjön le, hanem szép fehér hóként és meg is maradjon. Valamikor hajnalban kezdhetett esni és még most is esik. Az elején még jég volt. Ezt onnan tudom, hogy reggel letakarítva a kocsit az ablaktörlőn megállt "legelső" hó még sörétszerű jéggolyókból állt.

Lent a völgyben kb 10-15 cm esett reggelre, nálunk 15-20 cm. Mi picivel magasabban vagyunk, kb 100-150 m a völgy fölött. Akinek van Google Earth-je vagy Google Maps-e, az keressen rá Obermaiselstein-re. Ott lakunk. Persze csak ha érdekel valakit. Reggel a háziak egy trakival (gyerekek persze szintén benne) eltolták a havat ahonnan kellett. Ádámmal lementünk Oberstdorfba vásárolni, meg ezt-azt beszerezni. Hogy mit, azt csak akkor mondom el, ha már végleges a dolog. Hi-hi! Visszafelé Tiefenbach-on keresztül jövünk, ahol van egy viszonylag meredek kaptató. Na, itt elakadt egy teherautó. Egy VW Polo (benne csajjal) meg nem volt képes elmenni mellette. Aztán kiderült azért, mert mihelyst megállt, már nem indult el. Erre nekünk is rá kellett jönnünk, mert mi sem tudtunk elindulni. Picit vissza kellett tolatni, aztán már ment is újra. Arra kellett csupán figyelni, hogy a teherautó elindult visszafelé. Szerencsére még amikor megakadt átment a szemközti oldalra, így mi szépen, nem veszítve lendületünkből fel tudtunk menni a kaptatón.

Délben Ádám átment Kemptenbe a tesójáékhoz, majd most jön valamikor haza.

Én a délutánt azzal töltöttem, hogy feltöltöttem néhány képet a galériába. Az ígért nyári képeket, meg néhány képet, amit ma készítettem.

Lehet nézegetni. Apropó! Otthon van már hó?

A múlkori bejegyzésemben írtam, hogy paprikás krumpli rotyog a tűzhelyen. Ádám beszélt a feleségével és jóétvágyat kívánt hozzá! Vicces, hogy a netnek és a blognak köszönhetően, ilyen jól értesültek az otthoniak. Ez most kellemesen gyors visszajelzés volt számunkra! Itt szeretnék arra utalni, hogy a blogbejegyzésekhez lehet megjegyzést írni. Remélem gyakran fogtok ezzel a lehetőséggel élni, mert jól esik látni a reakciókat!

Most jön a lingvisztikai melléklet! Bocsi, de ezt meg kell osszam veletek.

Mindenki vagy legalábbis sokan ismerik a rezsó-t. Pár napja tudtam meg, hogy honnan ered a szó eredete! Ezt akarom megosztani veletek.

Itt télvíz idején, meg Svájc közelsége miatt elég nagy kultúrája van a sajt fondűnek. Így természetesen a TV-ben jön a sajtfondű eredete, története, az igazi recept, az igazi edény hozzá, stb.

Néhány tudnivaló: eredete - a svájci hadsereg találta ki a katonák étkeztetése szempontjából! Ráadásul nem is olyan nagyon régen. Tehát aki ismeri az Asterix Helvétiában történetet, az emlékszik a rómaiakra, akik sajtfondűt esznek. Na ez bullshit, hisz akkor még nem volt ilyen kaja. :-)

De vissza az eredeti témához. Az igazi sajtfondűt öntöttvas edényben tálalják, mert az szépen tartja a meleget. Amúgy tele vannak vele a boltok mostanság. De a lényeg, hogy ezt az öntöttvas edényt egy melegentartóra helyezik el az asztal közepén. Ez a kütyü franciául (svájciul) a "rechaud" {réso}, azaz újramelegítő vagy melegen tartó. Ez lett nálunk a rezsó.

Még egy fontos tudnivaló a sajtfondűről: 3-4 féle sajt kell hozzá és fontos, hogy a zsíros sajtokat (pl. Trappista) kerülni kell mert a bennük lévő zsír felúszik a fondű tetejére és így elrontja eme nemes étek látványát.

Legyetek jók!

Első munkanap, havaseső, eső, szél, meleg...

Újra itt vagyok. Túl vagyunk az első munkanapon. Persze most azt hiszitek, hogy vendégek síelés, meg ilyenek. Hát nagy tévedés. A síterep még zárva van, mert a hó mennyisége igen kevés. Az első munkanap jelen esetben azt takarja, hogy felmentünk a hegyre, majd sílifttel és gyalogosan átmentünk a Hütte-hez, hogy a korábban átvitt cuccokat szépen kirámoljuk, rendbe rakjunk mindent, meg elkezdjük a takarítást.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden amit mi használunk, a szezon végén ládákba kerül, majd a raktárba. Nyáron ugyanis mások vannak a Hütte-ben. A paraszt a teheneivel, aki kirándulóknak egy kis büfét is üzemeltet. Nyáron voltam is. Majd rakok fel képet, hogy hogyan néz ki.

Szóval a bútorok egy része, a tányérok, a konyhai eszközök, díszek, lámpák, az első adag ital (cola, fanta, sprite, almdudler, stb) mind sűrítményes tartályokban érkezik hozzánk. Ezeket le kellett hordani a pincébe, tányérokat, csészéket, evőeszközöket elmosni. De ezt megelőzően minden gépbe életet kell lehelni, azaz áramot kell csiholni nekik. Na, ez nem minden esetben sikerült zökkenőmentesen. De azért majdnem mindent sikerült beröffenteni.

A lányok a takarításért voltak felelősek - ablakok, polcok, szekrények.

Az új embereknek is meg kellett mindent mutatni, hogy szokják a dolgokat.

Az átjutás is elég érdekes volt, amint azt már említettem. Mivel síelni még nem lehet a pályákon, ezért sílifttel mentünk le egyet, majd egy másikkal fel és onnan le a lejtőn a Hüttéhez. A második lift volt az izgalmas, mert azoknak a székei fixen rögzítve vannak a kábelre, így ha esik a hó, és üzemzáráskor nem hajtják le a háttámlákat, akkor az üléseken szépen áll a hó. Hát sajnos most is így volt, ezért úgy nézett ki, hogy nedves fenékkel érkezünk fel a hegyre. De szerencsénk volt! Ádámmal udvariasan mindenkit előreengedtünk, és amikor a mi székünk jött, a széket meglátva széles vigyor ült ki az arcunkra. Ennek oka, hogy a mi székünknek a háttámlája le volt hajtva, azaz hó és jégmentes volt mind az ülőfelület, mind a háttámla. A többiek meg mire felértek szépen benedvesedtek. :-) Bolondnak áll a szerencse mondhatnánk.

Az út a felvonótól (kb 4-500m) elég vicces volt. Gyalog még soha nem jöttünk le rajta - én legalábbis. A pálya még nem látszik, mert még nem is "csinálták" meg. Itt - ott még elég nagy lukak vannak benne, amiket elvileg még be kell "tömni" hóval, hogy sík felületet kapjunk. Van ahol még kilátszik a fű, aztán két lépéssel később meg térdig süllyedsz el. Az elmúlt napoknak köszönhető szél (vihar) miatt még nem teljesen homogén a hó.

A Hüttéhez érve láttuk, hogy bajos lesz bejutni, mert az összes bejáratot hó fedi. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de az a gyanúm, hogy a szél valahogy tudja, hogy hol van ajtó, mert mindig oda fújja össze a havat. Persze az összes lapát, hólapát bent van. De bejutottunk!

Amikor végeztünk, a szokásos - máskor síelve megtett - útvonalon jutottunk el ahhoz a sílifthez (See-Eck Bahn), amivel feljutunk a Mittelstation-hoz. Furcsa, hogy ez a szakasz sem olyan még, mint amihez szoktunk. Ahol általában egyenesen lecsúszunk, ott most még van egy enyhe S-kanyar egy patakmeder miatt. Mindezt kb 10 cm hóban. De szép tiszta volt a levegő és most picivel többet láttunk a környékből is. Sajnos elfelejtettem felvinni magammal a fényképezőt, pedig terveztem, de sebaj. Talán lesz még idő rá, hogy csináljak pár képet.

Ma este lesz karácsonyi vacsi. Idén nem valamelyik a céghez tartozó hegyen, hanem Oberstdorfban a Hotel Traube nevű helyen. Meglátjuk milyen lesz.

Új hír! Most írt Natasa (új főnökünk), hogy holnap megyünk fel a hegyre. Elvileg viharos szelet jeleztek, de gondolom mindent annyira előkészítünk, hogy ha megnyitna a síterep, akkor gond nélkül kezdhessünk. Ez nem baj, hiszen dolgozni jöttünk és eddig még nem sok munkaórám volt.

Elmentem enni. Ádámmal kitaláltuk, hogy csinálunk egy paprikás krumplit. Elkészült és már éhesek vagyunk, így irány a konyha! Azaz én félretolom a billentyűzetet, átcsúszok az asztal másik végéhez és eszünk. A gép ugyanis a konyha-étkezőben van. A konyhaasztalt kihúztuk, és rátoltuk az egyik falra, így van egy hosszú asztalunk, ahol a sarokban elfér a monitor és a billentyűzet, a másik részén meg lehet enni.

Jó étvágyat!

Itt a hó! Hol a hó?

Sziasztok!
Ott hagytam abba, hogy jöhetne már a hó! Hát jött, aztán majdnem el is ment. Frankón elkezdett esni, gyönyörű nagy pelyhekben és az előrejelzés szerint 24 órán át esni is fog. Hát így is volt, csak a hőmérséklet nem volt kegyes. Végig -1 és +1 fok között volt, így a leesett hó nagy része el is olvadt. Időnként pingponglabda méretű pelyhekben esett! Azután másnap este elkezdett egyre melegebb lenni és a havazás átment havasesőbe, majd esőbe! Olyan intenzitással szakadt az eső, hogy ha végig hideg lett volna, akkor szerintem simán lett volna fél méter hó a három nap alatt. Így ellenben az alacsonyabban fekvő helyeken az eső elmosott mindent.

Ma már elég meleg volt megint, kb 7 fok, de fent a hegyeken talán marad a hó.

Olvastam, hogy otthon erős szél volt. Ez rajtunk is átzúzott, nem kis bonyodalmat okozva Németországban is. Fent északon a tengernél még mindig tombol a szél. Ezt figyelembe véve, lehet, hogy nem is baj, hogy elolvadt a hó nagy része! Képzelem mit művelt volna vele a szél.

A szállásról még nem írtam. Ádámmal bérelünk egy pici lakást. Egy szoba, konyha, étkező-sarok, fürdő/wc. A vicces, hogy egy ágyban fogunk aludni! Azért írok jövő időben, mert Ádám és Móni csak vasárnap érkeznek.

Eredetileg az volt a nagy ötlet, hogy majd hárman bérelünk egy fasza kis lakást, aztán rá kellett jönnünk, hogy az nem megy olyan egyszerűen! Amit találtunk vagy nagyon drága volt vagy nem akarták csupán 4-5 hónapra kiadni, hanem inkább hosszú távra. Így aztán elég későn sikerült egy lakást találni.

Oberstdorftól nem messze van a kecó, egy Bauernhof-on, azaz parasztudvaron jobban mondva házban. Akit érdekel: google maps-on Ried/Obermaiselstein Germany szerintem megtalálható.

Három ház van egymás mellett. A mi házunk egy régi parasztház, három szint, amit a paraszt eleve úgy épített, hogy vannak benne vendéglakások. Itt már hosszú évek óta dívik a vidéki turizmus, így a paraszt nyáron a teheneivel és a kaszálóval foglalkozik (főleg) télen meg jönnek a túristák. Persze nyáron is jönnek, így ezek a lakások télen nyáron jól kiadhatók. Ennek köszönhetően a helyi parasztok elég jómódúak. A mi esetünkben is egymás mellett van a mi házunk, mellette a testvéré és a gyerekeké. A mi házunk Tónié, de ő már idős, így a "gyerekek" vették át a vendéglakások intézését. Ők már eleve nem is Tehenekkel foglalkoznak, hanem a férj teherautó vezető, feleség itthon a három poronttyal és intézi a lakásokat. Összesen négy lakás van a házban, a földszinten meg Tóni. Elsőre aranyosnak tűnik mindenki. A környék meg igen gyönyörű. Az ablakunkból látszik a "Hirschsprung", azaz a szarvasugrató. Ez egy sziklaszoros, ami pont két autónyi széles. Még szerencse, így szűkítés nélkül haladhat át közöttük az út. Tavaly itt volt egy hatalmas sziklaomlás, ami miatt majdnem két hónapig le volt zárva az út. Egy kb Ikarus-nyi szikla "letört" és legurult az útra. Természetesen. Még szerencse, hogy éjszaka volt.

Tehát a hétvégén még tudok egy picit lazulni, azután hétfőn indul (elvileg) a meló. Egy általános megbeszélés és biztonsági oktatás már volt. Ez alkalom volt arra, hogy megismerjük az újakat. Nálunk is volt/lesz némi változás. Petra már nincs, ő átment a másik hegyre, így új főnökasszonyunk lesz. Natasa. Majd meglátjuk milyen, mennyire tudja a csapatot egyben tartani. Új a főszakácsunk is, és van két új emberke a felszolgáló csapatban is. Sandra és Carmen. Ami nem tiszta, hogy ki mit fog csinálni, mert a jelen állás szerint én vagyok az egyetlen kisegítő felszolgáló. Ha ez így lesz, akkor elég sok melóm lesz. De azért remélem, hogy lesz még rajtam kívűl más is. Mindenesetre Armin a nagyfőnök azt mondta, hogy Stefan és én leszünk a két technikai megbízott. Még minden nyitott, nagyon kíváncsi vagyok.

Megyek, mert kell egy kicsit tévézni is! Megy egy új zenei műsor: Voice of Germany. Négy (5) német zenész háttal hallgatja meg jelentkezőket és ha úgy gondolják, hogy tetszik nekik a hang, akkor egy gombra nyomva megfordul a székük és látják, hogy kit vettek be a csapatukba, akikkel ezek után együtt dolgoznak. A négy (5) zenész: Nena, Xavier Nadoo, a Boss Hoss (ők ketten vannak) és egy Rae nevű ír-német zenész. Igen, Nena még él és megdöbbentő módon ugyanúgy néz ki, mint 1985-ben amikor a 99 Luftballons-t énekelte. Pedig már nagymama!

Toni a bauer

Új szezon, új kalandok!

Sziasztok!

Többen kérdeztétek, mielőtt elmentem Oberstdorfba, hogy ugye idén is írom majd a blogot. A válasz igen.

Hol is kezdjem?

Az első meglepetés az volt, hogy itt minden zöld. Azaz meleg van, még fent a hegyen is, így hónak se híre se hamva! Van is riadalom, hogy vajon mi lesz így a szezonnal!

Már egy hete vagyok itt és ezalatt sok dolog történt. Beköltöztem a szállásra. Nagyon szép helyen van, majd csinálok képeket, de egy baj van nincs internet. Illetve nem volt. És úgy nézett ki, hogy elég problémás lesz. Elég sok utánajárást igényelt, de most már van mobil-internet. Kicsit döcögős, de úgy néz ki működik.

Az egyetlen szolgáltató, amelyik biztosan meg tudta mondani, hogy van hálózatuk itt az a T-Mobil volt. Persze náluk a legdrágább a feltöltőkártyás mobil internet: 5 EUR per nap!!!!! A többi szolgátatónak 15 EUR-ért van 30 napos hozzáférése.

De nem szaladok annyira előre, hiszen internetem péntek óta van és előtte volt néhány élményem már.

Az első, hogy megérkezésemet követő hétfőn elmentünk páran (helyi ismerősökkel) Ulm-ba megnézni a karácsonyi vásárt. Buli, mert vonattal kb fejenként 20 EUR volt oda vissza a jegy. Ez egy olyan jegy, ami egy napig érvényes Bajorországon belül a regionális vonatokon. A vásár az Ulmi Münster körüli téren van. Az Ulmi Münsterről annyit kell tudni, hogy a legmagasabb templomtorony, ahova fel lehet menni. 143m-ig lehet felmenni. Gondoltuk hajrá. Egy baj volt csak, hogy a lépcsőház (csigalépcső) nyitott. Aki pedig ismer, tudja hogy tériszonyom van. Tehát, addig amíg a csigalépcső zárt nincs semmi bajom, de itt már az első lépcső is helyenként ablakokkal volt tűzdelve. Elég legyen annyi, hogy kb 70m-ig sikerült feljutnom, mert akkor jött egy olyan csigalépcsőtorony, amit semmi sem tartott és pusztán a lépcső volt benne, persze ez is helyenként ablakokkal tarkítva, hogy szivasson. Itt feladtam mielőtt rámtört volna a pánik. Utálom ezt a hülye tériszonyt! Mondtam már? Aztán kiderült, hogy a legtetejéig nem is lehetett felmenni, csak kb 115 m-ig. Én addig a falba karcolt neveket nézegettem és nem fogjátok elhinni, de találtam magyar nevet is. "Somi + Móni" és az évszám. Vicces.

Volt kisvasút, amivel a gyerekeket szállították, meg modellvasút is. Minden ami szemnek, s szájnak ingere. Ami meglepett, hogy lehetett kapni Betlehemes Akolt minden féle méretben sőt úgy látszik hagyománya van, hogy az emberek saját Betlehemet készítsenek, mert kész kiegészítőket lehet kapni hozzá mindenféle méretben és anyagban. Fa, műanyag, papír, kerámia, minden, apró szerszámok, egyéb kellékek. Nekem elég szokatlan volt.

Egyik nap elugrottam Oberstdorfba, hogy elintézzek ezt-azt és felhívtam Flórit a szakácsunkat, hogy mit csinál. Mondta, hogy kb 20 perc és otthon van, ha van kedvem ugorjak be hozzá. Most még a fűrésztelepen van otthontól kb 5 perc gyalog, tehát, ha van kedvem oda is mehetek. Mivel nem volt kedvem várakozni úgy döntöttem, hogy elsétálok hozzá. Lerámolta a fákat, majd hazamentünk a traktorral. Szép új Fendt traki, nyáron vette. Azt mondta, hogy majd ezt is vezethetem, de majd valahol a mezőn. :-) A régit ugyebár vezettem még tavasszal.

Találkoztam Sonja-val is a fodrász csajszival, aki a hajamat szokta itt igazgatni - szerencsére nem helyi tarifán. 25 EUR helyett otthon nála levágja 10-ért. Nem mindegy!

Egyik este hívott, hogy menjek velük a Bad Hindelang-i karácsonyi vásárt megnézni. Ez itt van nem messze és az az érdekessége, hogy a település belvárosát lezárják és az egész központ egy karácsonyi vásár. Belépő: 4 EUR. Szerencsére hétköznap mentünk és elég későn értünk oda, így a belépőt és a tömeget is megúsztuk.

Most hétvégén meg hivatalos voltam Bamberg-be. Ez innen kb 360km. Egyik vendégem lakik ott, jobban mondva az egész csoport. És megígértették velem, hogy ha jövök Oberstdorfba, akkor látogassam meg őket. Így kifelé jövet bejelentkeztem, aztán megbeszéltük, hogy ezen a hétvégén nekik is meg nekem is jó lehet. Utána jártam és ismét vonatra ültem. Ismét a Bayern Ticket-tel utaztam, 46 EUR oda-vissza. A normál ár kb a duplája lett volna. A Bayern Ticket egy hátránya, hogy csak a regionális vonatokon érvényes, így az ICE (InterCityExpress - ez megy kb 250-nel) ki volt zárva. Az út 5 óra, egy átszálással Nürnbergben. Sajnos volt út közben egy kis bibi, mert a vonat Donauwöth előtt kb 500 méterrel megállt és nem akart az istennek sem elindulni. Mintha az egyik kocsi fékjei beálltak volna. Egy darabig nem aggódtam, mert Nürnbergben 45 percem volt a csatlakozásra. Hát nem lett elég. 50 percig vesztegeltünk a mező közepén. Nürnbergbe úgy értünk be, hogy 3 perccel lekéstük a csatlakozást. Azért nem volt veszve minden, mert kb 1 óra múlva ment a következő vonatom.

Bambergben már várt az egyik vendég és kiderült este buli lesz, mert az egyiküknek 40. szülinapi bulija lesz. Addig városnézés - profi idegenvezetővel. Az egyetem alatt ezzel kereste meg a tandíjra a pénzt! Most én voltam a turista! Persze itt is a karácsonyi vásáron kezdtük, ahol képzeljétek el két stand is volt, ahol LÁNGOS-t lehetett kapni. És sanszos, hogy az egyik standot részben magyarok csinálták. De olyan tömeg volt előtte, hogy nem tudtam befülelni, hogy magyarul beszélnek-e odabent. :-) Aztán megnéztük a Dómot. Itt van a Bamberger Reitter / Bambergi lovas, akiről azt feltételezik a történészek, hogy személyesen Szent István-t ábrázolja. A felesége ugyanis innen származik, tehát járt erre többször.

Visszafelé a tervezettnél korábbi vonattal jöttem. Ez két átszállással Bamberg-Nürnberg-München-Sonthofen útvonalon jött. Rutintalanul nem számoltam azzal, hogy vasárnap délután elég tele lesz a vonat főleg München felé. De szerencsém volt, találtam ülőhelyet. Sokan ültek a földön. Főleg diákok/fiatalok. Jó hogy volt helyem, mert ez az útvonal 6 óra volt, de Nürnbergben volt kb 50 perc időm, így megnéztem a környéket. Az a szép ezekben a városokban, hogy itt majdnem mindenhol megmaradt a középkori városrész, ami nálunk sajnos sehol sem látható.

Csináltam fotókat, a szokott helyen megtalálhatóak lesznek, de csak holnap vagy holnapután. Aki új az olvasson vissza!!! :-) A korábbi bejegyzésekben megtalálható a link a galériához.

Holnap derül ki, hogy mikor kezdünk. Mindenki nagyon várja a hideget és a havat. Egyelőre napközben olyan 7 fok körül van a hőmérséklet. Ilyen melegben esélytelen a pályák preparálása. Még "meleg a hegy", azaz, ha esne is a hó, még elolvadna. A hóágyúzáshoz meg állítólag kell alulra egy természetes hóréteg alapnak.