Régóta nem jelentkeztem - mentségemre szóljon, hogy sok minden történt

Na, hol is kezdjem?

Azt hiszem ott kezdem, hogy szombaton jó erős napunk volt. Szép idő, napsütés és sok emberke a pályán!
Vasárnap ellenben semmi. Olyan pangás volt, mintha ciánoztak volna. Dél körül voltak egy páran, de semmi említésre méltó.

Este azonban volt kis kiruccanás. Elmentünk billiárdozni! Thomas, Verena, Susie és én.
Munka után elég korán sikerült lejönni a hegyről és miközben mentünk hazafelé Verenaval arról beszéltünk, hogy még korán van. Felvetettem, hogy ugorjunk be a Dampfbierbrauerei-be. Mondanom sem kellett, hogy pár perc múlva már ott voltunk. Közben Verena kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennénk billiárdozni. Thomast is elhívjuk és hogy négyen legyünk Verena kitalálta, hogy Susanne kolléganőnk is jöjjön! Kb 3 tized másodperc alatt megvolt a válasz mindkettőjüktől, hogy OK! A billiárdszalon Immenstadtban van, Thomas ott lakik, tőlünk kb 10 km. Félnyolc volt a megbeszélt időpont.
Ezer éve nem billiárdoztam. Pedig valamikor réges régen egy messzi-messzi galaxisban elég gyakran jártam billiárdozni. Ugye Bazsi?
Vasárnap este lévén elég kevesen voltak, mindössze egy asztal volt rajtunk kívűl. Persze a billiárdszalonos ismerős - itt mindenki ismer mindenkit. Akárcsak otthon a kisebb falvakban.
Fél 12-ig sikerült biliárdoznunk. Hol vegyes csapatokkal, hol pedig fiúk a lányok ellen. Ez utóbbi vicces volt, mert nem elég, hogy Thomas az egyik játszmában simán a csajok golyóit zsákolta, de ezt még tetőzték a csajok némi csalással!!!! Szóval vicces volt.

Hétfő egy kevéske hótakarítással kezdődött, majd jöttek az izgalmas dolgok.
A terasz szélén mindig letapossák a havat az emberek, így ott a "talajszint" kb 30 cm-rel magasabb volt helyenként, mint a teraszon. Ez a hó azonban kutya kemény, így nekünk esélyünk sem volt azt eltakarítani. Felmerült, hogy szólni kéne a pályakezelőknek, hogy ha erre járnak, törjék már fel azt a havat a Ratrakkal.

Nem hiszitek, de kb 3 percen belül halljuk a Ratrak szirénáját, jön lefelé a hegyoldalban a pálya szélén. Integettünk neki, elmondtuk mi a gond és már ott is volt a gép a terasz szélénél. Mint kés a vajba, úgy ment bele a kanala a fagyott jégbe. Pillanatok alatt legyalulta nekünk a hódombot. (lásd kép) Nekünk már csak az volt a dolgunk, hogy a jégtömböket ellapátoljuk a korláton túlra.

Persze hétfőn sem volt túl nagy forgalom, de azért déltájban volt mit csinálni.

Petra estére meghívott, hogy menjek át én is Krautkrapfen-t enni. A párja csinálja és nagyon finom szokott lenni. Na most néztek, hogy mi fene az a Krautkrapfen.
Rétestészára fehérborral párolt savanyúkáposztát raknak, majd feltekerik. A tekercsből kb két újjnyi szeleteket vágnak, majd ezt mindkét oldalán megsütik. Tepsiben vagy serpenyőben, a lényeg, hogy mindkét oldalát megpirítsák. Készül hozzá egy szósz és némi saláta és pirított burgonya, mint köret. Nálunk is van a Hütte-ben az étlapon, de még nem kóstoltam.
A házi verzió nagyon finom - bár mellőz mindenféle húst. Kevéske bacon van a káposztához keverve.

Ééééés most jön a lényeg! Kedden ismét szabadnapos voltam!!

Igyekeztem nem túl sokáig aludni, ugyanis szánt szándékom volt, hogy az üres pálya és a viszonylag jó hó miatt délelőtt felmegyek a hegyre snowboardozni!
11-kor már fent is voltam a Schirmbar-ban Thomasnál, ahol ittam egy finom forrócsokit.
Iszonyú mázlim volt, mert tiszta kék ég, napsütés és viszonylag kevés ember a pályákon.
Átcsúsztam hozzánk, köszöntem a mieinknek, majd csúszkáltam kicsit. Megnéztem a másik büfét, ami inkább csak kioszk, azaz csak pult van és padok. Itt ettem egy bratwurstot, persze ingyen. Ki kell használni a lehetőségeket - és eldöntöttem lelkiismeretfurdalás nélkül ki is fogom használni.
Csúsztam párat a pályákon, majd visszamentem a Hütte-be, hogy ott is legyek egy kicsit.
Persze néztek a többiek, hogy a szabadnapomon miért megyek oda. Én meg visszakérdeztem, hogy egyedül valyon hova mennék, ha nem oda! Meg hát szomjas is vagyok!!!
Majd ezt követően megjelent Stefan is a feleségével. Ő szintén kedden volt szabadnapos. Beszélgettünk, majd csúsztam velük is egyet az egyik pályán. Vicces volt, hogy én most snowboarddal voltam - amit eddig még nem láttak a többiek, és Stefan síléccel volt, ami meg tőle volt teljesen szokatlan.
A snowboardozást Thomasnál zártam, örült, hogy bementem hozzá, mert egész nap elég gyatra volt nála is a forgalom, így némi változatosságot hoztam az unalomba.
Aztán irány a völgy és a vásárlás.

A Lidl-ben összefutottam Verenaval, aki elújságolta, hogy sajnos a nap nem volt teljesen eseménymentes, mert az egyik kolléga lefelé jövet elesett és nagyon fájlalta a térdét. Mint másnap kiderült eltört a sípcsonjta.

Tegnap viszonylag nyugis napunk volt csak pici rohanás volt a szokásos ebédidőben, de némi strsszhelyzetet okozott, hogy pont a legnagyobb forgalom közepén strájkolt a sörcsap.
Na, ez bajorországban egy Hütte-ben igen komoly gond, Petra ideges is volt rendesen. De túléltük és itt vagyunk. Nap végén terasz lebont, mert az időjárásjelentés havazást igért. Este f10 körül még láttam a holdat és a csillagokat. Szívtam is a fogam, hogy ezért aztán tényleg le kellett bontsuk a teraszt. Reggel azért megnyugodtam, mert kb 5-10 cm friss hó esett éjszaka. Munka után még beugrottunk a kollégához a kórházba, megkért, hogy vigyük el az autóját a szomszéd faluba. Megtudtuk, hogy közvetlenül a térde alatt tört el a sípcsontja. Viszonylag hosszú szakaszon spirális törés, tehát ma műtötték. Kaptt csavarokat. A szomorú a dologban, hogy egész télre lőttek a melónak. Neki anyagi kiesés, nekünk meg emberi.

A mai nap szintén viszonylag nyugis volt, ez mondjuk annak volt köszönhető, hogy a nap nagy részében havazott fent a hegyen.
Remélem még fog esni a hó, mert nagyon kell a pályákra!!