Hó hó hó! :-)

Sziasztok!
utolsó jelentkezésem óta, szinte folyamatosan esik a hó!!!! Nagyon jó!
Legutóbb írtam, hogy Ádám Kempten-ben van a nővérénél. Nos mire befejeztem a bejegyzést, pont telefonált, hogy a fa** kivan, mert itt áll a háztól 50 méterre és nem bír feljönni a lejtőn!!! Kimentem hozzá, hogy segítsek neki. Hátha tudok valamit javítani a helyzetén, segíteni felrakni a hóláncát vagy az enyimet. Az ő hóláncáról kiderült, hogy kicsi, az én hóláncom meg nagy volt az Opeljára. Ez tehát nem jött össze. Sajnos a kb 20 cm hó alatt volt egy vékony nagyon csúszós rész és a relatív kis emelkedő kétharmadánál nem tudott tovább feljutni. Sőt még valamelyik lakó a rendőröket is kihívta, mert már jópár perce próbálkozott. Aztán az egyik próbálkozásnál, amikor megint elakadt egyszercsak nem tudott visszagurulni, mert egy nagy zöld autó állt mögötte Polizei felirattal (Amúgy egy VW Transporter). Igazoltatás, papírok, de segíteni persze nem segítettek. Milyen tuti lett volna, hogy két német rendőr tol egy magyar autót a kaptató utolsó 10 méterén. :-)
Lényeg a lényeg, hogy Ádám ott maradt és én sem tudtam nagyon segíteni neki. De szerencsénk volt, mert jött Hansi mögötte a két gyerek egy szánkón (Hansi az akiktől béreljük a lakást), és megkérdezte, hogy segítsen-e. Hozza a traktort és felhúzza ádámot. Persze a gyerekeknek egyből felcsillant a szeme! Lehet ülni a trakiban a nagy hóban és még autómentőst is játszani. :-) Tehát Hansi (és a gyerekek) felhúzták az Opelt az emelkedőn. Ádám meg egész este még olyan pipa volt, hogy csak na!

Másnap aztán már meló volt, mentünk a hegyre. Kiástuk a Hütte-t a hó alól, mindent rendbe raktunk, hogy már tudjuk hétfőtől a vendégeket is fogadni. Amiatt, hogy nem lehetett eddig rendesen Ratrak-kal megközelíteni a Hütte-t, sajnos még elég szegényes a felszereltségünk. Sok dolog hiányzik még ami a "mindennapi élethez" kell. A terasszal még nem nagyon foglalkoztunk, mert bent kellett mindent rendbe tenni. Ellenben elég korán lejöttünk a hegyről. Valamikor három után átmentünk a Mittelre.

Kihasználtuk az időt és elmentünk vásárolni Ádámmal. Kellett venni kegyeret, felvágottat, ezt-azt itthonra. Tudni kell, hogy Sonthofenben van egy "bevásárló park". Oda mentünk el. Van egy Expert (elektro és háztartási cuccok) cipőbolt, ruházati bolt, egy nagy Müller Drogéria egy Lidl és egy nagy Feneberg Supermarket. Persze az Expertbe mindig benézünk, mégha nem is akarunk semmit venni, mert pasiból vagunk és hát JÓÓÓL MEGNÉZZÜK az elektromos kütyüket. Most ott kezdtünk aztán irány a Lidl meg a Feneberg. Majd dolgunk végeztével elindultunk eredeti célunkhoz a Sonne-ba Ralfhoz és Marcohoz. Ezt írtam azt hiszem. Az Expert háta mögött - arra van a kijárat, egy pillanatra megtorpantunk, mert a nagy ipari konténer mellett állt egy mosógép és rajta egy mikrós doboz. Összenéztünk Ádámmal, hogy biztos valami beszámított csere cucc, ami megy a szeméttelepre. Majd hirtelen megálltam. Nekünk ugyanis nincs a lakásban mikrónk és már kérdeztük az ismerősöket kollégákat, hogy kinek van esetleg egy elfekvő valahol a padláson. Ádám kiszállt, hogy megnézze. Csak annyit mondott, hogy eredeti csomagolás hungarocell-lel benne az üvegtálca és a forgózsámoly. Ezt elvisszük, akármi baja legyen, annyit megér, hogy otthon megnézzük mi miatt dobták ki. Legfeljebb visszavisszük másnap, ha nem működik.
Hazaérve sajnos kiderült, hogy a kábelt majdnem tőből levágták, de konkrétan úgy néz ki, mintha nem is használták volna. Még a fólia is rajta volt az előlapján. Semmi gond, veszünk egy három eres kábelt, csokival (hivatalos nevén: sorkapocs) összekötjük és kipróbáljuk. Majd Ralf-ék mondták, hogy ne vegyünk, mert ha nem jó a Mikró az pénzkidobás. Menjünk el a Wertsoffhof-ba és ott kérdezzük meg tudnak-e adni egy levágott kábelt. Hát így is lett.
Ja, gondolom a Wertstoffhof nem mond sokat senkinek. Ide hozza az ember (mindenki) a nem visszaváltós üvegeket, flakonokat, régi bútorokat, rossz vagy megunt elektromos háztartási gépeket.
Kértünk a bácsitól egy kábelt. Azt mondta persze, hogy tud adni. Levágta egy kidobott kávégépről, majd majdnem levágta a másik végét is. Úgy kiabáltunk rá, hogy jajj azt ne, arra szükségünk van!
Egy szó mint száz, összeraktuk mikrót, elővettük a kezelési útmutatót és bekapcsoltuk. Igen, a kezelési útmutató is benne volt a dobozban és igen el kellett olvasni, mert mint kiderült a mikró tud grillezni, levegőkeverést és mikrózni is. És eme három funció bármilyen kombinációját is. Ebből már kitaláltátok gondolom, hogy az elején kb 1465 db gomb van, tehát nem az az egyszerű fajta. A történet vége, hogy még mindig nem tudjuk, hogy miért dobhatták ki, mert megy rajta a mikró és a grill is, úgy ahogy kell. Ezeket próbáltuk már rajta. Azaz van már mikrónk! És egyelőre minden alkalommal vigyorgunk, amikor bekapcsoljuk! Azt a guberálós magyar fajtánkat nekünk!

De vissza a hegyhez:
Hétfő volt a terasz napja! Szépen nekiálltunk a helyenként 2 méter magas havat eldolgozni. Igen eldolgozni, mert a hómarónk kb 40-50 cm magas hóval bír el. Tehát az ennél magasabb részeken szépen le kellett lapátolni a hóhegyeket. Egy apróság zavart be néha, hogy ez a hó már napok óta állt a teraszon, ezért az alján kb 2 cm vastagon már eléggé összefagyott. Ezt a hómaró sajnos nem tudja rendesen megemészteni - konkrétan elakad benne. Akinek nem volt dolga odabent, az mind kint volt a teraszon és havat lapátolt. Vannak fényképek - ezúttal nem felejtettem el a kamerát - előbb utóbb fent lesznek a galériában! :-)
Háromszor tankoltuk meg a hómarót! Tudni kell, hogy normál használat mellett egy tankkal kétszer tisztítjuk meg az egész teraszt! Képzelhetitek!
Nem is tudtunk mindennel végezni, egy rész még megmaradt mára. Ez várt rám, bevállaltam, hogy ezzel én elbírok ma. Elvileg meg is lett volna, mert csak a padjainkat és az asztalainkat kellett volna kiszabadítani a hóból és rendesen elpakolni a fal mellé, úgy ahogy azt mi szoktuk. De reggel még mindig esett a hó és fent a hegyen még szél is volt, így a munka dupla annyi időt vett igénybe. Sőt a havazás egyre intenzívebb lett, így még lassabban ment a dolog, s ráadásul a szél állandóan a pofámba fújta a havat. Meg néha Ádáméba, meg Thomas-éba, ha kijöttek segíteni amikor épp semmi sem volt odabent.
A tegnapi egésznapos lapátolást követő izomlázra, így sikerült rádolgozni. :-)
Ezt még tetéztük azzal, hogy bevállaltuk a mai áruszállítás fogadását, ami azt jelenti, hogy sötétben kell lejönnünk és végig, mert már nem járnak a felvonók. Az árut Ratrakkal hozzák át hozzánk egy nagy dobozban. Ezt gyorsan ki kell rámolni, mindent a helyére, majd a szemetet, üres dobozokat, ládákat és szennyest vissza a dobozba, hogy el tudják vinni.
Sajnos a szállítmány elég későn, pár perccel 5 előtt ért hozzánk, így már biztos volt, hogy végig sötétedés után síelünk. Hárman voltunk, kettőnknek volt lámpája. Nagyon lassan jöttünk, mert végig 20-30 cm friss porhóban kellett jönnünk és persze nem sokat láttunk. Ráadásul volt egy alkalom, amikor a pályát sem láttuk és nem tudtuk hogy merre menjünk. Pedig nemegyszer mentünk már rajta. De a lámpa csak max 10 méterre világít el. 6 után értünk le a völgybe, ami nagyon nem úgy nézett ki, mint reggel. Már csak pár autó állt a parkolóban és mindent hó fedett! Viccesen megjegyeztem, hogy szarban vagyunk, mert az én autómmal jöttünk reggel és az bizony fehér. Ádámé bordó, azt lehet jobban megtaláltuk volna. :-)

Itt van Holle Anyó!

Néhány nap meleg, eső és kényszerpihenő után végre megjött Holle Anyó! Ma reggelre minden szép fehérré vált. Tegnap még orkán erejű szél és eső, ma meg végre itt a tél. Jött is délután a hívás, hogy holnap meló, ráadásul már sível/snowboarddal megyünk át a Hütte-hez.

Elvileg tegnap is melóztunk volna, de reggel jött a hívás a főnökasszonytól, hogy lefújva az egész, mert odafönt eléggé fúj a szél. A korábban említett orkán.

A vicces, hogy csütörtök este volt karácsonyi céges vacsora, és akkor már igazából tiszta volt, hogy másnap jön az orkán. Nem tudom, hogy mit hittek a döntéshozók, hogy majd a mi hegyünket megkerüli, mert ők úgy gondolják. Mindenesetre Ádámmal viszonylag korán - f11 körül eljöttünk, mondván holnap 5:50-kor kelés. Pedig jó volt a hangulat. Idén nem az egyik hegyen volt, hanem lent Oberstdorfban. A kaja nagyon finom volt, a nagyfőnökök beszédet tartották, azután köszöntötték a jubiláló kollégákat (5-10-15-20 év vagy több), meg a nyugdíjba vonult kollégákat is. Sajnos volt egy haláleset is, neki rövid csend és búcsú járt. Van olyan, aki 1977 óta a cégnél dolgozik. Az étterem tulajdonosnője pedig gyerekkén 3-4 évesen a szülei miatt állandóan fent volt a hegyen és az öregek a Nebelhorn-ról ismerik még, amint kis nunisként ott rohangált állandóan. Így mesélte ő. A menü: sütőtök-krémleves, vegyes salátatál, ropogós kacsasült krumpligombóccal és párolt káposztával, majd zárásként fagyi és parfé apróra vágott gyümölccsel, málnaszósszal és egy szem málnával a közepén. Finom volt és jó nagy adag.

Szóval tegnap már épp indultunk volna, amikor jött a hívás, hogy munka lefújva. 6:50-kor. 7:15-re ott kellett volna lennünk a hegynél. Jobb híjján visszafeküdtünk az ágyba, bekapcsoltuk a TV-t, aztán hajrá. Persze kb 20 perc múlva már aludtunk. Én valamikor 10:50 körül ébredtem fel, Ádám picivel később. Ez nagy szó, mert Ádám otthon általában fél 5 körül kel. Azt hiszem most pótolja be az évközbeni lemaradást. :-)
De vissza a hóhoz. Ugyan nincs nagyon hideg - kb 0 és -1 fok - de ez elég ahhoz, hogy a csapadék végre ne eső formájában jöjjön le, hanem szép fehér hóként és meg is maradjon. Valamikor hajnalban kezdhetett esni és még most is esik. Az elején még jég volt. Ezt onnan tudom, hogy reggel letakarítva a kocsit az ablaktörlőn megállt "legelső" hó még sörétszerű jéggolyókból állt.

Lent a völgyben kb 10-15 cm esett reggelre, nálunk 15-20 cm. Mi picivel magasabban vagyunk, kb 100-150 m a völgy fölött. Akinek van Google Earth-je vagy Google Maps-e, az keressen rá Obermaiselstein-re. Ott lakunk. Persze csak ha érdekel valakit. Reggel a háziak egy trakival (gyerekek persze szintén benne) eltolták a havat ahonnan kellett. Ádámmal lementünk Oberstdorfba vásárolni, meg ezt-azt beszerezni. Hogy mit, azt csak akkor mondom el, ha már végleges a dolog. Hi-hi! Visszafelé Tiefenbach-on keresztül jövünk, ahol van egy viszonylag meredek kaptató. Na, itt elakadt egy teherautó. Egy VW Polo (benne csajjal) meg nem volt képes elmenni mellette. Aztán kiderült azért, mert mihelyst megállt, már nem indult el. Erre nekünk is rá kellett jönnünk, mert mi sem tudtunk elindulni. Picit vissza kellett tolatni, aztán már ment is újra. Arra kellett csupán figyelni, hogy a teherautó elindult visszafelé. Szerencsére még amikor megakadt átment a szemközti oldalra, így mi szépen, nem veszítve lendületünkből fel tudtunk menni a kaptatón.

Délben Ádám átment Kemptenbe a tesójáékhoz, majd most jön valamikor haza.

Én a délutánt azzal töltöttem, hogy feltöltöttem néhány képet a galériába. Az ígért nyári képeket, meg néhány képet, amit ma készítettem.

Lehet nézegetni. Apropó! Otthon van már hó?

A múlkori bejegyzésemben írtam, hogy paprikás krumpli rotyog a tűzhelyen. Ádám beszélt a feleségével és jóétvágyat kívánt hozzá! Vicces, hogy a netnek és a blognak köszönhetően, ilyen jól értesültek az otthoniak. Ez most kellemesen gyors visszajelzés volt számunkra! Itt szeretnék arra utalni, hogy a blogbejegyzésekhez lehet megjegyzést írni. Remélem gyakran fogtok ezzel a lehetőséggel élni, mert jól esik látni a reakciókat!

Most jön a lingvisztikai melléklet! Bocsi, de ezt meg kell osszam veletek.

Mindenki vagy legalábbis sokan ismerik a rezsó-t. Pár napja tudtam meg, hogy honnan ered a szó eredete! Ezt akarom megosztani veletek.

Itt télvíz idején, meg Svájc közelsége miatt elég nagy kultúrája van a sajt fondűnek. Így természetesen a TV-ben jön a sajtfondű eredete, története, az igazi recept, az igazi edény hozzá, stb.

Néhány tudnivaló: eredete - a svájci hadsereg találta ki a katonák étkeztetése szempontjából! Ráadásul nem is olyan nagyon régen. Tehát aki ismeri az Asterix Helvétiában történetet, az emlékszik a rómaiakra, akik sajtfondűt esznek. Na ez bullshit, hisz akkor még nem volt ilyen kaja. :-)

De vissza az eredeti témához. Az igazi sajtfondűt öntöttvas edényben tálalják, mert az szépen tartja a meleget. Amúgy tele vannak vele a boltok mostanság. De a lényeg, hogy ezt az öntöttvas edényt egy melegentartóra helyezik el az asztal közepén. Ez a kütyü franciául (svájciul) a "rechaud" {réso}, azaz újramelegítő vagy melegen tartó. Ez lett nálunk a rezsó.

Még egy fontos tudnivaló a sajtfondűről: 3-4 féle sajt kell hozzá és fontos, hogy a zsíros sajtokat (pl. Trappista) kerülni kell mert a bennük lévő zsír felúszik a fondű tetejére és így elrontja eme nemes étek látványát.

Legyetek jók!

Első munkanap, havaseső, eső, szél, meleg...

Újra itt vagyok. Túl vagyunk az első munkanapon. Persze most azt hiszitek, hogy vendégek síelés, meg ilyenek. Hát nagy tévedés. A síterep még zárva van, mert a hó mennyisége igen kevés. Az első munkanap jelen esetben azt takarja, hogy felmentünk a hegyre, majd sílifttel és gyalogosan átmentünk a Hütte-hez, hogy a korábban átvitt cuccokat szépen kirámoljuk, rendbe rakjunk mindent, meg elkezdjük a takarítást.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden amit mi használunk, a szezon végén ládákba kerül, majd a raktárba. Nyáron ugyanis mások vannak a Hütte-ben. A paraszt a teheneivel, aki kirándulóknak egy kis büfét is üzemeltet. Nyáron voltam is. Majd rakok fel képet, hogy hogyan néz ki.

Szóval a bútorok egy része, a tányérok, a konyhai eszközök, díszek, lámpák, az első adag ital (cola, fanta, sprite, almdudler, stb) mind sűrítményes tartályokban érkezik hozzánk. Ezeket le kellett hordani a pincébe, tányérokat, csészéket, evőeszközöket elmosni. De ezt megelőzően minden gépbe életet kell lehelni, azaz áramot kell csiholni nekik. Na, ez nem minden esetben sikerült zökkenőmentesen. De azért majdnem mindent sikerült beröffenteni.

A lányok a takarításért voltak felelősek - ablakok, polcok, szekrények.

Az új embereknek is meg kellett mindent mutatni, hogy szokják a dolgokat.

Az átjutás is elég érdekes volt, amint azt már említettem. Mivel síelni még nem lehet a pályákon, ezért sílifttel mentünk le egyet, majd egy másikkal fel és onnan le a lejtőn a Hüttéhez. A második lift volt az izgalmas, mert azoknak a székei fixen rögzítve vannak a kábelre, így ha esik a hó, és üzemzáráskor nem hajtják le a háttámlákat, akkor az üléseken szépen áll a hó. Hát sajnos most is így volt, ezért úgy nézett ki, hogy nedves fenékkel érkezünk fel a hegyre. De szerencsénk volt! Ádámmal udvariasan mindenkit előreengedtünk, és amikor a mi székünk jött, a széket meglátva széles vigyor ült ki az arcunkra. Ennek oka, hogy a mi székünknek a háttámlája le volt hajtva, azaz hó és jégmentes volt mind az ülőfelület, mind a háttámla. A többiek meg mire felértek szépen benedvesedtek. :-) Bolondnak áll a szerencse mondhatnánk.

Az út a felvonótól (kb 4-500m) elég vicces volt. Gyalog még soha nem jöttünk le rajta - én legalábbis. A pálya még nem látszik, mert még nem is "csinálták" meg. Itt - ott még elég nagy lukak vannak benne, amiket elvileg még be kell "tömni" hóval, hogy sík felületet kapjunk. Van ahol még kilátszik a fű, aztán két lépéssel később meg térdig süllyedsz el. Az elmúlt napoknak köszönhető szél (vihar) miatt még nem teljesen homogén a hó.

A Hüttéhez érve láttuk, hogy bajos lesz bejutni, mert az összes bejáratot hó fedi. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de az a gyanúm, hogy a szél valahogy tudja, hogy hol van ajtó, mert mindig oda fújja össze a havat. Persze az összes lapát, hólapát bent van. De bejutottunk!

Amikor végeztünk, a szokásos - máskor síelve megtett - útvonalon jutottunk el ahhoz a sílifthez (See-Eck Bahn), amivel feljutunk a Mittelstation-hoz. Furcsa, hogy ez a szakasz sem olyan még, mint amihez szoktunk. Ahol általában egyenesen lecsúszunk, ott most még van egy enyhe S-kanyar egy patakmeder miatt. Mindezt kb 10 cm hóban. De szép tiszta volt a levegő és most picivel többet láttunk a környékből is. Sajnos elfelejtettem felvinni magammal a fényképezőt, pedig terveztem, de sebaj. Talán lesz még idő rá, hogy csináljak pár képet.

Ma este lesz karácsonyi vacsi. Idén nem valamelyik a céghez tartozó hegyen, hanem Oberstdorfban a Hotel Traube nevű helyen. Meglátjuk milyen lesz.

Új hír! Most írt Natasa (új főnökünk), hogy holnap megyünk fel a hegyre. Elvileg viharos szelet jeleztek, de gondolom mindent annyira előkészítünk, hogy ha megnyitna a síterep, akkor gond nélkül kezdhessünk. Ez nem baj, hiszen dolgozni jöttünk és eddig még nem sok munkaórám volt.

Elmentem enni. Ádámmal kitaláltuk, hogy csinálunk egy paprikás krumplit. Elkészült és már éhesek vagyunk, így irány a konyha! Azaz én félretolom a billentyűzetet, átcsúszok az asztal másik végéhez és eszünk. A gép ugyanis a konyha-étkezőben van. A konyhaasztalt kihúztuk, és rátoltuk az egyik falra, így van egy hosszú asztalunk, ahol a sarokban elfér a monitor és a billentyűzet, a másik részén meg lehet enni.

Jó étvágyat!

Itt a hó! Hol a hó?

Sziasztok!
Ott hagytam abba, hogy jöhetne már a hó! Hát jött, aztán majdnem el is ment. Frankón elkezdett esni, gyönyörű nagy pelyhekben és az előrejelzés szerint 24 órán át esni is fog. Hát így is volt, csak a hőmérséklet nem volt kegyes. Végig -1 és +1 fok között volt, így a leesett hó nagy része el is olvadt. Időnként pingponglabda méretű pelyhekben esett! Azután másnap este elkezdett egyre melegebb lenni és a havazás átment havasesőbe, majd esőbe! Olyan intenzitással szakadt az eső, hogy ha végig hideg lett volna, akkor szerintem simán lett volna fél méter hó a három nap alatt. Így ellenben az alacsonyabban fekvő helyeken az eső elmosott mindent.

Ma már elég meleg volt megint, kb 7 fok, de fent a hegyeken talán marad a hó.

Olvastam, hogy otthon erős szél volt. Ez rajtunk is átzúzott, nem kis bonyodalmat okozva Németországban is. Fent északon a tengernél még mindig tombol a szél. Ezt figyelembe véve, lehet, hogy nem is baj, hogy elolvadt a hó nagy része! Képzelem mit művelt volna vele a szél.

A szállásról még nem írtam. Ádámmal bérelünk egy pici lakást. Egy szoba, konyha, étkező-sarok, fürdő/wc. A vicces, hogy egy ágyban fogunk aludni! Azért írok jövő időben, mert Ádám és Móni csak vasárnap érkeznek.

Eredetileg az volt a nagy ötlet, hogy majd hárman bérelünk egy fasza kis lakást, aztán rá kellett jönnünk, hogy az nem megy olyan egyszerűen! Amit találtunk vagy nagyon drága volt vagy nem akarták csupán 4-5 hónapra kiadni, hanem inkább hosszú távra. Így aztán elég későn sikerült egy lakást találni.

Oberstdorftól nem messze van a kecó, egy Bauernhof-on, azaz parasztudvaron jobban mondva házban. Akit érdekel: google maps-on Ried/Obermaiselstein Germany szerintem megtalálható.

Három ház van egymás mellett. A mi házunk egy régi parasztház, három szint, amit a paraszt eleve úgy épített, hogy vannak benne vendéglakások. Itt már hosszú évek óta dívik a vidéki turizmus, így a paraszt nyáron a teheneivel és a kaszálóval foglalkozik (főleg) télen meg jönnek a túristák. Persze nyáron is jönnek, így ezek a lakások télen nyáron jól kiadhatók. Ennek köszönhetően a helyi parasztok elég jómódúak. A mi esetünkben is egymás mellett van a mi házunk, mellette a testvéré és a gyerekeké. A mi házunk Tónié, de ő már idős, így a "gyerekek" vették át a vendéglakások intézését. Ők már eleve nem is Tehenekkel foglalkoznak, hanem a férj teherautó vezető, feleség itthon a három poronttyal és intézi a lakásokat. Összesen négy lakás van a házban, a földszinten meg Tóni. Elsőre aranyosnak tűnik mindenki. A környék meg igen gyönyörű. Az ablakunkból látszik a "Hirschsprung", azaz a szarvasugrató. Ez egy sziklaszoros, ami pont két autónyi széles. Még szerencse, így szűkítés nélkül haladhat át közöttük az út. Tavaly itt volt egy hatalmas sziklaomlás, ami miatt majdnem két hónapig le volt zárva az út. Egy kb Ikarus-nyi szikla "letört" és legurult az útra. Természetesen. Még szerencse, hogy éjszaka volt.

Tehát a hétvégén még tudok egy picit lazulni, azután hétfőn indul (elvileg) a meló. Egy általános megbeszélés és biztonsági oktatás már volt. Ez alkalom volt arra, hogy megismerjük az újakat. Nálunk is volt/lesz némi változás. Petra már nincs, ő átment a másik hegyre, így új főnökasszonyunk lesz. Natasa. Majd meglátjuk milyen, mennyire tudja a csapatot egyben tartani. Új a főszakácsunk is, és van két új emberke a felszolgáló csapatban is. Sandra és Carmen. Ami nem tiszta, hogy ki mit fog csinálni, mert a jelen állás szerint én vagyok az egyetlen kisegítő felszolgáló. Ha ez így lesz, akkor elég sok melóm lesz. De azért remélem, hogy lesz még rajtam kívűl más is. Mindenesetre Armin a nagyfőnök azt mondta, hogy Stefan és én leszünk a két technikai megbízott. Még minden nyitott, nagyon kíváncsi vagyok.

Megyek, mert kell egy kicsit tévézni is! Megy egy új zenei műsor: Voice of Germany. Négy (5) német zenész háttal hallgatja meg jelentkezőket és ha úgy gondolják, hogy tetszik nekik a hang, akkor egy gombra nyomva megfordul a székük és látják, hogy kit vettek be a csapatukba, akikkel ezek után együtt dolgoznak. A négy (5) zenész: Nena, Xavier Nadoo, a Boss Hoss (ők ketten vannak) és egy Rae nevű ír-német zenész. Igen, Nena még él és megdöbbentő módon ugyanúgy néz ki, mint 1985-ben amikor a 99 Luftballons-t énekelte. Pedig már nagymama!

Toni a bauer

Új szezon, új kalandok!

Sziasztok!

Többen kérdeztétek, mielőtt elmentem Oberstdorfba, hogy ugye idén is írom majd a blogot. A válasz igen.

Hol is kezdjem?

Az első meglepetés az volt, hogy itt minden zöld. Azaz meleg van, még fent a hegyen is, így hónak se híre se hamva! Van is riadalom, hogy vajon mi lesz így a szezonnal!

Már egy hete vagyok itt és ezalatt sok dolog történt. Beköltöztem a szállásra. Nagyon szép helyen van, majd csinálok képeket, de egy baj van nincs internet. Illetve nem volt. És úgy nézett ki, hogy elég problémás lesz. Elég sok utánajárást igényelt, de most már van mobil-internet. Kicsit döcögős, de úgy néz ki működik.

Az egyetlen szolgáltató, amelyik biztosan meg tudta mondani, hogy van hálózatuk itt az a T-Mobil volt. Persze náluk a legdrágább a feltöltőkártyás mobil internet: 5 EUR per nap!!!!! A többi szolgátatónak 15 EUR-ért van 30 napos hozzáférése.

De nem szaladok annyira előre, hiszen internetem péntek óta van és előtte volt néhány élményem már.

Az első, hogy megérkezésemet követő hétfőn elmentünk páran (helyi ismerősökkel) Ulm-ba megnézni a karácsonyi vásárt. Buli, mert vonattal kb fejenként 20 EUR volt oda vissza a jegy. Ez egy olyan jegy, ami egy napig érvényes Bajorországon belül a regionális vonatokon. A vásár az Ulmi Münster körüli téren van. Az Ulmi Münsterről annyit kell tudni, hogy a legmagasabb templomtorony, ahova fel lehet menni. 143m-ig lehet felmenni. Gondoltuk hajrá. Egy baj volt csak, hogy a lépcsőház (csigalépcső) nyitott. Aki pedig ismer, tudja hogy tériszonyom van. Tehát, addig amíg a csigalépcső zárt nincs semmi bajom, de itt már az első lépcső is helyenként ablakokkal volt tűzdelve. Elég legyen annyi, hogy kb 70m-ig sikerült feljutnom, mert akkor jött egy olyan csigalépcsőtorony, amit semmi sem tartott és pusztán a lépcső volt benne, persze ez is helyenként ablakokkal tarkítva, hogy szivasson. Itt feladtam mielőtt rámtört volna a pánik. Utálom ezt a hülye tériszonyt! Mondtam már? Aztán kiderült, hogy a legtetejéig nem is lehetett felmenni, csak kb 115 m-ig. Én addig a falba karcolt neveket nézegettem és nem fogjátok elhinni, de találtam magyar nevet is. "Somi + Móni" és az évszám. Vicces.

Volt kisvasút, amivel a gyerekeket szállították, meg modellvasút is. Minden ami szemnek, s szájnak ingere. Ami meglepett, hogy lehetett kapni Betlehemes Akolt minden féle méretben sőt úgy látszik hagyománya van, hogy az emberek saját Betlehemet készítsenek, mert kész kiegészítőket lehet kapni hozzá mindenféle méretben és anyagban. Fa, műanyag, papír, kerámia, minden, apró szerszámok, egyéb kellékek. Nekem elég szokatlan volt.

Egyik nap elugrottam Oberstdorfba, hogy elintézzek ezt-azt és felhívtam Flórit a szakácsunkat, hogy mit csinál. Mondta, hogy kb 20 perc és otthon van, ha van kedvem ugorjak be hozzá. Most még a fűrésztelepen van otthontól kb 5 perc gyalog, tehát, ha van kedvem oda is mehetek. Mivel nem volt kedvem várakozni úgy döntöttem, hogy elsétálok hozzá. Lerámolta a fákat, majd hazamentünk a traktorral. Szép új Fendt traki, nyáron vette. Azt mondta, hogy majd ezt is vezethetem, de majd valahol a mezőn. :-) A régit ugyebár vezettem még tavasszal.

Találkoztam Sonja-val is a fodrász csajszival, aki a hajamat szokta itt igazgatni - szerencsére nem helyi tarifán. 25 EUR helyett otthon nála levágja 10-ért. Nem mindegy!

Egyik este hívott, hogy menjek velük a Bad Hindelang-i karácsonyi vásárt megnézni. Ez itt van nem messze és az az érdekessége, hogy a település belvárosát lezárják és az egész központ egy karácsonyi vásár. Belépő: 4 EUR. Szerencsére hétköznap mentünk és elég későn értünk oda, így a belépőt és a tömeget is megúsztuk.

Most hétvégén meg hivatalos voltam Bamberg-be. Ez innen kb 360km. Egyik vendégem lakik ott, jobban mondva az egész csoport. És megígértették velem, hogy ha jövök Oberstdorfba, akkor látogassam meg őket. Így kifelé jövet bejelentkeztem, aztán megbeszéltük, hogy ezen a hétvégén nekik is meg nekem is jó lehet. Utána jártam és ismét vonatra ültem. Ismét a Bayern Ticket-tel utaztam, 46 EUR oda-vissza. A normál ár kb a duplája lett volna. A Bayern Ticket egy hátránya, hogy csak a regionális vonatokon érvényes, így az ICE (InterCityExpress - ez megy kb 250-nel) ki volt zárva. Az út 5 óra, egy átszálással Nürnbergben. Sajnos volt út közben egy kis bibi, mert a vonat Donauwöth előtt kb 500 méterrel megállt és nem akart az istennek sem elindulni. Mintha az egyik kocsi fékjei beálltak volna. Egy darabig nem aggódtam, mert Nürnbergben 45 percem volt a csatlakozásra. Hát nem lett elég. 50 percig vesztegeltünk a mező közepén. Nürnbergbe úgy értünk be, hogy 3 perccel lekéstük a csatlakozást. Azért nem volt veszve minden, mert kb 1 óra múlva ment a következő vonatom.

Bambergben már várt az egyik vendég és kiderült este buli lesz, mert az egyiküknek 40. szülinapi bulija lesz. Addig városnézés - profi idegenvezetővel. Az egyetem alatt ezzel kereste meg a tandíjra a pénzt! Most én voltam a turista! Persze itt is a karácsonyi vásáron kezdtük, ahol képzeljétek el két stand is volt, ahol LÁNGOS-t lehetett kapni. És sanszos, hogy az egyik standot részben magyarok csinálták. De olyan tömeg volt előtte, hogy nem tudtam befülelni, hogy magyarul beszélnek-e odabent. :-) Aztán megnéztük a Dómot. Itt van a Bamberger Reitter / Bambergi lovas, akiről azt feltételezik a történészek, hogy személyesen Szent István-t ábrázolja. A felesége ugyanis innen származik, tehát járt erre többször.

Visszafelé a tervezettnél korábbi vonattal jöttem. Ez két átszállással Bamberg-Nürnberg-München-Sonthofen útvonalon jött. Rutintalanul nem számoltam azzal, hogy vasárnap délután elég tele lesz a vonat főleg München felé. De szerencsém volt, találtam ülőhelyet. Sokan ültek a földön. Főleg diákok/fiatalok. Jó hogy volt helyem, mert ez az útvonal 6 óra volt, de Nürnbergben volt kb 50 perc időm, így megnéztem a környéket. Az a szép ezekben a városokban, hogy itt majdnem mindenhol megmaradt a középkori városrész, ami nálunk sajnos sehol sem látható.

Csináltam fotókat, a szokott helyen megtalálhatóak lesznek, de csak holnap vagy holnapután. Aki új az olvasson vissza!!! :-) A korábbi bejegyzésekben megtalálható a link a galériához.

Holnap derül ki, hogy mikor kezdünk. Mindenki nagyon várja a hideget és a havat. Egyelőre napközben olyan 7 fok körül van a hőmérséklet. Ilyen melegben esélytelen a pályák preparálása. Még "meleg a hegy", azaz, ha esne is a hó, még elolvadna. A hóágyúzáshoz meg állítólag kell alulra egy természetes hóréteg alapnak.

Utolsó hetek

Sziasztok!

nagy csend után lehet, hogy ez az utolsó bejegyzésem idénre - ami a téli munkát jelenti. Egyre melegebb van, egyre kevesebb az vendég, de még mindig van elég sok perverz, aki a viszonylag rossz hóviszonyok ellenére jön síelni. Sőt olyan is akadt, aki kifejezetten azt mondta, hogy milyen jó a pálya. Ezt persze egyikünk sem értette, mert a jégkása, amivé a hó átalakult a folyamatos olvasás-fagyás miatt, általában f12-ig élvezhető, utána már inkább fájdalmas benne síelni, mint élvezetes.

Folyamatosan kaptuk az elmúlt hetekben a szabadnapokat és a felgyülemlett szabadság-napokat is szépen megkaptuk. Ez utóbbiban természetesen az a jó, hogy szabad vagy, de közben fizetik.

Volt két nap, amikor én voltam a mosogatóba beosztva. Nem volt rossz! Ádám szabadnapos volt és a konyhában is csak ketten voltak és én egyszer felvetettem Petra-nak, hogy ha kell én beugrok mosogatni. Most hogy már nincs nagy hajtás, elég laza meló. Csak picit unalmas lehet ha sokáig csinálja az ember.

Az egész ráadásul úgy jött össze, hogy ennek köszönhetően 5 napig nem voltam kint a vendégeknél. Szombat (!!!!) szabadnap, Vasárnap mosi, H-K szabadnap, Szerda megint mosi.

Tök jó pihenés volt. Kikapcsolódtam rendesen.

Most harmincegyedikével lejár a szerződésem, még lesz némi papírmunka, amit el kell intézzek, meg le kell adni a munkaruhákat és a chip-et, aztán még pár nap pihenés és megyek haza. Van még egykét dolog, amit el akarok intézni és meg akarok nézni itt.

Már tavasz van - de nem biztos...

Sziasztok!

Ismét eltelt jó sok idő, s persze sok dolog is történt. A legfontosabb, nagyon meleg van. Sok napsütés, ami persze a hónak nem tesz jót. Olvad is rendesen. A pályát leszámítva már nem nagyon találni havat a hegyen. Az is kérdéses, hogy a hó kitart-e március végéig, pláne húsvétig, ami idén április végére esik!!! Ez azért fontos, mert elvileg addig meghosszabíthatják a szerződésünket. Az már biztos, hogy nekem ez már nem jó, így hiába akarnák én nem tudom vállalni. Otthon már kezdődik a szezon, így otthon is vár a munka. Ráadásul már eléggé fáradok és egyre kevesebb kedvem van a hegyhez. :-) Már hiányzik az otthoni levegő. Illetve kéne már egy kis semmittevés is. Heti hat nap meló, így márciusra már eléggé unalmas. Pláne, hogy szinte sosem tudom előre, hogy mikor kapom meg a szabadnapomat. Így tervezni nem nagyon lehet pedig sok szép dolgot meg tudnék nézni itt a környéken. Pl kb fél-háromnegyed óra innen Schloss Neuschwanstein. Ez az a vár, ami a Disney-vár példaképe volt. A Bodensee is csupán 80 km és állítólag nagyon szép. Flórival is mehetnénk már traktort vezetni. :-) Vasárnap pl reggel tudtam meg, hogy szabadnapos vagyok, így ha már egyszer felkeltem, akkor felmentem a hegyre és deszkáztam egy picit. Ráadásul elég szép idő volt és délelőtt még a pálya is jó. Kb f11-ig még tartja magát a hó utána már annyira buckás a pálya, hogy nem igazán jó rajta síelni vagy deszkázni. De most legalább jóidőben tudtam deszkázni picit. Jó volt!

Ma reggel óta esik az eső. Fent a hegyen is csak havaseső volt, ami az amúgy is szar hónak nem épp jó. Állítólag a következő két napban elég hideg lesz, de jövő hétre már megint meleget mondanak. Kedden olyan meleg volt, hogy elég sok fiatal már rövidnadrágban rohangált.

Azért történnek jó dolgok is. Farsang van, illetve volt, ami azt jelentette, hogy itt a környéken kb két hétig buli volt. Farsangi felvonulások, esti partik és vasárnap este pedig a télzáró Funkenfeuer. Ez egy hatalmas máglya, aminek a tetején egy bábu a tél rossz szellemét jelképezi és este meggyújtják. Akkora a máglya, hogy másnap reggel is ég még!! Fotók a faszbuk-on láthatók.

Márc 31-ig még pont két hét van hátra. A cég már jelezte, hogy lehet, hogy meghosszabbítják a szerződést, de mint már említettem nincs sok kedvem hozzá. Ráadásul "jófej" a cég, mert a meleg miatt még nem kaptunk (mi legalábbis) még ráutaló jelzést, hogy megkapjuk-e a hosszabbítást. Gondolom kivárják, hogy hogyan alakul az időjárás. Én elvileg április 10-ét mondtam, hogy max addig tudok még maradni, de ha egy héttel márc 31 előtt akarják aláíratni a velem a hosszabbítást, akkor lehet, hogy beintek nekik.

Meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok! :-)

Megint eltelt egy hónap

Sziasztok!

Előző bejegyzésemben említettem a Harmincan túliak buliját. Minden hónap utolsó szombatja. Hát most elmentünk Ádámmal és megnéztük milyen.

A buli jól sikerült. Találkoztunk pár ismerőssel is. A zene is tényleg 30-on túliaknak szólt. Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk, egyszercsak feltűnt Flóri (szakácsunk) és Markus nem szomjas állapotban. :-)

Markus nem ment haza, hanem elment Flórihoz az istállóba, segített neki az esti teendőkben, majd megittak egy rekesz sört és megleptek minket.

Nem sokkal előtte egyik este mi is meglátogattuk Flórit az istállóban. Az is vicces volt. Az első kérdése az volt, hogy van-e másik kabát nálunk, mert az istállóban eléggé istállószagunk lesz. Naívan azt mondtuk, nem lehet nagyon komoly. Később kiderült elég nagyot tévedtünk. Én amikor hazaértem éreztem, hogy eléggé szaglok. De igazán majdnem egy hét kellett ahhoz, hogy kiszellőzzön a kabátom.

A hegy sem hagy minket cserben. Mindig van valami történés. Hol egy baleset a Hütte előtt, hol valami más. A Hütte előtti baleset elég komoly volt, a két emberke úgy ütközött, hogy az egyik csak elég soká, a másik meg egyáltalán nem kelt fel a földről. Kartörés, a másiknál hátsérülés. És igen, jött a helikopter. De most nem a Hütte fölött szállt le, hanem mellettünk, de eléggé távol ahhoz, hogy a teraszt ne lepje el hóval.

A napokban esett némi hó, így újra fehér a hegy.

Tegnap szabadnapos voltam és felmentem csúszni egy kicsit, de sajnos annyira felhős volt a hegy, hogy túl sokat nem tudtam csúszkálni. Eleve csak délelőtt akartam csúszni, amíg még jó a pálya, de így nem volt túl élvezetes. Annyi szép volt a dologban, hogy volt némi friss hó és olyan pályákra mentem, amik elég meredekek ezért a mazsolák kerülték és így még megvolt a porhó.

Lassan érkeznek az ajánlatkérések, így esténként már a hazai dolgokkal kapcsolatban is dolgozni kell picit.

Jó éjt, megyek aludni, de folyt. köv.

Az elmúlt hetek pótlása

Sziasztok!

Megint nagyon sokáig nem olvashattatok felőlem, emiatt utólag is elnézést kérek.

Az egész főleg amiatt van, hogy több mint három hete folyamatosan jó idő van nálunk. Hosszú ideig egy árva felhőt sem láttunk. Ilyen nem volt tavaly! Max 8-10 nap után jött a rossz idő és pakolhattuk össze a teraszt! Most ez kimaradt! Ennek következménye, hogy a napsütés miatt hó már alig van a hegyen. Mondjuk a pályák még tartják magukat, mert ott a hó 20-70 centi között van és van egy nagyon kemény átfagyott "alap". Ezért a lesíelt havat minden este a Ratrakok szépen újra eldolgozzák. De a pályák mellett már igencsak barna és zöld a hegy! Ennek előnye, hogy reggelente egyre több állatot látunk. Valamelyik reggel valami hegyi zerge féle (németül Gams) legelészett nem messze a felvonótól, aztán őzeket láttunk átrohanni a sípályán, meg hegyi tyúkokat láttunk már többször is és két reggel is láttunk fajdkakast. Ott mutogatta a fehér fenekét a nagyvilágnak. Amúgy az egész állat tök fekete. Aztán hétfőn reggel meg valami vékony, kb 20 cm hosszú fehér valamit láttam rohangálni a felvonó egyik oszlopának a tövében. Az látszott, hogy valami rágcsáló féle lehetett, de még elég messze voltuk, ő meg elég fürge. Aztán meséltem Klausnak az élményem és ő mondta, hogyha fehér volt, akkor elvileg csak Hermelin lehetett. Abból elég sok van errefelé. Olyan mint a nyest, csak kisebb.

Amiatt, hogy jó idő van, állandósult, hogy sokan vannak nálunk. Pont ma beszélgettem Petrával, hogy basszus, tavaly is volt hajtás, de mindig volt egy-két "lazább" nap, ami most az állandósult napsütés és viszonylag jó hó miatt valami halvány emlék. Amikor az egész hegyen szinte mindenki lazul, mi akkor is rohanunk, mert az a kevés ember, aki hétköznap a hegyen van tuti, hogy nálunk ül be délben. 12 és 2 között mindig tele a terasz nálunk. Kedden szabadnapos voltam, a reggeli napsütés után kicsit felhős volt az ég és gondoltam is a többiekre, hogy végre egy picit lazább napjuk van. Aztán másnap reggel kérdeztem Ádámot, hogy milyen volt a nap, aztán mondta, hogy úgy megúsztak, mint idén még soha! Délben megrohamozták a Hüttét az emberek. Mivel egy ember a konyhából, kettő meg közülünk szabadnapos volt, Ádámot behívták a konyhába, hogy segítsen. A mosogatóban hegyekben állt a mosatlan, de Petra csak legyintett és röhögött, hogy le van szarva. Ez azért nagy szó, mert ha valamit nagyon utál, az az, ha valamelyik részleg megúszik. A mosogató meg pláne vészes, mert akkor se új edény/pohár nincs sem pedig hely, ahova a szennyest le lehetne rakni.

Azért sem jelentkeztem ilyen sokáig, mert általában hulla vagyok, mire hazaérek. Aztán pikk-pakk elalszom. Amikor meg picit jobban vagyunk, akkor Ádámmal (néha Mónival is) közösen csinálunk valamit. Vásárolunk, főzünk vagy beülünk egy sörre, mert néha ez utóbbi is kell. Nekem az egyik programom az volt, hogy vegyek egy webkamerát. Ez azért kellett, hogy videotelofonálhassak azokkal, akikkel lehet. Ádám is tőlem szokott az otthoniakkal - főleg a feleségével és a kisfiával - beszélni. Nekik van kamerájuk és mi láttuk őket, de ők minket nem. Ez inkább a fiánál okozott gondot, mert ő a skype-on egy vadidegen "bácsi" képét látta, hiába a papa hangja szólt, azért eléggé bizalmatlan volt. Most már nem lesz így. De a kameravásárlás is elég kalandos volt. Elmentünk a szomszéd városkába (Sonthofenbe) az Expert nevü elektronikai boltba. Ott kinéztem egy webkamerát, de jó pasi szokás szerint minden más elektromos kütyüt is végignéztünk. Ezen a portyán találtunk egy polcot, ahol "utolsó" darabokat nagy kedvezménnyel árultak. Ott találtunk egy Panasonic zsebvideo-kamerát 99 Euróért, -20%. Megkérdeztük az eladót, hogy megnézhetjük-e közelebbről és hogy ha elvisszük az utolsó két darabot, akkor tud-e még faragni az áron. Kiderült ugyanis, hogy a kamera webkameraként is használható. 1920x1080-as a felbontása, tud fényképezni is és akkora mint egy mobil telefon. A vége az lett, hogy 25%-ot tudott adni az eladó, azaz 75 EUR volt a kamera. A Webkamera, amit kinéztem, 49 EUR lett volna. Így már van egy webkamerám és egy zsebvideókamerám is. Nagyon frankó felvételeket készít, tehát azt hiszem nem volt rossz vétel.

Kedden szabadnapos voltam és Klaus szólt, hogy megy át a Tannheimer Tal-ba, azaz az osztrákokhoz. Kérdezte van-e kedvem elmenni vele. Mondtam, hogy igen és ha neki nem kell tankolnia, akkor menjünk az én autómmal, mert nekem már igen üres a tankom. Az osztrákoknál picivel olcsóbb az üzemanyag mint itt a németeknél. 367,20 Ft helyett 353,70 a gázolaj. Ez nem nagyon sok, de mivel az én tankom szinte üres volt, 80 liternél ez már "megéri". Amúgy itt elég furcsán alakul az üzemanyag ára. Mindig vasárnap este és hétfőn korán reggel olcsóbb, aztán hétfő déltől megint drágább és a hét vége felé csökken mindig pár cent-tel. Ennek következménye, hogy vasárnap este sokszor már nincs gázolaj a helyi kútaknál.

Szóval átmentünk a völgybe, ami nagyon szép és csináltam is pár szép képet. Felrakom őket a picassa-ra, a szokott helyre. Link a korábbi bejegyzéseknél.

Csináltam képeket a hegyről is, hogy lássátok mennyire nincs már hó a pályákon kívűl, de van természetesen néhány szép tájkép is, hiszen a természet folyamatosan megajándékoz minket valami széppel. De azt is lefényképeztem, hogy a falon lévő hőmérő 38!!!! fokot mutat!

Január végén volt a helyi zenés szórakozóhelyen "szülői értekezlet". Úgy gondoltuk Ádámmal, hogy lenézünk. Mindig a hónap utolsó szombatja a harmincon túliak bulija. De akkor pont a csúcson volt a megfázásom, és alig éltem, így sajnos az kimaradt, pedig nagyon jó volt állítólag. De sebaj, remélem, hogy február végén elmegyünk.

Február a farsang ideje, így lassan eléggé beindul nálunk a másodlagos csúcsszezon. Ez kb két hét, amikor elég nagy forgalom várható. És nem utolsó sorban itt is a környező településeken folyamatos bulik vannak. Majd meglátjuk milyen lesz.

Azt az előbb nem meséltem, hogy az állandó nagy forgalomnak köszönhetően kicsit befásult mindenki, így a munka kicsit unalmasabb, mert fáradtak vagyunk ahhoz - vagy nincs rá időnk - hogy hülyüljünk egy kicsit. Mindössze az utóbbi napokban volt néhány olyan pillanat, amikor egy kicsi bolondság is belefért a napi teendőkbe.

Remélem, hogy azért mihamarabb újra jelentkezhetek nálatok és olvashattok újabb kalandokat.

Sziasztok!

munka, munka, munka, köhögés, megfázás

Sziasztok!

Tudom, tudom hanyagoltalak kedves olvasó! Elnézést. Mentségemre szóljon, hogy jó idő van, tehát iszonyat sokan vannak. Ráadásul gyötör némi köhögés is egy ideje, amiből elég nehezen jövök ki. Körülöttem mindenki beteg és amikor már azt hinném, hogy már javul, újra köhögök. Ehhez hozzájön még, hogy a sok meló miatt eléggé fáradt vagyok. És néha néha be kell iktatni egy egy hosszabb éjszakát, mert különben az ember belehülyül az egyhangúságba. Még akkor is, ha másnap korán kell kelni. De Petra aranyos, épp tegnap panaszoltam neki, hogy eléggé idegesít már az állandó köhögés és milyen jó lenne egy jó forró fürdés a kádban, de nálunk csak zuhanyzó van. Erre azt mondta, hogy miért nem szóltam hamarabb, menjek át hozzájuk, megkapom a fürdőszobát ameddig jólesik és még valami fürdőcuccot is keres otthon a köhögés ellen. Így tegnap este nem forró zuhany volt, hanem végre egy jó forró fürdés. Nagyon jó volt. Kifejezetten segített.

Természetesen nem eseménytelenül telnek a napjaink. Ádám a magyar mosogató srác napról napra javítja a magyarok megítélését. Olyan napokon, amikor mindenki úszik, úgy tünteti el a szennyes cuccokat, hogy eddig még nem úszott a mosogató. Pedig már negyedjére döntjük meg a bevételi rekordunkat. Az új rekord 10.640 EUR egy nap alatt. Azaz 11-től kb f4-ig. Szóval Ádám szuperül bevált. Ráadásul nagyon jó fej.

A minap megbeszéltük, hogy főzünk Frankfurti levest. Bevásároltunk hozzá és megfőztük. Nagyon finom volt. Kelkáposztát ugyan nem tudtunk venni, de kínai kelből csináltuk. Előtte sütöttünk palacsintát, mert hát az is kell és ráadásnak Ádám csinált Grízkrémet. Néztem mint borjú az újkapura, hogy azmegmi. Mint kiderült, karamellás tejben főzött tejbegríz. Ez megy egy tál aljába, erre jön egy réteg vanília puding és tálaláskor az egészre tejszínhab.

Minden nagyon faja volt.

Fent a hegyen a hóviszonyok elég jók az elmúlt héten esett kevéske hó, de azért nem túl sok. Épp elég, de azért 150 cm simán jól jönne.

Múlt héten szombaton 22 buszt jelentettek a mi oldalunkon és 23-at az osztrák oldalon. Ehhez jön még a szokásos személyautós banda és a sok holland. A helybéliek meg általában hétköznap jönnek.

Már megint rég nem jelentkeztem

Szabadnap. Az igazat megvallva már tegnap is szabad voltam, de inkább pihentem.

Mostanában elég kevés a vendég, ráadásul már nagyon rég óta elég meleg van. Ezt már írtam korábban és azóta is csak olvad és olvad. A nap végére eléggé fos a pálya mire lejövünk a hegyről. A pálya olyan állapotban van, hogy kb délig kellemesen síelhető, utána már inkább vizisí a buckák között, mint kellemes havas szórakozás. Hétfőn olyan meleg volt a teraszon, hogy a legfázósabbak is közülünk pólóban dolgoztak. A hétvégén volt némi mozgás, de a kevésbé jó pálya miatt inkább nálunk ültek egész nap.

Hétfő este elmentem az egyik kollégával a Wonnemar nevű usziba, csúszda, hullámfürdő, jacuzzi minden, ami kell. Még kültéri medence is van amiben időről időre pezsgőfürdő is van. Mivel kint elég hideg van (3 fok), így gőzölög minden. Ráadásul elég későn voltunk - ő mondta, hogy 6 után menjünk, mert akkor spéci áron lehet menni és hétfőn nem is lesznek sokan - és így is lett alig voltak. A pancsolás után még kajáltunk egyet a Mekiben. Néha kell némi műanyag kaja is. :-) Aztán mondta, hogy irány haza hozzá, mert vár a PlayStation. Mivel én nem vagyok egy gyakorlott PlayStation játékos, elég vicces volt, ahogy motoroztam. Estem keltem folyamatosan. De vicces volt az egyszer biztos. Mivel elég sokáig játszottunk másnap elég fáradt voltam.

Tegnap este meg egy már rég dédelgetett vágyamat elégítettem ki, elmentem egy kínai étterembe és nagyon finomat ettem. Végre más ízek, mint az itt általában tapasztalt. Aztán este telefonált Petra, hogy ma is szabad vagyok, így ma reggel megint jól kialudhattam magam. Mára már "rossz" időt mondtak, ami azt jelenti, hogy HAVAZIK!!!! Végre. Bár meleg van, itt lent a völgyben +3 fok, de remélem a hegyen hideg van és a hó megmarad. Nagyon jót tenne a pályáknak. Mára még egy fodrász-járat is bejátszik. Amit még nem tudtam eldönteni, hogy újra rövid legyen a hajam vagy még hagyjam egy darabig ilyen hosszúnak, mint amilyen most. 5-ig van időm eldönteni, akkor birkanyírás lesz.

Mindenféle

A szombati bejegyzésem után még elmentünk Ádámmal (a magyar mosogató srác) a Mühle nevű rock café-ba. Azt mondták, jó hely. Hát elmentünk megnézni. Sajnos egy koncert miatt belépős volt a hely, de mint kiderült a koncert miatti félelmünk alaptalan volt. Egy Dixie együttes lépett fel és meglepően jó zenét nyomtak. Kicsit country stílus, de ACDC, U2, Mettallica, több filmzene volt a repertoárjukban. Ez és a pár sör amit megittunk, gondoskodott arról, hogy jól érezzük magunkat. Ádám 6 éve nem mulatott már - akkor volt a legénybúcsúztatója. Eleinte kicsit megijedtünk, mert nagyon sok emberke Cowboy kalapot vagy hasonlót viselt. Emiatt gondoltuk, hogy ezen estén mégsem a mi zenénket fogják játszani. Énekeltünk, iszogattunk és mint mondtam elég jól éreztük magunkat. Másnap Ádám kicsit "betegen" ébredt, mert fájt a feje, de szerencsére még délelőtt elmúlt. Petra meg teljesen kiakadt, hogy soha többet nem enged el minket együtt. Tavaly én voltam a szent ember, aki általában nem iszik, erre most meg elmegyünk és bebaszunk mint a csacsi! Persze ezt félig nevetve mondta, hogy cukkoljon! Hiába mondtam neki, hogy nem ittunk semmit, mindössze 4-5 sört. És nekem semmi bajom, Ádámnak meg csak a feje fáj, de az is múlik. És mondtam, hogy mivel vasárnap este a buliban én vállaltam, hogy nem iszom és vezetek, muszáj volt elmennem melegíteni egy kicsit és gőzt kiereszteni.

Vasárnap munka után egyből mentünk a Haberstock Kiosk-ba. Csak mi voltunk ott evés ivás ingyen. A karácsonyi vacsora után összegyűlt jattot elvittük magunkkal és abból fizettünk mindent.

Ettünk, ittunk és nagyot mulattunk. Markus és Christoph szabadnaposak voltak másnap és eléggé elengedték magukat. Vicces volt.

A hétfő elég nyugis volt, hiszen mindenki haza utazott. Ráadásul továbbra is meleg van, a hó olvad ezerrel és elég szar a pálya. Aztán Petra mondta, hogy kedden Ádám és én szabad vagyok. Este még megvártuk, hogy jöjjön a napi ellátmány, segítettünk kipakolni és jó későn jöttünk le a hegyről.

Tegnap kihasználtam a szabadnapot és elmentem kicsit vásárolni. Gondoltam, megérdemlek valami ajándékot - amolyan karácsonyi utánpótlást. :-) Irány a MédiaMarkt, ahol Amy Macdonald első lemeze és egy Pet Shop Boys válogatás landolt igen olcsón a kosaramban. Utána a parfüméria következett, ahol a már megszimatolt új Hugo Boss illattal kerültem közelebb kapcsolatba. Boss Bottled Night - finom illata van. Az előző pont elfogyott, az a sima Boss Bottled volt.

Ma is nagyon laza napunk volt, alig volt ember a hegyen, és ez nem is fog változni a héten. Részben az időnek köszönhetően, hiszen holnapra még esőt is mondtak. Hát majd meglátjuk.

Mindenesetre a dolgok mai állása szerint pénteken is szabadnapos leszek. :-)

Fáradt a banda...

...és az idő is rossz, ma is (tegnap is) nagyon meleg volt, így olvad a hó ezerrel. Persze a rossz idő most napsütést jelent. Sok a vendég és mi is egyre fáradtabbak vagyunk. Két hete nyomjuk szabadnap nélkül és szerdán megint csúcsot döntöttünk. Épp azt beszéltük, hogy a múlt szezonban nem volt olyan, hogy 5-6 nagyon kemény napunk lett volna. Most ezt is megkaptuk. Kb 11-től f3-3-ig rohanás ezerrel, aztán rendrakás, takarítás. És a jó idő miatt simán vannak emberek 4-ig a Hütte-ben, így már kétszer is a lejegesedett kisösvényen kellett lejönnünk, mert a liftet már nem értük el. Szikrázott a deszkám, ahogy a köveken/aszfalton átcsúszunk ott ahol már jég sem volt.

Ma is sokáig maradtunk, de mára már olyan szar volt a fent említett kisösvény, hogy lebeszéltük, hogy az egyik lift még várjon meg minket és azzal még felmentünk a Mittelstation-hoz és onnan az utolsó kabinnal jöttünk le 17:20-kor.

Holnap van a nagybetűs főszezon utolsó napja, és a Vízkereszt utáni vasárnap. Ilyenkor, mint tavaly is elmegyünk egy helyre kicsit kiereszteni a gőzt. Jó buli lesz, remélem.

2011 Január 3

Szóval a holnapból (tegnap) ma lett! Ennek oka, hogy tegnap hirtelen vacsorameghívásom volt, ezért nem tudtam eleget tenni előző napi ígéretemnek.

Mindenkinek köszönöm szépen az újévi és karácsonyi üdvözleteket.

De hagy térjek vissza az elmúlt napokhoz.

Dec 31-én munka után átjött hozzánk Ron (az egyik szakács srác), mert a barátnője dolgozott és nem akart egyedül lenni. Flóri szólt, hogy ha van kedvünk kimozdulni, akkor szívesen lát. Épített egy hó bár-t, ahol néhány szomszéddal ünnepelik az újévet. A hóbárról annyit kell tudni, hogy itt nagy divatja van ilyenkor télen. A dolog nagyon egyszerű építesz hóból egy bárpult jellegű tárgyat - a lényeg hogy elférjenek rajta az üvegek és a poharak - aztán meghívod a barátaidat és a szabadban lehet enni/inni. Ki-ki belátása szerint. Flórinál ez úgy nézett ki, hogy az egyik nagy hókupac le lett gyalulva amolyan asztal formájúra, kb mellig ért és jó nagyra sikerült. Erre került néhány hógolyó kupac, ami úgy lett kialakítva, hogy alá lehessen rakni valami világító eszközt, hogy ezek adjanak némi hangulatvilágítást. A gyerekek hoztak valami fluoreszkáló csillagokat és azok kerültek a hógolyólámpások belsejébe. Ronnal kb 11 körül mentünk át Flórihoz, aztán szépen lassan gyűltek a szomszédok is. Elvittem magammal a maradék hazai barackpálinkát, hogy Flóri igyon valami rendes cuccot is ne csak az itt általános szutykot. Belekóstolt és egyből bólogatott, hogy ez igen és ha van még, akkor ő határozottan érdeklődne iránta. Tudni kell, hogy amit itt isznak a népek, az nálunk inkább likőrnek megy el, kb 35 %-os. Ádám a mosogató srác csak körömlakknak hívja. Ez azt hiszem mindent elmond. Nem csoda, hogy Flóri szemei egyből csillogtak a finom barackpálinka után. Bevégeztük a Páleszt - kb 3 feles volt még benne fejenként. Aztán előkerült az istállóból még egy rekesz sör, meg Flóri felesége egy kosárral a kezében, amiben volt még némi házi szilvalikőr és tojáslikőr, meg egy tál házi sütemény. Kitaláljátok, hogy melyik keltette fel az érdeklődésemet?

A hóbárt teletűzdeltük rakétákkal, csillagszórókkal, meg egyéb szilveszteri cuccal és vártuk az éjfélt.

De éjfél előtt még megnéztem a bocikat az istállóban. Voltak (vannak) aranyos kis bocik, egész picik meg nagyobbak is.

Ettünk, ittunk, durrogtattunk, aztán negyed 2 körül hazajöttem. Másnap meg ugye reggel kelés teljesen normálisan. Annak ellenére, hogy nem ittam sokat és nem is feküdtem túl későn, másnap olyan voltam mint a harmatos fos. Szerencsére a forgalom nem volt túl nagy, de azért nem unatkoztunk. :-)

Mára is kijutott nekünk a jóból. Gyönyörű napsütés, kb 10cm friss porhó, napközben meg elég sok ember. Ehhez társult egy kis malőr is. Volt egy vállsérült nő nálunk, aki annyira rosszul volt, hogy csak helikopterrel lehetett szállítani. A helikopter meg pont a Hütte mögött szállt le. A legnagyobb tömegben. Mármint, amikor a terasz full tele volt. A gond ezzel az, hogy a helikopter amikor leszáll, az összes környéken lévő havat felkavarja. A mi esetünkben ez úgy néz ki, hogy az össze környéken lévő hó plusz a hó ami a Hütte tetején van. Az eredmény, hogy a teraszon minden és mindenki kb fél centi hóval lett beterítve.

Most van Oberstdorfban valami sífutó VB is, aminek a központi "stadionja" köztünk és Oberstdorf között fekszik. Ez így nem tűnik túl vészesnek, de mivel csak egy út van és az összes ember egyszerre akarta elhagyni a területet szép kis dugó alakult ki. Erre számítva még beültünk a Boddar-ba egy kávéra. Aki már vagy még nem tudja ez az étterem a völgyben, ahova időnként beülünk, míg a tömeg és a dugó elmegy. Most a sífutás miatt sokkal nagyobb volt a dugó, így hamarosan több munkatárs is megjelent az étteremben. 7-ig ott ültünk. Holnap meg megint meló. Amikor elindultam a völgyből, -14 fok volt. És belülről is jeges volt az ablak! Elfelejtettem résnyire nyitva hagyni az ablakot, hogy a pára ne maradjon a kocsiban.

Ma lehoztam a fényképezőgépet a hegyről, amivel néhány képet csináltam a környékről. Ma már nem rakom fel őket, de holnap vagy holnapután láthatóak lesznek a szokott helyen.

2011 január 1

Boldog új évet mindenkinek!

Nagyon álmos vagyok, ezért holnap fejezem be a szilveszteri beszámolót! :-)