Halihó!
Voltunk egy kis kiruccanáson Hollandiában. Négyen beültünk a Tranyóba és elmentünk Uttrechtbe egy barátunkhoz (Holland Peti), hogy megnézzünk egy Pearl Jam koncertet. Amit én a kiérkezésig nem tudtam - valahogy kimaradt, illetve nem hangoztatták a "szervezők" - hogy egy egynapos fesztivál kereteiben nyílik alkalmunk a Pearl Jam kellemesen rockos zenéjét meghallgatni.
Ha már ilyen messzire megyünk, akkor azt kellemesen szeretnénk eltölteni, így eleve úgy terveztük, hogy nem csak a koncertet nézzük meg, hanem egy kicsit Hollandiát is. A táv elég hosszú volt, 1300 km.
Az egész úgy kezdődött, hogy a tervezett 4 órás indulás Bazsiéktól kicsit csúszott, ugyanis Bazsinak nem sikerült felkelnie. Tehát kicsit stresszes volt az indulás, pláne, hogy Márk és Csabi f5-kor vártak ránk. De Bazsi a fizikát, a gravitációt és a tér-idő kontinuumot meghazudtolva pikk-pakk elkészült, így szinte késés nélkül vágtunk neki az útnak.
Az út nagyon vicces volt, Márk és Csabi jó hangulatban tartottak minket. Egyszer majd meg is fulladtam, mert Csabi pont ivás közben mondott valami olyat, amitől a számban lévő Cola-t vagy magam elé köpöm a szélvédőre vagy letüdőzöm és megfulladok. Nem tudom mi lett volna végzetesebb ránk nézve. Azt figyelembe véve, hogy épp 120-szal haladtunk az autópályán valahol Ausztriában vagy már Németországban. Amúgy az úttal nagyon nagy szerencsénk volt, mert elenyésző pici torlódásokat leszámítva nem futottunk bele dugóba. Pedig a szemközti irányban volt néhány komolyabb dugó. Ez az egész persze csak akkor kap értelmet, ha elmondom, hogy olyan nagyvárosok mellett "zúztunk" el, mint Frankfurt és Köln és ezek közelében elég komlyan bedugulhat az autópálya.
Bazsi már volt autóval Petinél és mondta, hogy valahol Frankfurt környékén kilapul a táj, majd Hollandiába belépve teljesen lapos lesz. És tényleg.
Petiék egy kis grillezéssel vártak minket, hogy az utazók éhen ne maradjanak. Ja, és egy egész hűtő tele sörrel. Mint a Heineken reklámban. :-)
Első napunk egy kiadós alvást követően Uttrecht-be vezetett, hogy megnézzük magunknak a várost, együnk hagymás nyers heringet, meg igyunk néhány sört!
Hihetetlen volt, hogy szombat lévén az összes ember a szabad idejét egy kis shoppingolással kezdje és levezesse a heti stresszt. Azt szokták mondani tégy úgy mint a helybéliek, ezért gyorsan vettem én is egy cipőt magamnak.
Megmásztuk Hollandia legmagasabb tornyát, mely 112m magas. Egy volt templom tornya, melyet egészen 95 m magasig meg lehet mászni. Így hát meg is másztuk. Nem volt semmi, mert nagyon szűk csigalépcsőkön kellett felfelé caplatni. Az egészben az a szép, hogy valahogy mászás közben le kellett küzdjem a tériszonyomat is. Érdekes, hogy a szorongás leginkább a legfelső és egyben legszűkebb csigalépcsőben gyúrta a gyomrom és amikor kiléptem a 95 m-en lévő teraszra, már nem is volt annyira gáz.
Mondjuk a leggázabb ilyen élményem az volt amikor Egerben megmásztam a Minaretet. Harminc méter, gondoltam ez annyi mint otthon a tízedik emelet. Csak azzal nem számoltam, hogy odefent egy a kisujjamnál vékonyabb korlát és mindössze 30 cm széles párkány fogad majd. De ez egy másik történet.
A volt templomtorony tetejéről messze ellátni körben minden irányba. Még Amsterdamig is elláttunk - Peti legalább is ezt sugallta. De az alattunk elterülő város volt igazán lenyűgöző keskeny kacskaringós utcáival és csatornáival.
Az idővel is igen szerencsénk volt, mert végig nagyon meleg és napos időnk volt.
Bazsi már mesélt a nyers heringről, így ki kellett próbálnunk. Kb 13-15cm hosszú nyers halat kel elképzelni, aminek a fejét levágják, a gerincét kihúzták és ez állítólag egy vegyi folyamatot indít el a húsban, melytől megpácolódik. Nem tudom jobban elmagyarázni. Minden esetre bár nyers volt, nem volt tipikusan hal íze - legalábbis nem úgy ahogy várná az ember. Egy zsömlét félbevágnak, bele kerül a hering, majd apróra kockázott hagyma. Betyárosan finom cucc! Ismerik a Hekket is (gabaken vis) de ez kis darabokra van vágva, panírozva (sörtésztában) és többféle szósszal lehet kérni. Ez is elégé finom volt.
Eljött a vasárnap. Ez a koncert napja. Mi Uttrecht egy elővárosában Vleuten-ben voltunk, innen kellett eljutni Nijmegen-be. Ez kb 1-1,5 órányi vonat út Uttrechtből. Vleutenből két megálló az uttrechti pályaudvar, ahol át kellett szállnunk a Nijmegenbe tartó vonatra.
Üzenem a magyar fesztiválszervezőknek, hogy nem ártana néha elmenni tanulmányútra egy két jó dolgot átvenni másoktól.
Nijmegenben a pályaudvarról ingázó buszok vitték az embereket a fesztivál bejáratához. Az úton irányító emberek biztosították a buszok zavartalan haladását.
Persze van olyan is amit ha lehet ne vegyenek át. A fesztivál területén a fizetés nem pénzzel történik, hanem műanyag zsetonokkal. Egy zseton 2,5 Eurót ér. A zseton használata egy részről jó, mert a pult mögött a személyzetnek nem kell pénzzel bajlódnia, nincs pénzváltás, stb. Más részről nagyon veszélyes a dolog, mert nem érzékeled a zseton valódi értékét.
A koncertek nagyon jók voltak, bár mi egy helyen letelepedve, viszonylag hátulról néztük/hallgattuk végig az összeset. Így viszont közel volt az italos sátor és a Jack Daniel's kamion is. :-)
A koncert után is érezhető volt a szervezés profizmusa, a buszok nagyon olajozottan szállították a tömeget a pályaudvarra.
Hétfő a tengerpart napja volt. Kb fél órányira voltunk Hágától, így lezúztunk a tengert is megnézni. Az első élmény, hogy a tenger nagyon hideg volt. Ezek azonban gond nélkül förödtek a vízben. Itt is ettünk egy kis halat, mondván ha már egyszer itt vagyunk.
Petiék este megint grillel vártak - nagyon finom volt.
Pakolás és korai fekvés, mert reggel korán akartunk indulni, hogy lehetőleg elkerüljük a nagyvárosok közelében lévő csúcsforgalmat. Szerencsére elkerültük ismét.
Megint nyugodt utunk volt és szerencsésen hazaértünk Almádiba.
