Nem egészen egy órája ülök itt a gép előtt! Nem elég, hogy szegény gépem eleve nagyon lassú, mert az élete nagy része már a háta mögött van, a víruskergető az indítás után végigellenörzi a memóriát, ami igen csekély - ez általában 15-20 perc. Addig semmit nem tudok csinálni, csak ülök és malmozok. Nos, mire szegény elindult és el tudtam indítani a böngészőt a hálózat egyszercsak ledobott és képtelen voltam visszajutni a netre. Újraindítás, ami nem sikerült, mert a gép valami miatt nem akarta ez utóbbit megtenni, így drasztikus módszerrel kihúztam a tápkábelt. Ugyanis az akksi sem működik. Az egész indítási ceremónia újra kezdődött. Az idegeim meg már a végsőkig feszültek.
Ráadásul öcsikémnek hála a kötelező csekkem és a nemzetközi zöldkártyám is otthon van még. Azaz Február 1-től elvileg nem járhatok az autóval. Ha lemeszelnek, akkor igencsak megb...nak a rendőrök.
De mindent feledtet, hogy tegnap szabadnapos voltam, Thomasszal elmentünk KV-zni, majd ebédeltünk Sonthofenben egy kínaiban, ami nagyon finom volt. Egy kis változatosság kell.
És tegnap meg ma sok hó esett!
Tehát Patrinak üzenem, köszi a felajánlást, de most már van hó és ha minden igaz, akkor a következő napok még hoznak némi havat.
A mai napunk eléggé érdekes volt, a rossz idő miatt elvileg nem nagy forgalom volt várható, így minimális felállással voltunk. Két szakács, a mosogató, két felszolgáló, én és a pultban egy srác.
Ehhez képest déltájban igencsak megrohamoztak minket az emberkék, és eléggé "elúsztunk" egy rövid időre. Kb 20 perc volt a kritikus, de mi győztünk!!!
Ma megismerhettük Mónikát is, aki elvileg Febr 4-től dolgozik majd a hegyen. Harkányi lány, nyáron Tirolban dolgozik egy Hütte-ben, most meg ide hozta őt a sors. Egy másik helyen dolgozott, ahol igencsak átbaszták a palánkon, így onnan lelépett és beperelte az éttermet a munkaügyi bíróságon. Itt volt két éve nyáron nyári gyakorlaton, így ismerte már a Nagyfőnökünket és megkérdezte, hogy lenne-e még munkalehetőség nálunk a hegyen. És mivel van hely, úgy néz ki nemsokára ő is fent fog dolgozni.
Még mindig esik a hó! Remélem jó sokáig esni fog. Már tervezem, hogy holnap snowboarddal megyek a hegyre. Friss finom puha havacska mindenhol! Nagyon jó lesz!!!
Majd meglátom milyen lesz!
Most megyek fel a szobába, mert ma van a német TV-s tehetségkutató műsor (az itteni Megaszar) és még az előfordulók vannak, így igen vicces. Később már nem lesz annyira jó, így még most kell kiélvezni, ahogy Dieter Bohlen fikázza az önjelőlt sztárocskákat. Megjegyzem joggal, mert van néhány igen érdekes produkció!
Ő meg kb olyan stílusban kezeli le az embereket mint Pély Barna annak idelyén, amikor azt mondta valakinek: Figyu! Ha a haverjaid mondták, hogy gyere el ide, mert tök jó vagy akkor nagyon átcsesztek, és most nagyon röhögnek!
Legyetek jók!
2010. január 29., péntek
2010. január 27., szerda
Kis német italtan
Tegnap szabadnapos voltam! Ez azt jelenti, hogy sokáig aludhattam, ami nagyon jó! Hétfő este Thomasszal megbeszéltük, hogy délelőtt hív, hogy mit csináljunk. 10 körül hívott is, hogy menjünk el reggelizni a Gast pékségbe, Bleichach-ba. Ez az egyik környező kis falu. Mivel itt minden majdnem egy rakáson van, tényleg nincs messze. Megmondta a pontos címet - majd a GPS-szel odatalálok. Igenám, de hajnalban (mondjuk inkább reggel) elkezdett esni a hó. Ezért az indulás kicsit nehezen ment, mert miután lesöpörtem a kb 10 cm havat a kocsiról, kiderűlt, hogy az előző esti eső szépen ráfagyott egy vékony rétegben a kocsira, így lehetett jeget kaparni is. Semmi baj, legalább melegebb lesz az autó, mire beülök. Közben hívott Thomas, hogy hasonló okok miatt ő is kicsit később érkezik és ha már így alakult, akkor találkozzunk egy benzinkútnál, amit tuti tudom hol van. (A billiárdszalonnál). OK, minden rendben. A benzinkút úgyis félúton van arrafelé. Megyek is szépen, aztán a GPS egy helyen letérít az útról. Gondoltam magamban semmi gond ez biztos a hátsó út, arra megy amerre nekem is kell, hát megyek a GPS után ("Moha bá" mondja nekem a helyes irányt...). Aztán az út marhára más irányba kanyargott, mint amerre nekem elvileg haladnom kellett volna. Para, hogy Moha bá egy dombot - és a benzinkutat - megkerülve akar a pékséghez menni. Az útvonalat ugyanis nem töröltem, mondván a kutat útbaejtve úgyis arra megyek.
Nincs mit tenni meg kell fordulni, mert féltem, hogy így nagyot kell kerüljek. Semmi baj, a főútra visszatérve úgyis tudom melyik lehajtónál kell lehajtsak. Aha! Ahogy azt Gabika elképzelte! Lehajtás, újra észleltem, hogy rossz helyen járok, visszaforulás, majd biztos ami biztos alapon irány a "kályha" ahonnan biztosan tudom az utat. Thomas telefonál, merre járok - mondom mindjár ott vagyok. Persze, persze. A sztory vége, hogy kb 25 perccel később mint megbeszéltük ott voltam a benzinkútnál.
Irány a pékség és a fini reggeli. Mint kiderült a pékségnek van egy kávézója is, ahol reggel lehet reggelit is fogyasztani. Kb két oldalni reggelijük volt. Francia, Tiroli, Olasz, gyors, kiadós, stb és a Szerelmes reggeli!! :-) Nos, ez utóbbi eléggé kiadós, gondolom egy átszerelmeskedett éjszaka után simán elfogyasztja az ember. Mi a kiadós reggelit ettük, ami két szabadon választott zsemle, felvágottak, sajtok, egy tojás, némi zöldség és lekvár. Kértünk még hozzá mégegy tojást.
Kivételesen ittam egy cappuccino-t és természetesen egy Cola-t is, hogy jól induljon a nap.
Thomas elmondta, hogy az volt a terve, hogy elmenjünk a Bodensee-hez, de a hóesés miatt ezt áttetük egy másik napra, mert havazásban nem igazán érdemes. Ezért a program Kempten volt és az ottani Pláza. Kempten egy kisváros és van egy plázája, de igazából akár otthon is lehettem volna egy pécsi, győri vagy egyéb plázában. Akárcsak otthon: Mediamarkt, Zara, Segafredo, minden szinte ugyanaz.
Benéztünk a Mediamarktba, mert a kütyük átnézése mindig nagyon izgalmas, meg telik vele az idő.
Délután haza és pici döglés és TV-nézés. Pihenés, mert ma meló volt.
Szerda
Mint ma kiderült tegnap a hóesésben odafent a hegyen semmi, de semmi nem volt. Malmozás egész nap.
Ma ellenben verőfényes napsütés, pedig mára is borult időt jósoltak a tehetséges időjósok. Semmi baj, terasz felépít és bár kicsit későn, de a népek szépen jöttek. Nem túl sokan, így kényelmesen, de nem semmittevéssel telt a nap.
A mai nap érdekessége, egy nő, aki már hétfőn is betért hozzánk egy társasággal. A nő (??) kb 210cm magas a keze majdnem akkora mint egy palacsintasütő és a hangja teljesen mély, mármár férfias. A vonásai is eléggé férfiasak. Mi eldöntöttük, hogy valószínüleg férfinak születhetett elég magas ösztrogén szinttel, így most már inkább nőként él.
Vissza a címhez: kis német italtan.
Ezek a németek idióták, ami a italkutúrájukat érinti.
Az alábbi italokat isszák nálunk:
Weizen hell - ami a normál búzasör
Radler - ami rádler, azaz sör és citrom (Sprite)
Spezi - ami Cola és Fanta keveréke
most jön a komolyabbja:
Mohren - Búzasör Colaval,
Russ - Búzasör citrommal (Sprite)
Weizen leicht, ami Búzasör, de csak 2,9% alkohol van benne.
Jagertee - rumos tea
Glühwein - forralt bor,
Wilderer - Ezek megisszák eme két nemes ital keverékét is!
Holnap (Csütörtök) megint szabad vagyok, de ez most szabadságként lesz könyvelve, így fizetett nap lesz. Thomas is szabadnapos, így azt hiszem újra együtt reggelizünk. :-)
De először alszom egy jót. Tegnap Dr House-t akartam nézni, de elaludtam az első reklámblokk alatt.
Na, meglátom holnapra mennyi hó lesz!!!
Nincs mit tenni meg kell fordulni, mert féltem, hogy így nagyot kell kerüljek. Semmi baj, a főútra visszatérve úgyis tudom melyik lehajtónál kell lehajtsak. Aha! Ahogy azt Gabika elképzelte! Lehajtás, újra észleltem, hogy rossz helyen járok, visszaforulás, majd biztos ami biztos alapon irány a "kályha" ahonnan biztosan tudom az utat. Thomas telefonál, merre járok - mondom mindjár ott vagyok. Persze, persze. A sztory vége, hogy kb 25 perccel később mint megbeszéltük ott voltam a benzinkútnál.
Irány a pékség és a fini reggeli. Mint kiderült a pékségnek van egy kávézója is, ahol reggel lehet reggelit is fogyasztani. Kb két oldalni reggelijük volt. Francia, Tiroli, Olasz, gyors, kiadós, stb és a Szerelmes reggeli!! :-) Nos, ez utóbbi eléggé kiadós, gondolom egy átszerelmeskedett éjszaka után simán elfogyasztja az ember. Mi a kiadós reggelit ettük, ami két szabadon választott zsemle, felvágottak, sajtok, egy tojás, némi zöldség és lekvár. Kértünk még hozzá mégegy tojást.
Kivételesen ittam egy cappuccino-t és természetesen egy Cola-t is, hogy jól induljon a nap.
Thomas elmondta, hogy az volt a terve, hogy elmenjünk a Bodensee-hez, de a hóesés miatt ezt áttetük egy másik napra, mert havazásban nem igazán érdemes. Ezért a program Kempten volt és az ottani Pláza. Kempten egy kisváros és van egy plázája, de igazából akár otthon is lehettem volna egy pécsi, győri vagy egyéb plázában. Akárcsak otthon: Mediamarkt, Zara, Segafredo, minden szinte ugyanaz.
Benéztünk a Mediamarktba, mert a kütyük átnézése mindig nagyon izgalmas, meg telik vele az idő.
Délután haza és pici döglés és TV-nézés. Pihenés, mert ma meló volt.
Szerda
Mint ma kiderült tegnap a hóesésben odafent a hegyen semmi, de semmi nem volt. Malmozás egész nap.
Ma ellenben verőfényes napsütés, pedig mára is borult időt jósoltak a tehetséges időjósok. Semmi baj, terasz felépít és bár kicsit későn, de a népek szépen jöttek. Nem túl sokan, így kényelmesen, de nem semmittevéssel telt a nap.
A mai nap érdekessége, egy nő, aki már hétfőn is betért hozzánk egy társasággal. A nő (??) kb 210cm magas a keze majdnem akkora mint egy palacsintasütő és a hangja teljesen mély, mármár férfias. A vonásai is eléggé férfiasak. Mi eldöntöttük, hogy valószínüleg férfinak születhetett elég magas ösztrogén szinttel, így most már inkább nőként él.
Vissza a címhez: kis német italtan.
Ezek a németek idióták, ami a italkutúrájukat érinti.
Az alábbi italokat isszák nálunk:
Weizen hell - ami a normál búzasör
Radler - ami rádler, azaz sör és citrom (Sprite)
Spezi - ami Cola és Fanta keveréke
most jön a komolyabbja:
Mohren - Búzasör Colaval,
Russ - Búzasör citrommal (Sprite)
Weizen leicht, ami Búzasör, de csak 2,9% alkohol van benne.
Jagertee - rumos tea
Glühwein - forralt bor,
Wilderer - Ezek megisszák eme két nemes ital keverékét is!
Holnap (Csütörtök) megint szabad vagyok, de ez most szabadságként lesz könyvelve, így fizetett nap lesz. Thomas is szabadnapos, így azt hiszem újra együtt reggelizünk. :-)
De először alszom egy jót. Tegnap Dr House-t akartam nézni, de elaludtam az első reklámblokk alatt.
Na, meglátom holnapra mennyi hó lesz!!!
2010. január 25., hétfő
Sok nap kevés történés
Mivel az utóbbi időben mindig több nap alatt jön össze az amit leírok nektek, úgy gondoltam kipróbálom, hogy vajon milyen, ha minden nap leírom a történteket egy Word doksiba, majd egyszerre felrakom, ha lejövök az olvasószobába. Ezért a mostani írás stílusa kicsit kesze-kusza lett. Mentségemre szóljon, hogy csak próba. :-)
Jön a hétvége, jönnek az emberek. Hétvégén, elvileg jó sokan lesznek és az időjárás is kellemesnek igérkezik. És valóban szép idő várt ránk a hegyen. A nap nem volt különlegesen sűrű, de azért nem is unatkoztunk. Voltak elegen. Elvileg valamikor kapunk egy új munkaerőt. Majd meglátjuk milyen lesz.
Reggel szólt a nagyfőnök, hogy este lesz egy hokimeccs Sonthofenben, ahova, ha akarunk el tudunk menni ingyen. Egy feltétel van, hogy a céges kabát legyen rajtunk. Mivel még soha nem voltam hokimeccsen és ez ráadásul ingyen volt, úgy gondoltam élek a lehetőséggel és elmegyek.
Marha jó hangulat volt. Sonthofen – Memmingen meccs volt. Megtudtam, hogy a két csapat amolyan örök ellenség a ligában, így ez a mérkőzés igazán izgalmasnak bizonyult. És valóban, nagyon hangulatos volt, a hazai csapat az első 4 percben lőtt két gólt. Azonban kutya hideg volt a csarnokban, így az első harmad után leléptem, mielőtt szétfagytam volna. Pedig tényleg érdekes volt a meccs, de most egy megfázás nagyon nem kell. És késő is volt, mert 20:40-kor kezdődött a mérkőzés. Szombaton pedig igazán „showtime”, hiszen hétvége és kék ég várható.
És valóban! Kristály tiszta kék ég. Jöttek is az emberkék bőven. Nagyon kemény napunk volt, de jól vizsgáztunk és rekordforgalmat bonyolítottunk. Munka után örömködtünk is egyet a Boddar-ban. Este aztán nagyot aludtam, hogy a mai napot átvészeljem. Akárcsak múlt héten, most is rosszabb idő volt vasárnapra, mint azt megelőzően, így a mai napunk elég nyugis volt. Azért a pihenés nagyon kell.
Ma reggel megkaptuk a hímzett névtáblákat, amiket a kabátra és egyéb ruhákra lehet rögzíteni.
Ja, és benézett hozzánk az új ember. A nagyfőnök vicces kedvében lehetett:
Csata közben elveszítjük az egyik felszolgálót, ezért kapunk egy embert a konyhába, mosogatónak. De a legviccesebb a dologban, hogy a srác nem beszél németül!!!!!!!! OK, hogy a csapat nagy része szintén nem beszél németül, mert az allgäu-i dialektust nyomják keményen - Flóriról nem is beszélve, mert ő még megspékeli azt némi szaftos parasztos altájszólással - de a mosogatónak elég fontos szerepe van, kommunikálnia kell a konyhával. Mindegy, holnap meglátjuk!
Picit dolgoztattuk, aztán hazaküldtük. Petra szerintem magában tüzet hányt, látszott rajta, hogy nem tetszik neki különösebben a dolog. Ja, a főnök szerint neki tök mindegy, hogy a srác milyen nyelven beszél a tányérokkal! Jó hozzáállás!
Új nap, új harc! Peter, az új mosogató ma jött melózni. Persze csak valamikor 9 körül ért fel hozzánk, mert nem mondták el neki, hogy 8:15-kor jön fel velünk a kabinnal. Vagy csak nem értette. Mindegy, gyűlnek a rossz-pontok Petránál. :-) Nagyon rossz kezdés.
A srác bulgáriából jött egy ismerőséhez, majd úgy gondolta itt marad egy kicsit dolgozni. Mindegy mit. A napunk kb egyharmad fordulaton telt, de szegény gyerek egész nap úszott a mosogatóban. Mondjuk kicsit szivatón is volt szegény, mert Petra eleve nem akarja megtartani. Nekünk egy felszolgáló kell, mosogatónk van már (Martin), aki nagyon jó, és ügyes, sőt a konyha egyébb területein is bizonyított már. Szakács a végzettsége, de szegény 50 év körül már nem kap állást a szakmájában. Ellenben így be tud segíteni a fiúknak a konyhában, sőt a sajtlevest már rá is bízták párszor, ami nagy szó. Egy hibája van, nem tud síelni - illetve nagyon régen síelt és az utóbbi idők balesetei miatt kicsit betojt a síeléstől, így minden nap a Bergwacht (hegyimentők) hozza és viszi őt reggel és délután.
Peter a mai teljesítménye alapján csúnyán megbukott és Petra már beszélt is a főnökkel, hogy ide bizony nem kell! Holnap meglátjuk, lehet, hogy megint átküldik hozzánk.
Ma habzsidőzsi is volt nálunk!!!! Ralf, az egyik pót-szakács, aki az öccsével akkor jön, amikor Christoph vagy Flóri szabadnapos, hozott ma reggel egy Feketeerdőtortát.
14:30-ra tűztük ki a kv-délután idejét, addig még adtunk egy esélyt a tortának. Természetesen 14:00-kor a torta kés alá került, mert nem sok munka lévén, mindenki nagyon kívánta már szegény "pusztulását".
Ettem már párszor életemben feketeerdő tortát, de ilyet még nem!! Lehet nem is fogok többett enni. Tele volt cseresznyével, a krém laza volt, a piskóta könnyű és rummal átitatott - mennyei.
Újdonsült mosogatónk nem evett, mert mint kierült, nem eszik húst, cukrot, meg még kitudjamit. Gyűlnek a rosszpontok!
És holnap szabadnapos vagyok!!! Már beszéltem Schirmbar-Thomasszal, hogy holnap kéne valamit csinálnunk, mert ő is szabadnapos!
Azt mondta, először is szépen kialusszuk magunkat és 10 körül csörög. Elmegyünk reggelizni valahova, majd megmutatja az Allgäu-t. Na, kíváncsi vagyok! Igérem a jelentést megkapjátok!
Még egy hír, elvileg lesz egy új lakó-, és munkatársunk, Mónika, aki szintén magyar és majd a Gipfel-en (csúcson) fog dolgozni. Pár nap múlva érkezik.
Nemsokára átvesszük az irányítást a hegyen, mert a Gipfelen van István is. :-)
Magyarok! Előbb, utóbb mienk lesz a Fellhorn síterep!
Jó éjt!
Jön a hétvége, jönnek az emberek. Hétvégén, elvileg jó sokan lesznek és az időjárás is kellemesnek igérkezik. És valóban szép idő várt ránk a hegyen. A nap nem volt különlegesen sűrű, de azért nem is unatkoztunk. Voltak elegen. Elvileg valamikor kapunk egy új munkaerőt. Majd meglátjuk milyen lesz.
Reggel szólt a nagyfőnök, hogy este lesz egy hokimeccs Sonthofenben, ahova, ha akarunk el tudunk menni ingyen. Egy feltétel van, hogy a céges kabát legyen rajtunk. Mivel még soha nem voltam hokimeccsen és ez ráadásul ingyen volt, úgy gondoltam élek a lehetőséggel és elmegyek.
Marha jó hangulat volt. Sonthofen – Memmingen meccs volt. Megtudtam, hogy a két csapat amolyan örök ellenség a ligában, így ez a mérkőzés igazán izgalmasnak bizonyult. És valóban, nagyon hangulatos volt, a hazai csapat az első 4 percben lőtt két gólt. Azonban kutya hideg volt a csarnokban, így az első harmad után leléptem, mielőtt szétfagytam volna. Pedig tényleg érdekes volt a meccs, de most egy megfázás nagyon nem kell. És késő is volt, mert 20:40-kor kezdődött a mérkőzés. Szombaton pedig igazán „showtime”, hiszen hétvége és kék ég várható.
És valóban! Kristály tiszta kék ég. Jöttek is az emberkék bőven. Nagyon kemény napunk volt, de jól vizsgáztunk és rekordforgalmat bonyolítottunk. Munka után örömködtünk is egyet a Boddar-ban. Este aztán nagyot aludtam, hogy a mai napot átvészeljem. Akárcsak múlt héten, most is rosszabb idő volt vasárnapra, mint azt megelőzően, így a mai napunk elég nyugis volt. Azért a pihenés nagyon kell.
Ma reggel megkaptuk a hímzett névtáblákat, amiket a kabátra és egyéb ruhákra lehet rögzíteni.
Ja, és benézett hozzánk az új ember. A nagyfőnök vicces kedvében lehetett:
Csata közben elveszítjük az egyik felszolgálót, ezért kapunk egy embert a konyhába, mosogatónak. De a legviccesebb a dologban, hogy a srác nem beszél németül!!!!!!!! OK, hogy a csapat nagy része szintén nem beszél németül, mert az allgäu-i dialektust nyomják keményen - Flóriról nem is beszélve, mert ő még megspékeli azt némi szaftos parasztos altájszólással - de a mosogatónak elég fontos szerepe van, kommunikálnia kell a konyhával. Mindegy, holnap meglátjuk!
Picit dolgoztattuk, aztán hazaküldtük. Petra szerintem magában tüzet hányt, látszott rajta, hogy nem tetszik neki különösebben a dolog. Ja, a főnök szerint neki tök mindegy, hogy a srác milyen nyelven beszél a tányérokkal! Jó hozzáállás!
Új nap, új harc! Peter, az új mosogató ma jött melózni. Persze csak valamikor 9 körül ért fel hozzánk, mert nem mondták el neki, hogy 8:15-kor jön fel velünk a kabinnal. Vagy csak nem értette. Mindegy, gyűlnek a rossz-pontok Petránál. :-) Nagyon rossz kezdés.
A srác bulgáriából jött egy ismerőséhez, majd úgy gondolta itt marad egy kicsit dolgozni. Mindegy mit. A napunk kb egyharmad fordulaton telt, de szegény gyerek egész nap úszott a mosogatóban. Mondjuk kicsit szivatón is volt szegény, mert Petra eleve nem akarja megtartani. Nekünk egy felszolgáló kell, mosogatónk van már (Martin), aki nagyon jó, és ügyes, sőt a konyha egyébb területein is bizonyított már. Szakács a végzettsége, de szegény 50 év körül már nem kap állást a szakmájában. Ellenben így be tud segíteni a fiúknak a konyhában, sőt a sajtlevest már rá is bízták párszor, ami nagy szó. Egy hibája van, nem tud síelni - illetve nagyon régen síelt és az utóbbi idők balesetei miatt kicsit betojt a síeléstől, így minden nap a Bergwacht (hegyimentők) hozza és viszi őt reggel és délután.
Peter a mai teljesítménye alapján csúnyán megbukott és Petra már beszélt is a főnökkel, hogy ide bizony nem kell! Holnap meglátjuk, lehet, hogy megint átküldik hozzánk.
Ma habzsidőzsi is volt nálunk!!!! Ralf, az egyik pót-szakács, aki az öccsével akkor jön, amikor Christoph vagy Flóri szabadnapos, hozott ma reggel egy Feketeerdőtortát.
14:30-ra tűztük ki a kv-délután idejét, addig még adtunk egy esélyt a tortának. Természetesen 14:00-kor a torta kés alá került, mert nem sok munka lévén, mindenki nagyon kívánta már szegény "pusztulását".
Ettem már párszor életemben feketeerdő tortát, de ilyet még nem!! Lehet nem is fogok többett enni. Tele volt cseresznyével, a krém laza volt, a piskóta könnyű és rummal átitatott - mennyei.
Újdonsült mosogatónk nem evett, mert mint kierült, nem eszik húst, cukrot, meg még kitudjamit. Gyűlnek a rosszpontok!
És holnap szabadnapos vagyok!!! Már beszéltem Schirmbar-Thomasszal, hogy holnap kéne valamit csinálnunk, mert ő is szabadnapos!
Azt mondta, először is szépen kialusszuk magunkat és 10 körül csörög. Elmegyünk reggelizni valahova, majd megmutatja az Allgäu-t. Na, kíváncsi vagyok! Igérem a jelentést megkapjátok!
Még egy hír, elvileg lesz egy új lakó-, és munkatársunk, Mónika, aki szintén magyar és majd a Gipfel-en (csúcson) fog dolgozni. Pár nap múlva érkezik.
Nemsokára átvesszük az irányítást a hegyen, mert a Gipfelen van István is. :-)
Magyarok! Előbb, utóbb mienk lesz a Fellhorn síterep!
Jó éjt!
2010. január 21., csütörtök
Régóta nem jelentkeztem - mentségemre szóljon, hogy sok minden történt
Na, hol is kezdjem?
Azt hiszem ott kezdem, hogy szombaton jó erős napunk volt. Szép idő, napsütés és sok emberke a pályán!
Vasárnap ellenben semmi. Olyan pangás volt, mintha ciánoztak volna. Dél körül voltak egy páran, de semmi említésre méltó.
Este azonban volt kis kiruccanás. Elmentünk billiárdozni! Thomas, Verena, Susie és én.
Munka után elég korán sikerült lejönni a hegyről és miközben mentünk hazafelé Verenaval arról beszéltünk, hogy még korán van. Felvetettem, hogy ugorjunk be a Dampfbierbrauerei-be. Mondanom sem kellett, hogy pár perc múlva már ott voltunk. Közben Verena kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennénk billiárdozni. Thomast is elhívjuk és hogy négyen legyünk Verena kitalálta, hogy Susanne kolléganőnk is jöjjön! Kb 3 tized másodperc alatt megvolt a válasz mindkettőjüktől, hogy OK! A billiárdszalon Immenstadtban van, Thomas ott lakik, tőlünk kb 10 km. Félnyolc volt a megbeszélt időpont.
Ezer éve nem billiárdoztam. Pedig valamikor réges régen egy messzi-messzi galaxisban elég gyakran jártam billiárdozni. Ugye Bazsi?
Vasárnap este lévén elég kevesen voltak, mindössze egy asztal volt rajtunk kívűl. Persze a billiárdszalonos ismerős - itt mindenki ismer mindenkit. Akárcsak otthon a kisebb falvakban.
Fél 12-ig sikerült biliárdoznunk. Hol vegyes csapatokkal, hol pedig fiúk a lányok ellen. Ez utóbbi vicces volt, mert nem elég, hogy Thomas az egyik játszmában simán a csajok golyóit zsákolta, de ezt még tetőzték a csajok némi csalással!!!! Szóval vicces volt.
Hétfő egy kevéske hótakarítással kezdődött, majd jöttek az izgalmas dolgok.
A terasz szélén mindig letapossák a havat az emberek, így ott a "talajszint" kb 30 cm-rel magasabb volt helyenként, mint a teraszon. Ez a hó azonban kutya kemény, így nekünk esélyünk sem volt azt eltakarítani. Felmerült, hogy szólni kéne a pályakezelőknek, hogy ha erre járnak, törjék már fel azt a havat a Ratrakkal.
Nem hiszitek, de kb 3 percen belül halljuk a Ratrak szirénáját, jön lefelé a hegyoldalban a pálya szélén. Integettünk neki, elmondtuk mi a gond és már ott is volt a gép a terasz szélénél. Mint kés a vajba, úgy ment bele a kanala a fagyott jégbe. Pillanatok alatt legyalulta nekünk a hódombot. (lásd kép) Nekünk már csak az volt a dolgunk, hogy a jégtömböket ellap
átoljuk a korláton túlra.
Persze hétfőn sem volt túl nagy forgalom, de azért déltájban volt mit csinálni.
Petra estére meghívott, hogy menjek át én is Krautkrapfen-t enni. A párja csinálja és nagyon finom szokott lenni. Na most néztek, hogy mi fene az a Krautkrapfen.
Rétestészára fehérborral párolt savanyúkáposztát raknak, majd feltekerik. A tekercsből kb két újjnyi szeleteket vágnak, majd ezt mindkét oldalán megsütik. Tepsiben vagy serpenyőben, a lényeg, hogy mindkét oldalát megpirítsák. Készül hozzá egy szósz és némi saláta és pirított burgonya, mint köret. Nálunk is van a Hütte-ben az étlapon, de még nem kóstoltam.
A házi verzió nagyon finom - bár mellőz mindenféle húst. Kevéske bacon van a káposztához keverve.
Ééééés most jön a lényeg! Kedden ismét szabadnapos voltam!!
Igyekeztem nem túl sokáig aludni, ugyanis szánt szándékom volt, hogy az üres pálya és a viszonylag jó hó miatt délelőtt felmegyek a hegyre snowboardozni!
11-kor már fent is voltam a Schirmbar-ban Thomasnál, ahol ittam egy finom forrócsokit.
Iszonyú mázlim volt, mert tiszta kék ég, napsütés és viszonylag kevés ember a pályákon.
Átcsúsztam hozzánk, köszöntem a mieinknek, majd csúszkáltam kicsit. Megnéztem a másik büfét, ami inkább csak kioszk, azaz csak pult van és padok. Itt ettem egy bratwurstot, persze ingyen. Ki kell használni a lehetőségeket - és eldöntöttem lelkiismeretfurdalás nélkül ki is fogom használni.
Csúsztam párat a pályákon, majd visszamentem a Hütte-be, hogy ott is legyek egy kicsit.
Persze néztek a többiek, hogy a szabadnapomon miért megyek oda. Én meg visszakérdeztem, hogy egyedül valyon hova mennék, ha nem oda! Meg hát szomjas is vagyok!!!
Majd ezt követően megjelent Stefan is a feleségével. Ő szintén kedden volt szabadnapos. Beszélgettünk, majd csúsztam velük is egyet az egyik pályán. Vicces volt, hogy én most snowboarddal voltam - amit eddig még nem láttak a többiek, és Stefan síléccel volt, ami meg tőle volt teljesen szokatlan.
A snowboardozást Thomasnál zártam, örült, hogy bementem hozzá, mert egész nap elég gyatra volt nála is a forgalom, így némi változatosságot hoztam az unalomba.
Aztán irány a völgy és a vásárlás.
A Lidl-ben összefutottam Verenaval, aki elújságolta, hogy sajnos a nap nem volt teljesen eseménymentes, mert az egyik kolléga lefelé jövet elesett és nagyon fájlalta a térdét. Mint másnap kiderült eltört a sípcsonjta.
Tegnap viszonylag nyugis napunk volt csak pici rohanás volt a szokásos ebédidőben, de némi strsszhelyzetet okozott, hogy pont a legnagyobb forgalom közepén strájkolt a sörcsap.
Na, ez bajorországban egy Hütte-ben igen komoly gond, Petra ideges is volt rendesen. De túléltük és itt vagyunk. Nap végén terasz lebont, mert az időjárásjelentés havazást igért. Este f10 körül még láttam a holdat és a csillagokat. Szívtam is a fogam, hogy ezért aztán tényleg le kellett bontsuk a teraszt. Reggel azért megnyugodtam, mert kb 5-10 cm friss hó esett éjszaka. Munka után még beugrottunk a kollégához a kórházba, megkért, hogy vigyük el az autóját a szomszéd faluba. Megtudtuk, hogy közvetlenül a térde alatt tört el a sípcsontja. Viszonylag hosszú szakaszon spirális törés, tehát ma műtötték. Kaptt csavarokat. A szomorú a dologban, hogy egész télre lőttek a melónak. Neki anyagi kiesés, nekünk meg emberi.
A mai nap szintén viszonylag nyugis volt, ez mondjuk annak volt köszönhető, hogy a nap nagy részében havazott fent a hegyen.
Remélem még fog esni a hó, mert nagyon kell a pályákra!!
Azt hiszem ott kezdem, hogy szombaton jó erős napunk volt. Szép idő, napsütés és sok emberke a pályán!
Vasárnap ellenben semmi. Olyan pangás volt, mintha ciánoztak volna. Dél körül voltak egy páran, de semmi említésre méltó.
Este azonban volt kis kiruccanás. Elmentünk billiárdozni! Thomas, Verena, Susie és én.
Munka után elég korán sikerült lejönni a hegyről és miközben mentünk hazafelé Verenaval arról beszéltünk, hogy még korán van. Felvetettem, hogy ugorjunk be a Dampfbierbrauerei-be. Mondanom sem kellett, hogy pár perc múlva már ott voltunk. Közben Verena kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennénk billiárdozni. Thomast is elhívjuk és hogy négyen legyünk Verena kitalálta, hogy Susanne kolléganőnk is jöjjön! Kb 3 tized másodperc alatt megvolt a válasz mindkettőjüktől, hogy OK! A billiárdszalon Immenstadtban van, Thomas ott lakik, tőlünk kb 10 km. Félnyolc volt a megbeszélt időpont.
Ezer éve nem billiárdoztam. Pedig valamikor réges régen egy messzi-messzi galaxisban elég gyakran jártam billiárdozni. Ugye Bazsi?
Vasárnap este lévén elég kevesen voltak, mindössze egy asztal volt rajtunk kívűl. Persze a billiárdszalonos ismerős - itt mindenki ismer mindenkit. Akárcsak otthon a kisebb falvakban.
Fél 12-ig sikerült biliárdoznunk. Hol vegyes csapatokkal, hol pedig fiúk a lányok ellen. Ez utóbbi vicces volt, mert nem elég, hogy Thomas az egyik játszmában simán a csajok golyóit zsákolta, de ezt még tetőzték a csajok némi csalással!!!! Szóval vicces volt.
Hétfő egy kevéske hótakarítással kezdődött, majd jöttek az izgalmas dolgok.
A terasz szélén mindig letapossák a havat az emberek, így ott a "talajszint" kb 30 cm-rel magasabb volt helyenként, mint a teraszon. Ez a hó azonban kutya kemény, így nekünk esélyünk sem volt azt eltakarítani. Felmerült, hogy szólni kéne a pályakezelőknek, hogy ha erre járnak, törjék már fel azt a havat a Ratrakkal.
Nem hiszitek, de kb 3 percen belül halljuk a Ratrak szirénáját, jön lefelé a hegyoldalban a pálya szélén. Integettünk neki, elmondtuk mi a gond és már ott is volt a gép a terasz szélénél. Mint kés a vajba, úgy ment bele a kanala a fagyott jégbe. Pillanatok alatt legyalulta nekünk a hódombot. (lásd kép) Nekünk már csak az volt a dolgunk, hogy a jégtömböket ellap
átoljuk a korláton túlra.Persze hétfőn sem volt túl nagy forgalom, de azért déltájban volt mit csinálni.
Petra estére meghívott, hogy menjek át én is Krautkrapfen-t enni. A párja csinálja és nagyon finom szokott lenni. Na most néztek, hogy mi fene az a Krautkrapfen.
Rétestészára fehérborral párolt savanyúkáposztát raknak, majd feltekerik. A tekercsből kb két újjnyi szeleteket vágnak, majd ezt mindkét oldalán megsütik. Tepsiben vagy serpenyőben, a lényeg, hogy mindkét oldalát megpirítsák. Készül hozzá egy szósz és némi saláta és pirított burgonya, mint köret. Nálunk is van a Hütte-ben az étlapon, de még nem kóstoltam.
A házi verzió nagyon finom - bár mellőz mindenféle húst. Kevéske bacon van a káposztához keverve.
Ééééés most jön a lényeg! Kedden ismét szabadnapos voltam!!
Igyekeztem nem túl sokáig aludni, ugyanis szánt szándékom volt, hogy az üres pálya és a viszonylag jó hó miatt délelőtt felmegyek a hegyre snowboardozni!
11-kor már fent is voltam a Schirmbar-ban Thomasnál, ahol ittam egy finom forrócsokit.
Iszonyú mázlim volt, mert tiszta kék ég, napsütés és viszonylag kevés ember a pályákon.
Átcsúsztam hozzánk, köszöntem a mieinknek, majd csúszkáltam kicsit. Megnéztem a másik büfét, ami inkább csak kioszk, azaz csak pult van és padok. Itt ettem egy bratwurstot, persze ingyen. Ki kell használni a lehetőségeket - és eldöntöttem lelkiismeretfurdalás nélkül ki is fogom használni.
Csúsztam párat a pályákon, majd visszamentem a Hütte-be, hogy ott is legyek egy kicsit.
Persze néztek a többiek, hogy a szabadnapomon miért megyek oda. Én meg visszakérdeztem, hogy egyedül valyon hova mennék, ha nem oda! Meg hát szomjas is vagyok!!!
Majd ezt követően megjelent Stefan is a feleségével. Ő szintén kedden volt szabadnapos. Beszélgettünk, majd csúsztam velük is egyet az egyik pályán. Vicces volt, hogy én most snowboarddal voltam - amit eddig még nem láttak a többiek, és Stefan síléccel volt, ami meg tőle volt teljesen szokatlan.
A snowboardozást Thomasnál zártam, örült, hogy bementem hozzá, mert egész nap elég gyatra volt nála is a forgalom, így némi változatosságot hoztam az unalomba.
Aztán irány a völgy és a vásárlás.
A Lidl-ben összefutottam Verenaval, aki elújságolta, hogy sajnos a nap nem volt teljesen eseménymentes, mert az egyik kolléga lefelé jövet elesett és nagyon fájlalta a térdét. Mint másnap kiderült eltört a sípcsonjta.
Tegnap viszonylag nyugis napunk volt csak pici rohanás volt a szokásos ebédidőben, de némi strsszhelyzetet okozott, hogy pont a legnagyobb forgalom közepén strájkolt a sörcsap.
Na, ez bajorországban egy Hütte-ben igen komoly gond, Petra ideges is volt rendesen. De túléltük és itt vagyunk. Nap végén terasz lebont, mert az időjárásjelentés havazást igért. Este f10 körül még láttam a holdat és a csillagokat. Szívtam is a fogam, hogy ezért aztán tényleg le kellett bontsuk a teraszt. Reggel azért megnyugodtam, mert kb 5-10 cm friss hó esett éjszaka. Munka után még beugrottunk a kollégához a kórházba, megkért, hogy vigyük el az autóját a szomszéd faluba. Megtudtuk, hogy közvetlenül a térde alatt tört el a sípcsontja. Viszonylag hosszú szakaszon spirális törés, tehát ma műtötték. Kaptt csavarokat. A szomorú a dologban, hogy egész télre lőttek a melónak. Neki anyagi kiesés, nekünk meg emberi.
A mai nap szintén viszonylag nyugis volt, ez mondjuk annak volt köszönhető, hogy a nap nagy részében havazott fent a hegyen.
Remélem még fog esni a hó, mert nagyon kell a pályákra!!
2010. január 16., szombat
Szabadnap, pihenés és vissza a kemény munkába
Volt két nap szabadnapom! Ki is használtam. Szerdán ügyintézni voltam, vásárlás, fodrász, egyéb teendők. Estére meghívásom volt Klausékhoz sajt fondűre!! Még soha nem ettem ilyet és be kell valljam most már tudom, hogy hiányzott eddig és senki se hagyja ki! Aki szereti az olvasztott sajtot, tuti hogy imádni fogja. 3-4 féle sajt, lehetőleg nem túl zsírosak, bors, fehérbor, baguette és sör. Beszélgettünk, ettünk, közben ment a mosógép, mert hát mosni is kell néha!! Gyerekek! Nagyon finom volt!!! Klaus és Uschi elmondta, hogy milyen sajtok jók a fondűbe és hogy Trappistát nehogy rakjak bele, az erre nem jó! A trappista melegszendvicsre és rántottsajtnak való! Ők sokszor jártak már Magyarországon, és az első étkezésük mindig rántott sajt és mindig rákérdeznek, hogy Trappista-e és általában néznek a pincérek, hogy ezek meg honnan tudják ezt.
A Trappista azt hiszem túl zsíros, és ha összeolvadnak a sajtok a zsír feljön a fondű felszínére, ami nem túl szép látvány, ezért nem ajánlatos.
Csütörtökön volt a nagy pihenés. Semmit sem csináltam egész nap!! Tényleg! Reggel, amikor felkeltem még arra gondoltam, hogy felmegyek a pályára snowboardozni kicsit. Lehetőleg délelőtt, amikor még nagyon faja a pálya, de valahogy nem akarózott kikelni az ágyból. Illetve reggeli után (ezt a szobámban töltöttem), valahogy úgy éreztem, hogy még vissza kell dőlnöm picit és tévézni kell. Mindenféle bárgyú sorozat ment, többek között a "Két férfi és egy fél" Charlie Sheen-nel. Ezt otthon is szerettem, így leregadtam előtte. Ráadásul több részt vetítettek egyszerre. Majd valahogy elszunyókáltam... Így nem lett semmi a snowboardozásból. Délutánra meg már annyira legyalulják a pályát, hogy nem élvezetes sem síelni, sem snowboardozni rajta.
Persze délután is találtam érdekes műsorokat, így nem volt nehéz megygyőznöm magam arról, hogy maradjak a szobában. Így sajnos a blog írás is elmaradt, de igazából nem is tudtam volna mit írni. Aztán 6 körül telefonált Verena, hogy jön hazafelé, beugrik a boltba vásárolni, mert spenótot és krumplipürét akar csinálni tükörtojással és ha van kedvem, akkor csatlakozzak. Természetesen volt. Még volt két üveg söröm (Pilsner Urquell - hogy tényleg sör legyen) és nagyon jót ettünk a közösségi konyhában, ami ellenben eléggé lehangoló.
Az itteniek főleg búzasört isznak. Ami lényegében finom, de mivel én inkább a keserű sört szeretetem és nem az édeskéset, így az itteni sör nem tud nagyon lekötni. Persze megiszom, de azért jó érzés volt egy Pilsner Urquell a sok Weizenbier után. Verena Brémából jön, ott is inkább a keserűbb sört isszák, így neki is bejött.
Pénteken megint munka. Elég hülye napunk volt, viszonylag kevesen voltak a pályán (péntek és a jó idő ellenére), lassan indult be majd dél tályban eléggé összegyűlt a nép. De mivel inkább italok fogytak, sokat rohangáltunk, de a forgalom ahhoz képes kevés lett.
Ellenben nem kellett hozzányúlnunk a teraszhoz. Már fel volt építve és a nap végén is maradt minden a helyén.
Este természetesen ismét betértünk a Bodder-be egy italra. Akkor szólt Thomas, hogy az egyik haverjánál grillparti lesz és ha van kedvünk, akkor menjünk mi is Verenaval. Teljesen rá van kattanva Verenara. :-) A baj az, hogy Verena meg kicsit úgy viselkedik mint egy szűzkurva, mert élvezi, hogy udvarol neki Thomas ugyanakkor nem akar semmi komolyabbat és állandóan lepattintja szegény srácot, hogy úgy sincs jövőjük, mert áprilisban vége a szezonnak és akkor visszamegy Brémába. Ez az én kis saját szappanoperám! Hihihi!
Szóval kapva kaptam az alkalmon, ki lehet mozdulni kicsit. Thomas haverja Andreas épített a kertben egy jégbárt. Azaz hóból egy bárpultot - két sörpadot rakott a tetejére borításnak. Elég jó lett, ahhoz képest, hgoy most csinált ilyet először. Mellette tűzrakóhely, így adva volt az indok, hogy grillezzünk. Bevallom, kicsit kételkedve álltam a dologhoz, mert tudvalevő, hogy naplemente után kutya hideg van, de volt egy kisebb tűz, mellette meg egy másik ami inkább csak parázs volt, az fölött grilleztük a husikákat, a virslit és néhány saslikot. Mind a hús és a saslik előregyártott volt, de ennek ellenére nagyon finomak voltak. Volt zene is, meg pokrócok, így teljes volt a gyönyör. Nem gondoltam volna, de éjfélig ültünk a szék körül, beszélgettünk, storyzgattunk. Verena a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam sokat inni, mert másnap, azaz ma munka van.
Az egyik legnagyobb vidámságot az okozta, amikor az egyik srácnak valmikor fél 12 körül esett le, hogy én nem vagyok német! Pedig beszélgettünk is egymással és nem is ivott. Thomas egyik haverja Emra török származású, de már itt született. Neki úgy mutatott be Thomas, hogy: figyu Emra, ez a srác jobban beszél németül mint Te! Aztán megbeszéltük a Török-Magyar történelmi barátságot, majd megjegyezték, hogy nekem könnyű, mert tőlünk leléptek a törökök, míg innen valahogy nem akarnak hazamenni. Persze mondtam, hogy nekünk is 150 év kellett és némi segítség az osztrákoktól.
Ma igazán nagy napra számítottunk! Jó idő, hétvége, a hó minősége is jobb egy fokkal mint volt, tehát kössük föl a gatyát! Petra tartott reggeli közben egy kis értekezletet, hogy ki-ki mire figyeljen oda, mik lesznek a prioritások, hogy minden gördülékenyen menjen.
Elmondta, hogy nagyon örül, hogy egy jó csapat van most a Hütteben így csak apró finomításokra kell odafigyelni és a mai nap előreláthatóan showtime lesz! Valami bankos egyesület ugyanis versenynapot tartott. Bankok közti síverseny. 400 induló és kb 600 néző. Hát voltak is sokan. Két asztalt ki is hoztunk pluszban a Kuhstallból. És amikor végignéztem a pályán, tele volt hangyákkal, azaz sok kis sízővel.
Holnapra vasárnapra rosszabb időt jósóltak, így délután a teraszt szépen lebontottuk. Amikor jöttünk le a hegyről, akkor páran azt mondogatták, hogy az ég azért nem úgy néz ki, mintha nagyon rossz idő lenne várható. Majd meglátjuk. Lebontani és újra felépíteni a teraszt még mindig kevesebb és egyszerűbb munka, mint a behavazott padokat és asztalokat takarítani.
Egyelőre se híre se hamva a nagy havazásnak. Majd reggel meglátjuk.
A Trappista azt hiszem túl zsíros, és ha összeolvadnak a sajtok a zsír feljön a fondű felszínére, ami nem túl szép látvány, ezért nem ajánlatos.
Csütörtökön volt a nagy pihenés. Semmit sem csináltam egész nap!! Tényleg! Reggel, amikor felkeltem még arra gondoltam, hogy felmegyek a pályára snowboardozni kicsit. Lehetőleg délelőtt, amikor még nagyon faja a pálya, de valahogy nem akarózott kikelni az ágyból. Illetve reggeli után (ezt a szobámban töltöttem), valahogy úgy éreztem, hogy még vissza kell dőlnöm picit és tévézni kell. Mindenféle bárgyú sorozat ment, többek között a "Két férfi és egy fél" Charlie Sheen-nel. Ezt otthon is szerettem, így leregadtam előtte. Ráadásul több részt vetítettek egyszerre. Majd valahogy elszunyókáltam... Így nem lett semmi a snowboardozásból. Délutánra meg már annyira legyalulják a pályát, hogy nem élvezetes sem síelni, sem snowboardozni rajta.
Persze délután is találtam érdekes műsorokat, így nem volt nehéz megygyőznöm magam arról, hogy maradjak a szobában. Így sajnos a blog írás is elmaradt, de igazából nem is tudtam volna mit írni. Aztán 6 körül telefonált Verena, hogy jön hazafelé, beugrik a boltba vásárolni, mert spenótot és krumplipürét akar csinálni tükörtojással és ha van kedvem, akkor csatlakozzak. Természetesen volt. Még volt két üveg söröm (Pilsner Urquell - hogy tényleg sör legyen) és nagyon jót ettünk a közösségi konyhában, ami ellenben eléggé lehangoló.
Az itteniek főleg búzasört isznak. Ami lényegében finom, de mivel én inkább a keserű sört szeretetem és nem az édeskéset, így az itteni sör nem tud nagyon lekötni. Persze megiszom, de azért jó érzés volt egy Pilsner Urquell a sok Weizenbier után. Verena Brémából jön, ott is inkább a keserűbb sört isszák, így neki is bejött.
Pénteken megint munka. Elég hülye napunk volt, viszonylag kevesen voltak a pályán (péntek és a jó idő ellenére), lassan indult be majd dél tályban eléggé összegyűlt a nép. De mivel inkább italok fogytak, sokat rohangáltunk, de a forgalom ahhoz képes kevés lett.
Ellenben nem kellett hozzányúlnunk a teraszhoz. Már fel volt építve és a nap végén is maradt minden a helyén.
Este természetesen ismét betértünk a Bodder-be egy italra. Akkor szólt Thomas, hogy az egyik haverjánál grillparti lesz és ha van kedvünk, akkor menjünk mi is Verenaval. Teljesen rá van kattanva Verenara. :-) A baj az, hogy Verena meg kicsit úgy viselkedik mint egy szűzkurva, mert élvezi, hogy udvarol neki Thomas ugyanakkor nem akar semmi komolyabbat és állandóan lepattintja szegény srácot, hogy úgy sincs jövőjük, mert áprilisban vége a szezonnak és akkor visszamegy Brémába. Ez az én kis saját szappanoperám! Hihihi!
Szóval kapva kaptam az alkalmon, ki lehet mozdulni kicsit. Thomas haverja Andreas épített a kertben egy jégbárt. Azaz hóból egy bárpultot - két sörpadot rakott a tetejére borításnak. Elég jó lett, ahhoz képest, hgoy most csinált ilyet először. Mellette tűzrakóhely, így adva volt az indok, hogy grillezzünk. Bevallom, kicsit kételkedve álltam a dologhoz, mert tudvalevő, hogy naplemente után kutya hideg van, de volt egy kisebb tűz, mellette meg egy másik ami inkább csak parázs volt, az fölött grilleztük a husikákat, a virslit és néhány saslikot. Mind a hús és a saslik előregyártott volt, de ennek ellenére nagyon finomak voltak. Volt zene is, meg pokrócok, így teljes volt a gyönyör. Nem gondoltam volna, de éjfélig ültünk a szék körül, beszélgettünk, storyzgattunk. Verena a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam sokat inni, mert másnap, azaz ma munka van.
Az egyik legnagyobb vidámságot az okozta, amikor az egyik srácnak valmikor fél 12 körül esett le, hogy én nem vagyok német! Pedig beszélgettünk is egymással és nem is ivott. Thomas egyik haverja Emra török származású, de már itt született. Neki úgy mutatott be Thomas, hogy: figyu Emra, ez a srác jobban beszél németül mint Te! Aztán megbeszéltük a Török-Magyar történelmi barátságot, majd megjegyezték, hogy nekem könnyű, mert tőlünk leléptek a törökök, míg innen valahogy nem akarnak hazamenni. Persze mondtam, hogy nekünk is 150 év kellett és némi segítség az osztrákoktól.
Ma igazán nagy napra számítottunk! Jó idő, hétvége, a hó minősége is jobb egy fokkal mint volt, tehát kössük föl a gatyát! Petra tartott reggeli közben egy kis értekezletet, hogy ki-ki mire figyeljen oda, mik lesznek a prioritások, hogy minden gördülékenyen menjen.
Elmondta, hogy nagyon örül, hogy egy jó csapat van most a Hütteben így csak apró finomításokra kell odafigyelni és a mai nap előreláthatóan showtime lesz! Valami bankos egyesület ugyanis versenynapot tartott. Bankok közti síverseny. 400 induló és kb 600 néző. Hát voltak is sokan. Két asztalt ki is hoztunk pluszban a Kuhstallból. És amikor végignéztem a pályán, tele volt hangyákkal, azaz sok kis sízővel.
Holnapra vasárnapra rosszabb időt jósóltak, így délután a teraszt szépen lebontottuk. Amikor jöttünk le a hegyről, akkor páran azt mondogatták, hogy az ég azért nem úgy néz ki, mintha nagyon rossz idő lenne várható. Majd meglátjuk. Lebontani és újra felépíteni a teraszt még mindig kevesebb és egyszerűbb munka, mint a behavazott padokat és asztalokat takarítani.
Egyelőre se híre se hamva a nagy havazásnak. Majd reggel meglátjuk.
2010. január 11., hétfő
Bőrgatya, buli, havazás
Azt igértem lesz kép rólam bőrgatyában. Megvan a kép, hát felrakom. Szintén felrakom azt a képet, amit akkor készítettem, amikor nálunk sütött a nap alattunk párszáz méterrel meg az egész völgy felhőben volt.
Az előző hozzászólásomban írtam, hogy havazás várható éjszakára. Természetesen nem lett belőle semmi! Körülöttünk mindenhol szakad a hó, a helyi média (ez sem különbb a mienknél) napok óta hókáoszról beszél, csak mi maradunk ki belőle, akiknek jól jönne a hó.
A vasárnapunk eléggé nyugisan telt, alig voltak emberek a hegyen. Eléggé érthetetelen és váratlan, hiszen elég jó idő volt. A magyarázat azonban egyszerű: a karácsonyi szezon vízkeresztig tart. Ezután már csak a helyiek és a környékbeliek jönnek a hegyre, igenám, de mindenki tudja, hogy eléggé jeges a pálya, tehát nem túl jó rajta síelni. Így mindenki szépen otthon maradt. Sebaj, hiszen tudunk készülni az esti bulira. Megbeszéltük, hogy elmegyünk a főnök koccintós összejövetelére és utána együtt megyünk Ofterschwang-ba, ahol minden évben, vízkereszt utáni vasárnap a Bierenwang Hütte csapata kiereszti a gőzt. És így is tettünk. Szakácsunk Christoph felesége és én vállaltuk a fuvaros szerepet, de ennek ellenére a buli nagyon jól sikerült számunkra is. Én legalábbis nagyon jól éreztem magam. Eszem, iszom és dínomdánom volt dögivel, a hely csak nekünk volt nyitva. Valami régi ismerőse Petra-nak a tulaj, így még az árakból is volt némi kedvezmény. Összesen majdnem húszan voltunk, de ebben benne volt Petra két gyermeke, azok párjai, meg az egyik kolléga a Schirmbar-ból. Ez az Ernyőbár. Aki volt már síelni ismeri, egy szabadtéri bárpult, amit egy nagy ernyővel felülről be lehet fedni. Az Apres-Ski általában ott szokott kezdődni. Ő Thomas, aki az elmúlt nyarakat Ibizán töltötte, szintén vendéglátásban. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, egyből bemutatta magyar tudását, amit Ibizan tanult. "égessegedre", meg ilyen szavak.
Mivel napközben eléggé kevés meló volt sokat szórakoztunk, én a lányokat masszíroztam Christoph-fal felváltva. Jöttek, hogy igen-igen még kérnek!
Este a buli, mint írtam fergeteges volt, elég sok rövidital elfogyott. Susie a 48 kilós kolléganőről kiderült, hogy már az óvodában is szivacs volt a jele, nem tudom pontosan, de kb 12 rövidet ivott meg. !!!!! Oké, hogy itt a 2cl a szokásos adag, de akkor is szép teljesítmény a méretét és a súlyát tekintve.
Aztán az igazán vicces dolog ma reggel volt, amikor az emberek jöttek. Háát eléggé fájdalmas arcot vágott mindenki. Thomas még csúnyán mámoros volt, de a többiek sem voltak másképp.
Szerencsénk volt a napi forgalommal, azaz a sors kegyes volt a másnapos kollégákkal. A terasz egy részét ugyan felépítettük, de elkezdett havazni, így hamar vissza is bontottuk. Bent sem volt nagy forgalom, a pályán alig lézengtek az emberek. Szóval a betegebbek nyugodtan nyalogathatták sebeiket, sőt volt akit Petra haza is küldött, hogy ilyen forgalom mellett, inkább pihenjenek.
A heti stratégia eredményeként úgy néz ki, hogy szerdán majdnem biztosan szabadnapos vagyok, és csütörtök még függő.
Na mentem pihenni, mert a háromnegyed kettes fekvés, mégha pia nélkül is, de engem is kifárasztott.
Búcsúzóul a felhős kép a Hütte teraszáról fényképezve.
Susie, Stefan és Verena (a Pokémon csajszi)
Az előző hozzászólásomban írtam, hogy havazás várható éjszakára. Természetesen nem lett belőle semmi! Körülöttünk mindenhol szakad a hó, a helyi média (ez sem különbb a mienknél) napok óta hókáoszról beszél, csak mi maradunk ki belőle, akiknek jól jönne a hó.
A vasárnapunk eléggé nyugisan telt, alig voltak emberek a hegyen. Eléggé érthetetelen és váratlan, hiszen elég jó idő volt. A magyarázat azonban egyszerű: a karácsonyi szezon vízkeresztig tart. Ezután már csak a helyiek és a környékbeliek jönnek a hegyre, igenám, de mindenki tudja, hogy eléggé jeges a pálya, tehát nem túl jó rajta síelni. Így mindenki szépen otthon maradt. Sebaj, hiszen tudunk készülni az esti bulira. Megbeszéltük, hogy elmegyünk a főnök koccintós összejövetelére és utána együtt megyünk Ofterschwang-ba, ahol minden évben, vízkereszt utáni vasárnap a Bierenwang Hütte csapata kiereszti a gőzt. És így is tettünk. Szakácsunk Christoph felesége és én vállaltuk a fuvaros szerepet, de ennek ellenére a buli nagyon jól sikerült számunkra is. Én legalábbis nagyon jól éreztem magam. Eszem, iszom és dínomdánom volt dögivel, a hely csak nekünk volt nyitva. Valami régi ismerőse Petra-nak a tulaj, így még az árakból is volt némi kedvezmény. Összesen majdnem húszan voltunk, de ebben benne volt Petra két gyermeke, azok párjai, meg az egyik kolléga a Schirmbar-ból. Ez az Ernyőbár. Aki volt már síelni ismeri, egy szabadtéri bárpult, amit egy nagy ernyővel felülről be lehet fedni. Az Apres-Ski általában ott szokott kezdődni. Ő Thomas, aki az elmúlt nyarakat Ibizán töltötte, szintén vendéglátásban. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, egyből bemutatta magyar tudását, amit Ibizan tanult. "égessegedre", meg ilyen szavak.
Mivel napközben eléggé kevés meló volt sokat szórakoztunk, én a lányokat masszíroztam Christoph-fal felváltva. Jöttek, hogy igen-igen még kérnek!
Este a buli, mint írtam fergeteges volt, elég sok rövidital elfogyott. Susie a 48 kilós kolléganőről kiderült, hogy már az óvodában is szivacs volt a jele, nem tudom pontosan, de kb 12 rövidet ivott meg. !!!!! Oké, hogy itt a 2cl a szokásos adag, de akkor is szép teljesítmény a méretét és a súlyát tekintve.
Aztán az igazán vicces dolog ma reggel volt, amikor az emberek jöttek. Háát eléggé fájdalmas arcot vágott mindenki. Thomas még csúnyán mámoros volt, de a többiek sem voltak másképp.
Szerencsénk volt a napi forgalommal, azaz a sors kegyes volt a másnapos kollégákkal. A terasz egy részét ugyan felépítettük, de elkezdett havazni, így hamar vissza is bontottuk. Bent sem volt nagy forgalom, a pályán alig lézengtek az emberek. Szóval a betegebbek nyugodtan nyalogathatták sebeiket, sőt volt akit Petra haza is küldött, hogy ilyen forgalom mellett, inkább pihenjenek.
A heti stratégia eredményeként úgy néz ki, hogy szerdán majdnem biztosan szabadnapos vagyok, és csütörtök még függő.
Na mentem pihenni, mert a háromnegyed kettes fekvés, mégha pia nélkül is, de engem is kifárasztott.
Búcsúzóul a felhős kép a Hütte teraszáról fényképezve.
Susie, Stefan és Verena (a Pokémon csajszi)
2010. január 8., péntek
Időjárásjelentés - itt sem mindig befutó
Jó Estét!
Az elmúlt pár nap sem volt esemény nélküli, bár most nem történt semmi különösen érdekes. Előző írásomban írtam, hogy Milka elesett és eltörte a kezét. Ma felmondtak neki!
Ennek mi az oka? Egy részről még próbaidős volt és előreláthatóan 8 hétig gipszben lesz, így a kétkezi munka kilőve. Fent a hegyen mindkét kézre szükség van, bármit is csinálsz. De ez csak a kisebb ok. Egy nagyon fontos dolgot elfelejtett a csaj. A főnök hivatalosan csak a többiek elmondásából tudja, hogy mi történt Milkával. Nem szólt neki. Pedig ez eléggé fontos, hogy a közvetlen főnöködet értesíted, hogy nem tudsz munkába állni. Ezt bizony Milka elmulasztotta, ami miatt a vendéglátóegység főnöke nagyon pipa lett. Hát kérem ez kemény műfaj, itt nincs mese.
Tegnap és ma jól megszivattuk magunkat. Illetve az időjárás szivat minket kvázi folyamatosan. Tegnap azt mondta több időjós forrás is, hogy éjszaka havazás várható. Szépen összeraktuk a teraszt, hogy reggel egyszerűbb legyen a takarítás. Szerintetek mennyi hó esett???? Semmi! Még a szokásos hóágyúzás által a teraszra átfújt kevéske hó sem volt, mert ha havazás várható minek menjenek a hóágyúk! Reggel megláttuk a teraszt és Petra szitkozódott egy picit, hogy feleslegesen tornáztatott minket. Mondjuk sebaj, mert ha tényleg esik, akkor nagyobbat szívtunk volna.
Ma egész napra rossz időt mondtak. Ehhez képest amióta itt vagyok, ma volt a legszebb napunk. És még látványnak sem volt semmi. A völgyben - alattunk kb 300-400 méterrel minden felhőben volt, nálunk meg verőfényes napsütés. Csináltam pár képet a telefonnal, majd átrakom a gépre (persze az adatkábelt fent hagytam a szobában), ha lesz rá erőm és kedvem és felrakom ide is.
Kata mondta, hogy jobban járok, ha a Picassa-n csinálok egy albumot. Ez minden olvasónak jó lenne, így azt hiszem meg fogom csinálni. Csak este mire hazaérek eléggé hulla vagyok és már nem nagyon van kedvem lejönni ide az olvasószobába.
Most is nyolc óra elmúlt, mire elkezdtem írni a blogot, pedig már 7-kor itt voltam. Csak éppen el kell olvasni, hogy felrobbant egy ház Pest belvárosában, meg e-mail-eket kell olvasni, aminek mindig nagyon örülök, így az mindig elsőbséget élvez.
Megkaptuk a fizetést - most már tudok albérleti díjat fizetni. December fél hónap plusz Január egész előre és 100 EUR kaució. Ez így együtt picivel több mint 400 EUR. Nem marad sok a félhavi fizumból hónap végéig, de kibírom.
Tegnap voltam mosni itteni ismerősöknél és megbeszéltem velük, hogy náluk fogok mosni, cserébe vettem nekik egy flakon Persil folyékony mosószert. Mondtam, hogy áram, meg víz meg ilyenek és nem várom el ingyen, hogy moshassak náluk. Klaus erre azt mondta, hogy 'a villanyszámlát majd Magyarországon rendezzük, ha jönnek újra. Van még amit nem láttak Magyarországból, ezért tuti, hogy "bevasalják" majd rajtam.'
Megemlítette, hogy ha a napokban szabadnapos leszek, akkor menjek át hozzájuk sajt fondűzni. Errefelé nagy hagyománya van ennek.
Én meg csak néztem bután és mondtam, hogy sajnos Jan 10-ig nem nagyon lesz szabadnapunk. Erre megjegyezte, hogy szombat vasárnap akkor a hóesés lesz meg némi szél, hogy tuti megint Sturmtag lesz, és szabad leszek.
Mindenki a nagy havat várja, mert nagyon ráfér a hegyre. A baj egyelőre az, hogy körülöttünk mindehol elég keményen havazik (ott ahol nem kéne), csak itt nálunk a hegyen nincs semmi. Tőlünk északra a német alföldön elég nagy havazások vannak, a frankfurti repülőtér 600 katonai ággyal készül a havazásra, hogy az ott rekedt utasokat el tudják helyezni ha szükséges. Figyelitek? Nem akkor pánikolunk, ha leesett a hó, hanem ha úgy néz ki, hogy nagy havazás lesz, akkor előre felkészülünk. Sokkal egyszerűbb, mint akkor, ha már leesett a hó!!!!!
Na, mindegy. Nem egészen ide tartozik, de mégis témába vág:
Most olvastam a Totalcar-on egy cikket egy londoni taxi magyarországi honosításáról, gyönyörű tanmese az angol és a magyar hivatal (Mozaik utca) hozzáállásáról.
Ma éjszakára már megint havazás várható, így a teraszt természetesen lebontottuk.
Ma gyönyörű időnk volt, ahogy azt említettem is. Elképesztő látvány volt lenézni a völgybe, ott a sűrű felhő lent, náluk meg amerre a szem ellát süt a nap, körben a hegycsúcsok. Örül a szívem.
Ja, mellékesen a Hütte 1733m-en van, tehát a nap túlnyomó részét 719 méterrel magasabban töltöm, mint Hazánk legmagasabb pontja! :-) Ez azért muris, nem?
Van egy mosogató-emberünk, aki mivel nem tud síelni, minden reggel a Bergwacht (hegyimentők) által motorosszánnal jön át hozzánk. Ma Tade (Tadeus) hozta őt és beszélgettünk pár szót a teraszon, hogy milyen laza ezzel a géppel száguldozni fel alá, és hogy egyszer már volt szerencsém kb 1 órán át vezetni ilyet. Mondta, hogy bármikor elmehetek egy körre, a kulcs benne van!! :-)
Most még nincs pofám kipróbálni, de majd később tuti hogy élek a lehetőséggel. Nagggyyyon zsíííír!
Ha holnap reggel tényleg nagy hóra ébredünk, akkor megint írok beszámolót. Vasárnap este biztos nem jelentkezem, mert akkor lesz a nagy szezonzáró mulatozás.
ÜDV
Az elmúlt pár nap sem volt esemény nélküli, bár most nem történt semmi különösen érdekes. Előző írásomban írtam, hogy Milka elesett és eltörte a kezét. Ma felmondtak neki!
Ennek mi az oka? Egy részről még próbaidős volt és előreláthatóan 8 hétig gipszben lesz, így a kétkezi munka kilőve. Fent a hegyen mindkét kézre szükség van, bármit is csinálsz. De ez csak a kisebb ok. Egy nagyon fontos dolgot elfelejtett a csaj. A főnök hivatalosan csak a többiek elmondásából tudja, hogy mi történt Milkával. Nem szólt neki. Pedig ez eléggé fontos, hogy a közvetlen főnöködet értesíted, hogy nem tudsz munkába állni. Ezt bizony Milka elmulasztotta, ami miatt a vendéglátóegység főnöke nagyon pipa lett. Hát kérem ez kemény műfaj, itt nincs mese.
Tegnap és ma jól megszivattuk magunkat. Illetve az időjárás szivat minket kvázi folyamatosan. Tegnap azt mondta több időjós forrás is, hogy éjszaka havazás várható. Szépen összeraktuk a teraszt, hogy reggel egyszerűbb legyen a takarítás. Szerintetek mennyi hó esett???? Semmi! Még a szokásos hóágyúzás által a teraszra átfújt kevéske hó sem volt, mert ha havazás várható minek menjenek a hóágyúk! Reggel megláttuk a teraszt és Petra szitkozódott egy picit, hogy feleslegesen tornáztatott minket. Mondjuk sebaj, mert ha tényleg esik, akkor nagyobbat szívtunk volna.
Ma egész napra rossz időt mondtak. Ehhez képest amióta itt vagyok, ma volt a legszebb napunk. És még látványnak sem volt semmi. A völgyben - alattunk kb 300-400 méterrel minden felhőben volt, nálunk meg verőfényes napsütés. Csináltam pár képet a telefonnal, majd átrakom a gépre (persze az adatkábelt fent hagytam a szobában), ha lesz rá erőm és kedvem és felrakom ide is.
Kata mondta, hogy jobban járok, ha a Picassa-n csinálok egy albumot. Ez minden olvasónak jó lenne, így azt hiszem meg fogom csinálni. Csak este mire hazaérek eléggé hulla vagyok és már nem nagyon van kedvem lejönni ide az olvasószobába.
Most is nyolc óra elmúlt, mire elkezdtem írni a blogot, pedig már 7-kor itt voltam. Csak éppen el kell olvasni, hogy felrobbant egy ház Pest belvárosában, meg e-mail-eket kell olvasni, aminek mindig nagyon örülök, így az mindig elsőbséget élvez.
Megkaptuk a fizetést - most már tudok albérleti díjat fizetni. December fél hónap plusz Január egész előre és 100 EUR kaució. Ez így együtt picivel több mint 400 EUR. Nem marad sok a félhavi fizumból hónap végéig, de kibírom.
Tegnap voltam mosni itteni ismerősöknél és megbeszéltem velük, hogy náluk fogok mosni, cserébe vettem nekik egy flakon Persil folyékony mosószert. Mondtam, hogy áram, meg víz meg ilyenek és nem várom el ingyen, hogy moshassak náluk. Klaus erre azt mondta, hogy 'a villanyszámlát majd Magyarországon rendezzük, ha jönnek újra. Van még amit nem láttak Magyarországból, ezért tuti, hogy "bevasalják" majd rajtam.'
Megemlítette, hogy ha a napokban szabadnapos leszek, akkor menjek át hozzájuk sajt fondűzni. Errefelé nagy hagyománya van ennek.
Én meg csak néztem bután és mondtam, hogy sajnos Jan 10-ig nem nagyon lesz szabadnapunk. Erre megjegyezte, hogy szombat vasárnap akkor a hóesés lesz meg némi szél, hogy tuti megint Sturmtag lesz, és szabad leszek.
Mindenki a nagy havat várja, mert nagyon ráfér a hegyre. A baj egyelőre az, hogy körülöttünk mindehol elég keményen havazik (ott ahol nem kéne), csak itt nálunk a hegyen nincs semmi. Tőlünk északra a német alföldön elég nagy havazások vannak, a frankfurti repülőtér 600 katonai ággyal készül a havazásra, hogy az ott rekedt utasokat el tudják helyezni ha szükséges. Figyelitek? Nem akkor pánikolunk, ha leesett a hó, hanem ha úgy néz ki, hogy nagy havazás lesz, akkor előre felkészülünk. Sokkal egyszerűbb, mint akkor, ha már leesett a hó!!!!!
Na, mindegy. Nem egészen ide tartozik, de mégis témába vág:
Most olvastam a Totalcar-on egy cikket egy londoni taxi magyarországi honosításáról, gyönyörű tanmese az angol és a magyar hivatal (Mozaik utca) hozzáállásáról.
Ma éjszakára már megint havazás várható, így a teraszt természetesen lebontottuk.
Ma gyönyörű időnk volt, ahogy azt említettem is. Elképesztő látvány volt lenézni a völgybe, ott a sűrű felhő lent, náluk meg amerre a szem ellát süt a nap, körben a hegycsúcsok. Örül a szívem.
Ja, mellékesen a Hütte 1733m-en van, tehát a nap túlnyomó részét 719 méterrel magasabban töltöm, mint Hazánk legmagasabb pontja! :-) Ez azért muris, nem?
Van egy mosogató-emberünk, aki mivel nem tud síelni, minden reggel a Bergwacht (hegyimentők) által motorosszánnal jön át hozzánk. Ma Tade (Tadeus) hozta őt és beszélgettünk pár szót a teraszon, hogy milyen laza ezzel a géppel száguldozni fel alá, és hogy egyszer már volt szerencsém kb 1 órán át vezetni ilyet. Mondta, hogy bármikor elmehetek egy körre, a kulcs benne van!! :-)
Most még nincs pofám kipróbálni, de majd később tuti hogy élek a lehetőséggel. Nagggyyyon zsíííír!
Ha holnap reggel tényleg nagy hóra ébredünk, akkor megint írok beszámolót. Vasárnap este biztos nem jelentkezem, mert akkor lesz a nagy szezonzáró mulatozás.
ÜDV
2010. január 6., szerda
Semmi különös nem történt
Na, azért ez így ebben a formában nem teljesen igaz. A mai napig 2 napon keresztül nem kellett délután (vagy napközben) teraszt bontanunk, azaz a dögnehéz padokat és asztalokat cipelnünk. Csapadék nem volt várható az előző napokban, így éjszakára minden maradt úgy ahogy volt. Ez óriási dolog. Az egyik legfárasztóbb és legutálatosabb dolog a terasz letakarítása és az asztalok és padok felépítése. Ez most két napig nem volt! Nagyon jó érzés. Erre akkor jöttem rá, amikor lekérdeztük a következő napok időjárásjelentését és ma éjszakára némi csapadékot jeleztek. Mivel egész nap szállíngózott a hó és kb f3-ra eléggé beborult Petra kiadta az ukázt, hogy bontsuk a teraszt. Hárman fiúk így szépen felöltöztünk és nekiestünk a padoknak.
Egy dologban már fixen rám számítanak a csajok! Megfejtettem hogyan kell a papír kéztőrlőben papírt cserélni, illetve az újat berakni, ha az előző terkercs már fogy. És mindezt anélkül, hogy utána az egészet begyűrje. Pedig egyszerű, a készülék belsejében le van írva. El kell olvasni, értelmezni és úgy berakni a papírtekercseket.
Még egy apró érdekesség: A tapasztalat szerint a női WC szokott mocskosabb lenni! Itt érdekes dolgok történnek. Tegnap két szokatlan dolog is volt. Az egyik WC csésze egy helyen csupa vér volt. Szegény nőnek/lánynak biztos épp menszesze volt. A kérdés: Miért nem törölte le maga után egy darab papírral???????
A másik: az ajtók belső részén van egy akasztó. Nem kicsi, hanem elég masszív, hiszen itt sídzsekit és pulóvert egyaránt fel kell akasztani. Na, lényeg a lényeg, az egyik ilyen akasztót egy kedves nőnemű egyén úgy ahogy van kitépte a helyéről. Mint mondtam eléggé masszív a cucc, 7db (!) csavar tartotta. Ötletem nincs hogyan lehetett képes rá. Lehet hogy öngyilkos akart lenni és saját magát akasztotta fel rá?? Rejtély.
Tegnap este volt egy kis buli-szerűrég is. Petra, szólt délután, hogy páran mennek hozzá este vacsizni, többek között Verena is és természetesen engem is szívesen lát. Kapva kaptam az alkalmon - ingyen vacsi, és társasági élet, ezt ki kell használni. Sikerült fél egyig beszélgetnünk. Petra férje előhalászott egy két évvel ezelőtti videot, amin épp Petráéknál buliznak. Nagyon vicces volt.
Holnap megint megyek az ismerőseimhez mosni, így este nem leszek.
Fizetést még nem kaptunk, de már nagyon várom. Közben volt egy kis baj is itt az automatákkal, valam általános szoftverhiba miatt majdnem minden ATM képtelen volt a 2010-es évet kezelni, így szinte senki sem tudott pénzt felvenni a bankokban.
A hideggel még mindig küzd szegény autóm, mert nem volt ideje rendesen kiszáradni, így reggel és nap végére rendesen be van fagyva az összes zár. Tegnap, hogy viszonylag sokat kocsikáztunk (Petra kicsit odébb lakik) picit javult a helyzet és az összes zárat is megolajoztam, így most kíváncsi leszek, hogy reggel mi lesz.
Sajnos balesetek szempontjából a mostani időszak eléggé rossz, mert a hó alatt elég sok helyen jég van a pályán, így sokan esnek és elég sokan komolyan sérülnek. Tegnap, amikor jöttünk le a Hütte-ből egyszerre két helyen kezeltek a Hegyimentők és a Helikoptert is láttuk elrepülni, majd picivel később visszajönni a következő emberkéért.
Most hogy állandóan itt vagyok, elég sok ilyet látok. Az egyik kolléganőnk ma reggel munkába jövet esett el a járdán és valószínüleg elég csúnyán eltörte a kezét. A kolléga, aki felvette autóval, egyből vitte a kórházba. Azt mondta elég csúnya volt és szegény nagyon jajjgatott. Milka volt, akiről már írtam a neve miatt. Egy tök aranyos nő, mindig mosolyog, pedig elég rossz környezetben dolgozik. Azon a helyen, ahol állandóan veszekednek a csajok, ahelyett, hogy dolgoznának.
Szép álmokat!
Egy dologban már fixen rám számítanak a csajok! Megfejtettem hogyan kell a papír kéztőrlőben papírt cserélni, illetve az újat berakni, ha az előző terkercs már fogy. És mindezt anélkül, hogy utána az egészet begyűrje. Pedig egyszerű, a készülék belsejében le van írva. El kell olvasni, értelmezni és úgy berakni a papírtekercseket.
Még egy apró érdekesség: A tapasztalat szerint a női WC szokott mocskosabb lenni! Itt érdekes dolgok történnek. Tegnap két szokatlan dolog is volt. Az egyik WC csésze egy helyen csupa vér volt. Szegény nőnek/lánynak biztos épp menszesze volt. A kérdés: Miért nem törölte le maga után egy darab papírral???????
A másik: az ajtók belső részén van egy akasztó. Nem kicsi, hanem elég masszív, hiszen itt sídzsekit és pulóvert egyaránt fel kell akasztani. Na, lényeg a lényeg, az egyik ilyen akasztót egy kedves nőnemű egyén úgy ahogy van kitépte a helyéről. Mint mondtam eléggé masszív a cucc, 7db (!) csavar tartotta. Ötletem nincs hogyan lehetett képes rá. Lehet hogy öngyilkos akart lenni és saját magát akasztotta fel rá?? Rejtély.
Tegnap este volt egy kis buli-szerűrég is. Petra, szólt délután, hogy páran mennek hozzá este vacsizni, többek között Verena is és természetesen engem is szívesen lát. Kapva kaptam az alkalmon - ingyen vacsi, és társasági élet, ezt ki kell használni. Sikerült fél egyig beszélgetnünk. Petra férje előhalászott egy két évvel ezelőtti videot, amin épp Petráéknál buliznak. Nagyon vicces volt.
Holnap megint megyek az ismerőseimhez mosni, így este nem leszek.
Fizetést még nem kaptunk, de már nagyon várom. Közben volt egy kis baj is itt az automatákkal, valam általános szoftverhiba miatt majdnem minden ATM képtelen volt a 2010-es évet kezelni, így szinte senki sem tudott pénzt felvenni a bankokban.
A hideggel még mindig küzd szegény autóm, mert nem volt ideje rendesen kiszáradni, így reggel és nap végére rendesen be van fagyva az összes zár. Tegnap, hogy viszonylag sokat kocsikáztunk (Petra kicsit odébb lakik) picit javult a helyzet és az összes zárat is megolajoztam, így most kíváncsi leszek, hogy reggel mi lesz.
Sajnos balesetek szempontjából a mostani időszak eléggé rossz, mert a hó alatt elég sok helyen jég van a pályán, így sokan esnek és elég sokan komolyan sérülnek. Tegnap, amikor jöttünk le a Hütte-ből egyszerre két helyen kezeltek a Hegyimentők és a Helikoptert is láttuk elrepülni, majd picivel később visszajönni a következő emberkéért.
Most hogy állandóan itt vagyok, elég sok ilyet látok. Az egyik kolléganőnk ma reggel munkába jövet esett el a járdán és valószínüleg elég csúnyán eltörte a kezét. A kolléga, aki felvette autóval, egyből vitte a kórházba. Azt mondta elég csúnya volt és szegény nagyon jajjgatott. Milka volt, akiről már írtam a neve miatt. Egy tök aranyos nő, mindig mosolyog, pedig elég rossz környezetben dolgozik. Azon a helyen, ahol állandóan veszekednek a csajok, ahelyett, hogy dolgoznának.
Szép álmokat!
2010. január 4., hétfő
Vicces dolgok
Tudtátok, hogy az autóban is tud havazni? Eddig én sem. Most már tudom!
A jelenség magyarázata nagyon egyszerű. Fizika. Az elmúlt napokban elég meleg volt, ahogy azt írtam is. Nos, január 3-án reggel igen hideg, -12 fokra ébredtünk. Előző nap esett a hó, tehát az autót takarítani kellett, ez már biztos volt. Ezért kb 15 perccel korábban mentem le az autóhoz, hogy meleg legyen és lehetőleg jégmentes mire indulni kell.
Az első meglepetés: központizár befagyva. Illetve nem a központi zár, mert az nyitotta volna a zárakat, ellenben az összes zár befagyott, így az ajtók zárva maradtak. Semmi gond, nyitom kulccsal! Aha! Ahogy azt Gábor hiszi! Az anyósoldali ajtót sikerült csupán kinyitni. Ez persze nem lehet gond, szépen bemásztam, beindítottam az autót, hadd melegedjen, miközben letakarítom a havat és a jeget. Mint említettem az előző napokban meleg volt, majd jött a hó és a komoly hideg. Ennek eredménye:
A hóréteg alja jégként manifesztálódott az autón, a maradék kb 15 cm már hó formájában. A hóval nem is volt gond, azt simán lesöpörtem az autóról.
Jött a jégréteg. Nagy lendülettel nekiesek az ablaknak, de a jég elég keménynek bizonyult, így eltartott egy darabig, míg levakartam a szélvédőt és a két oldalablakot. De a pláne még csak most jön!
Szépen elmegyünk a munkahelyre, az első meglepetés, hogy a parkolóban kb 5 sorral hátrébb tudtunk csak megállni, mint eddig. Persze, hétvége van, ráadásul jó idő, aki él és mozog, jön a hegyre.
Az első vicces dolog:
Az egyik parkolóőr - ők irányítják az autókat, hogy hogyan parkoljanak, ne össze vissza, mint az ökörhugyozás, hanem szépen "németesen", mindenki orral egyirányban, hogy a nap végén is egyszerű és lehetőleg egyirányú legyen a haladás. Okos dolog és működik is. Nos az egyik parkolóőr odajön az autóhoz és csapkodni kezdi a motorháztetőt (persze csak finoman) és azt kiabálja, hogy "minen a te hibád! Ti vagytok a hibásak!" Én meg csak nézek bután, mellettem Verena eléggé megszeppenten, hogy vajon mit csinálhattunk rosszul. Mire emberünk fojtatja a mondandóját: " ti magyarok nyitottátok ki a határokat!" Na, ez volt a pillanat, amikor leesett a tantusz. Persze a nyugati szövetségi államokban nem mindenki örült a német újraegyesítésnek, főleg annak anyagi követkeményeinek. Ekkor már mosolygott az öreg, én már kint voltam az autóból és mondtam neki, hogy mit tehettünk volna, az NDK-sokat már nem lehetett megállítani, ha nem nyitjuk ki a határt, áttörték volna maguktól is! Nevetés, köszönés mindenki értette a reggeli viccet és senki sem sértődött meg! Ez a kis kaland persze alkalmas témát adott az első story-nak a kabinban. Nem tudom, hogy írtam-e, reggel mi a régi nagy kabinnal megyünk fel a hegyre, ezt általában már csak teherszállításra használják, illetve nagyon nagy tömeg esetén. A kabin eléggé nagy: 101 ember fér el benne!!!!!
A napunk fent a várakozásoknak megfelelően telt, terasz nyitva, mert jó idő volt, de azért a nap csak ritkán bújt ki a felhők közül, így ismét mindenki bent próbált "mendedéket" keresni. Érdekes az emberek hozzáállása a dolgokhoz, de a csajok simán lekezelik a fura helyzeteket.
Ha valaki mondogatja, hogy hát ők még várnak két emberre és csupán ketten vannak a 8 fős asztalnál, a lányok simán leültetnek hozzájuk 4 embert, mondván, bocsi, de nincs lehetőség asztalfoglalásra, mindenki szeretne melegedni egy kicsit és enni vagy inni valamit. Nincs vita. Ha nem tetszik tessék átmenni a "Mittelstation" önkiszolgáló éttermébe, ami nagyobb és lehet ott próbálkozni.
Tehát pörögtünk rendesen és így a nap végén jól esett a völgyben beülni a Bodder-be egy italra és egy jó dumálásra. Nagyon jól éreztük magunkat és a végén négyen maradtunk és még vacsoráztunk is. Én lenyomtam egy rántotthúst, hogy egyek valami tartalmasat is, ami nem a fenti kaja, amit a szakácsoktól kérek és kutyafuttában eszek. Ez így sokkal jobban esett. A vége az lett, hogy fél 9-ig ott ültünk és beszélgettünk, sztorizgattunk.
És amikor végre elindultunk haza, jött a nagy meglepetés.
Autó beindít, elkezdem kaparni a jeget az ablakról és valahogy nem akar eltűnni! Hoppá a jég belül van. Illetve a nagy része belül van!
Az elmúlt napok meleg idejében annyi pára gyűlelmett fel az autóban, hogy most a hideg beköszöntével az mind lefagyott a szélvédőre. Belülről!!!!.
Tehát kaparhattam az ablakot belül is. Na, ebből lett az autón belüli havazás, mert ahogy kapartam és a fűtés ment az ablakra, a lekapart jeget szétfújta az autó elejében. Egy része az arcomba természetesen, a többi beterítette a műszerfalat. A szar a dologban, hogy ez ha elolvad páraként továbbra is bent marad az autóban, azaz holnap reggel megint kaparhatok majd. Az ajtó is azért volt befagyva, mert az autó csupa víz volt az utóbbi napok melege miatt, az ajtók szigetelő gumija (kéder) meg vizes volt, ami most frankón megfagyott.
Ma reggel Verena autójával mentünk, ebben is havazott reggel. A szélvédője neki is jeges volt reggel. Kapartunk két nyílást, majd szépen elindultunk.
A gáz, hogy össz-vissz kb 6-7 km-t kell mennünk, tehát az autó még be sem melegedik rendesen. Az én autóm motorja (a vízhőfokmérő szerint) pont addigra melegedik be, mire odaérünk, illetve vissza.
Ma is elég sokan voltak a pályákon és az idő is szebb volt egy fokkal, mint tegnap. Itt még téli szünet van egészen szerdáig, a suli csak akkor kezdődik. Háromkirályokat ünneplik. Tudatlanságomat nézzétek el, de nem tudom ezt hogy hívják nálunk.
De azért a hideg, az hideg, a völgyben reggel -16 fok volt! Napközben sem volt sokkal melegebb, mihelyst nem süt a nap a teraszra, ha egy pohár kint marad, csupa jégvirág lesz.
Tegnapra még jutott egy apróbb (kicsit hátborzongató) kaland. Délután az egyik hegyimentő bejött hozzánk, mert nem sokkal felettünk a pályán, felfelé haladva jégre futott, s hiába húzta be a biztonsági féket, megcsúszott (visszacsúszott) és felborult. Jobban mondva bukfencezett párat a motorosszánnal. Ez nem túl vicces dolog, mert az a dög biztos van vagy 500 kg. Szerencsére neki az ijedtségen kívűl nem lett baja és a motorosszán is megúszta egy letörött visszapillantótükörrel és néhány karcolással.
Az elmúlt szép napos napokon csináltam náhány fényképet a környező hegyekrő, de még nem töltöttem le őket. De igérem, hamarosan felrakom ide a legszebbeket.
Ééééééés csináltunk bőrgatyás képet is!
Legyetek jók és szobatiszták!
A jelenség magyarázata nagyon egyszerű. Fizika. Az elmúlt napokban elég meleg volt, ahogy azt írtam is. Nos, január 3-án reggel igen hideg, -12 fokra ébredtünk. Előző nap esett a hó, tehát az autót takarítani kellett, ez már biztos volt. Ezért kb 15 perccel korábban mentem le az autóhoz, hogy meleg legyen és lehetőleg jégmentes mire indulni kell.
Az első meglepetés: központizár befagyva. Illetve nem a központi zár, mert az nyitotta volna a zárakat, ellenben az összes zár befagyott, így az ajtók zárva maradtak. Semmi gond, nyitom kulccsal! Aha! Ahogy azt Gábor hiszi! Az anyósoldali ajtót sikerült csupán kinyitni. Ez persze nem lehet gond, szépen bemásztam, beindítottam az autót, hadd melegedjen, miközben letakarítom a havat és a jeget. Mint említettem az előző napokban meleg volt, majd jött a hó és a komoly hideg. Ennek eredménye:
A hóréteg alja jégként manifesztálódott az autón, a maradék kb 15 cm már hó formájában. A hóval nem is volt gond, azt simán lesöpörtem az autóról.
Jött a jégréteg. Nagy lendülettel nekiesek az ablaknak, de a jég elég keménynek bizonyult, így eltartott egy darabig, míg levakartam a szélvédőt és a két oldalablakot. De a pláne még csak most jön!
Szépen elmegyünk a munkahelyre, az első meglepetés, hogy a parkolóban kb 5 sorral hátrébb tudtunk csak megállni, mint eddig. Persze, hétvége van, ráadásul jó idő, aki él és mozog, jön a hegyre.
Az első vicces dolog:
Az egyik parkolóőr - ők irányítják az autókat, hogy hogyan parkoljanak, ne össze vissza, mint az ökörhugyozás, hanem szépen "németesen", mindenki orral egyirányban, hogy a nap végén is egyszerű és lehetőleg egyirányú legyen a haladás. Okos dolog és működik is. Nos az egyik parkolóőr odajön az autóhoz és csapkodni kezdi a motorháztetőt (persze csak finoman) és azt kiabálja, hogy "minen a te hibád! Ti vagytok a hibásak!" Én meg csak nézek bután, mellettem Verena eléggé megszeppenten, hogy vajon mit csinálhattunk rosszul. Mire emberünk fojtatja a mondandóját: " ti magyarok nyitottátok ki a határokat!" Na, ez volt a pillanat, amikor leesett a tantusz. Persze a nyugati szövetségi államokban nem mindenki örült a német újraegyesítésnek, főleg annak anyagi követkeményeinek. Ekkor már mosolygott az öreg, én már kint voltam az autóból és mondtam neki, hogy mit tehettünk volna, az NDK-sokat már nem lehetett megállítani, ha nem nyitjuk ki a határt, áttörték volna maguktól is! Nevetés, köszönés mindenki értette a reggeli viccet és senki sem sértődött meg! Ez a kis kaland persze alkalmas témát adott az első story-nak a kabinban. Nem tudom, hogy írtam-e, reggel mi a régi nagy kabinnal megyünk fel a hegyre, ezt általában már csak teherszállításra használják, illetve nagyon nagy tömeg esetén. A kabin eléggé nagy: 101 ember fér el benne!!!!!
A napunk fent a várakozásoknak megfelelően telt, terasz nyitva, mert jó idő volt, de azért a nap csak ritkán bújt ki a felhők közül, így ismét mindenki bent próbált "mendedéket" keresni. Érdekes az emberek hozzáállása a dolgokhoz, de a csajok simán lekezelik a fura helyzeteket.
Ha valaki mondogatja, hogy hát ők még várnak két emberre és csupán ketten vannak a 8 fős asztalnál, a lányok simán leültetnek hozzájuk 4 embert, mondván, bocsi, de nincs lehetőség asztalfoglalásra, mindenki szeretne melegedni egy kicsit és enni vagy inni valamit. Nincs vita. Ha nem tetszik tessék átmenni a "Mittelstation" önkiszolgáló éttermébe, ami nagyobb és lehet ott próbálkozni.
Tehát pörögtünk rendesen és így a nap végén jól esett a völgyben beülni a Bodder-be egy italra és egy jó dumálásra. Nagyon jól éreztük magunkat és a végén négyen maradtunk és még vacsoráztunk is. Én lenyomtam egy rántotthúst, hogy egyek valami tartalmasat is, ami nem a fenti kaja, amit a szakácsoktól kérek és kutyafuttában eszek. Ez így sokkal jobban esett. A vége az lett, hogy fél 9-ig ott ültünk és beszélgettünk, sztorizgattunk.
És amikor végre elindultunk haza, jött a nagy meglepetés.
Autó beindít, elkezdem kaparni a jeget az ablakról és valahogy nem akar eltűnni! Hoppá a jég belül van. Illetve a nagy része belül van!
Az elmúlt napok meleg idejében annyi pára gyűlelmett fel az autóban, hogy most a hideg beköszöntével az mind lefagyott a szélvédőre. Belülről!!!!.
Tehát kaparhattam az ablakot belül is. Na, ebből lett az autón belüli havazás, mert ahogy kapartam és a fűtés ment az ablakra, a lekapart jeget szétfújta az autó elejében. Egy része az arcomba természetesen, a többi beterítette a műszerfalat. A szar a dologban, hogy ez ha elolvad páraként továbbra is bent marad az autóban, azaz holnap reggel megint kaparhatok majd. Az ajtó is azért volt befagyva, mert az autó csupa víz volt az utóbbi napok melege miatt, az ajtók szigetelő gumija (kéder) meg vizes volt, ami most frankón megfagyott.
Ma reggel Verena autójával mentünk, ebben is havazott reggel. A szélvédője neki is jeges volt reggel. Kapartunk két nyílást, majd szépen elindultunk.
A gáz, hogy össz-vissz kb 6-7 km-t kell mennünk, tehát az autó még be sem melegedik rendesen. Az én autóm motorja (a vízhőfokmérő szerint) pont addigra melegedik be, mire odaérünk, illetve vissza.
Ma is elég sokan voltak a pályákon és az idő is szebb volt egy fokkal, mint tegnap. Itt még téli szünet van egészen szerdáig, a suli csak akkor kezdődik. Háromkirályokat ünneplik. Tudatlanságomat nézzétek el, de nem tudom ezt hogy hívják nálunk.
De azért a hideg, az hideg, a völgyben reggel -16 fok volt! Napközben sem volt sokkal melegebb, mihelyst nem süt a nap a teraszra, ha egy pohár kint marad, csupa jégvirág lesz.
Tegnapra még jutott egy apróbb (kicsit hátborzongató) kaland. Délután az egyik hegyimentő bejött hozzánk, mert nem sokkal felettünk a pályán, felfelé haladva jégre futott, s hiába húzta be a biztonsági féket, megcsúszott (visszacsúszott) és felborult. Jobban mondva bukfencezett párat a motorosszánnal. Ez nem túl vicces dolog, mert az a dög biztos van vagy 500 kg. Szerencsére neki az ijedtségen kívűl nem lett baja és a motorosszán is megúszta egy letörött visszapillantótükörrel és néhány karcolással.
Az elmúlt szép napos napokon csináltam náhány fényképet a környező hegyekrő, de még nem töltöttem le őket. De igérem, hamarosan felrakom ide a legszebbeket.
Ééééééés csináltunk bőrgatyás képet is!
Legyetek jók és szobatiszták!
2010. január 2., szombat
Első napok 2010-ben
Gyerekek, hogy elsején mi volt nálunk!!!!! Az egész Allgäu későn kelt. Kivéve a kék dzsekiseket. Ezek vagyunk mi! Tőlünk majdnem mindenki rendben volt, hiszen másnap dolgozni kellett, így senki sem engedte el magát nagyon.
Flori, az egyik szakácsunk kicsit "fáradtabb" volt a szokásosnál, de a többiek elmondása alapján ez most semmi, mert le tudott hajolni a leveses tálakért. Ezek ugyanis a tálalópult alsó fiókján vannak és elég mélyre kell hajolni értük. Nos, ezúttal ment neki, gond nélkül.
De a vendégek csak szédelegtek. Az idő sem volt az igazi, lent eső és meleg, fent nálunk néha havaseső és szintén meleg. Aztán délutánra magukhoz tértek a síelők - tudjátok drága a síbérlet és minden napot le kell síelni. A hó eléggé kásás volt, így nem volt nagy élvezet a síelés.
Reggel, amikor a mi csúszunk a Hüttéhez, akkor még általában kellemes a pálya, aztán délutánra (mi 4 körül indulunk) eléggé ramaty.
Mivel eléggé nehézkesen idult a nap, mi is eléggé szétszórtak voltunk. Mindenki röhögcsélt és viccelődött, mert nem volt igazán mit tenni.
Főnökasszonyunk Petra volt a legviccesebb, mindent a 21-es asztalra ütött fel. Persze én fogtam ki minden egyes alkalommal azt az italt vagy ételt, amit tévesen oda ütött. Emberkéim már javában fogyasztanak az asztalnál, jön a bon a gépből a megrendelt italokkal, szépen összerakja nekem a pultos srác, viszem ki az aztalhoz, mondom, hogy forró csoki és emberkéim bambán néznek rám, hogy ők nem rendeltek és az italaik még félig ott vannak előttük. Megyek Petra-hoz, hogy halló főnökasszony valami gáz van! Ezt melyik asztalra akartad ütni? Megnézi az italokat, majd mondja az asztalszámot. Semmi gond, előfordul.
Kb 15 perc múlva ételt viszek a 21-es asztalhoz, embereim (még mindig ugyanazok) bőszen ülnek ételeik fölött. Már eleve úgy mentem oda hozzájuk, hogy "ugye nem ti rendeltetek?" Néznek nevetnek és bólogatnak. Megyek Petrához: Halló, megint gubanc van és megint ugyanazzal az asztallal. Néz, nevet és mondja az asztalszámot: 12.
Majd megszólal: "Basszus, mégiscsak be kellett volna baszni tegnap?!!
Szóval ilyen viccesen telt az elseje. A nap folyamán valamikor meglátogatott a nagyonnagyfőnök és mindenkinek egyesével boldog új évet kívánt. Ezt eljátszotta Karácsonykor is. Állítólag egy nagyon korrekt és aranyos emberke. Tényleg szimpatikus.
Egy dologról még nem írtam nektek. A balesetek.
Mivel a pálya közepén vagyunk, akinek valami baja van, általában nálunk köt ki és hozzánk jönnek a hegyimentők ellátni az illetőt. Már több emberkét vittek el tőlünk. Van egy pici helyiség (2 asztal), ilyenkor oda vonulnak be.
A múltkor egy srácnak a vállát kellett visszarakni a helyére. Ehhez nem kellet doki, ezt megcsinálta a Luggi (fonetikusan: luki) az egyik hegyimentő. Valaki kérdezte is tőle, hogy nem is hallottuk, hogy a srác jajgatot volna. Mire ő lazán csak annyit válaszolt, hogy nem kell annak fájnia, hangtalanul is megcsinálja.
31-e kicsit gázosabb volt, egy kisfiú elesett és nagyon fájt a keze. Na ő jajgatott egy kicsit, hozzá orvosok is jöttek, sőt infuziót is kapott. Őt végül nem motorosszánnal vitték el, hanem helikopterrel.
Tegnap egy lány esett olyan ügyetlenül, hogy nagyon fájt a háta, ő is komolyabb kezelést kapott. Szerencsétlen úgy esett el, hogy felrepedt egy picit az ajka és vérzett is. De csak kicsit. Ellenben hófehér síruha volt rajta, így ahol ösztönösen megtörölte a száját, ott bizony lett egy szép piros folt. Őt "tepsibe" rakták és felfújták, úgy rögzítették.
A hegyimentők aranyos emberkék. Általában benéznek hozzánk reggelizni. Mint már írtam vala, fél tízkor szigorúan reggeli van nálunk. 10-ig. Tízig nincs kiszolgálás, tíztől lehet fogyasztani. Persze mindig van egy-két emberke, aki már betér 10 előtt, de nekik szépen megmondjuk, hogy 10-től övé a pálya, de addig bizony nekünk kell tankolnunk. Vagy aki már befejezte a reggelit, az kiszolgálja. Egyik első napomon végighallgattam egy rádióbeszélgetést, éppen keresték az egyik hegyimentőt, hogy merre jár, mire ő azt válaszolta, hogy éppen az egyik pályán ellenörzi a táblákat. :-)
Egyik nap az egyik kolléganő gyereke is velünk volt. Illetve úgy mondom, most hogy téli szünet van többször feljött velünk, síelt, majd amikor megunta bejött hozzánk és segített vagy evett/ivott valamit. Ő Steffi és 14 éves. Na, egyik reggel az egyik hegyimentő elvitte egy körre a motorosszánnal. A kiscsaj teljesen oda volt meg vissza. Tettek egy viszonylag nagy kört, amit nagyon élvezett és karácsony előtt különösen nagy öröm és élmény volt neki. Az is vicces volt, hogy 24-én (szintén velünk volt) egész nap azt próbálta megtudni tőlünk, hogy mit fog kapni karácsonyra. Persze mi mindent tagadtunk. Ő meg csak vigyorgott és mondogatta, hogy szerinte mi tudjuk és igazán nem nagy dolog, ha elmondjuk neki, nem árulja el senkinek!!
A mai nap is viccesen indult, mert már tegnap este látható volt, hogy havazik picit és éjszaka rendes havazás várható. Így is lett, reggelre kb 6-8 cm friss havunk volt. A szálláson.
A hegyen azért ennél egy kicsit több, de sajnos elég erős széllel párosult. Ennek egy előnye van - a teraszt nem kellett felépíteni. Az egész melóban ez a legnyűgösebb számomra. Nehezek a padok és az asztalok és nagyon rossz fogás van rajtuk. Ezért a mozgatásuk is eléggé macerás.
Viszont mára mindenki (mármint a síelők) kialudta az újévi másnaposságát, ezért irány a hegy. Meg egyébként is hétvége van, tehát eleve sokan vannak a hegyen.
Nos, a havazás a szél és a nem létező terasz egyenes kombinációja, hogy mindenki be akart jönni. És be is jöttek, csak éppen nem nagyon volt hol ülniük. Mivel a mienk az egyik hely ahol fedett helyen le lehet ülni, természetesen nálunk koncentrálódott az emberek többsége, aki a hideg szél és havazás elől menekült. A hideg miatt általában csak forró csokit és egyéb meleg italokat fogyasztottak. Ez azt jelenti, hogy sok meló, azaz rohanás, viszont a munkához képest csupán kis forgalmat bonyolítunk.
Az embereket könyörtelenül leültettük minden asztalhoz. Értsd ahol már ül valaki, ha van még hely nincs kegyelem, amig lehet leülnek az emberek. Általában nem is szoktak tiltakozni ellene, hiszen ez egy Hütte, mindenki inni és enni jön ide, tehát barátságosan viselkedünk. Mindenki. Persze mindig van valaki, akinek ez nem tetszik, de ez ma is csak egy tártaság volt.
Említettem, hogy a Hütte egy része nyáron istálló és a tehenész és családja lakják. Ezért van egy fa lépcső, ami felvisz a padlástérbe. Ott most néhány összecsukható szék van, azaz volt, mert ma azokat is le kellett hozni.
Na, volt egy ember, aki megjegyezte, hogy micsoda lehetetlen dolog, hogy ilyen tele a ház és nem nyitjuk ki az emeleti szintet. Hülyék mindig vannak. Nem tűnt fel neki, hogy egy lapostetős egyszintes épületbe jött be és a lépcső a padlásra visz fel. (Lásd korábbi bejegyzésem, ahol a Hüttéről van kép - szerintem eléggé egyértelmű)
Mindenesetre voltak időszakok, amikor igencsak megtelt a Hütte. Jópáran várakoztak, hogy leülhessenek egy asztalhoz. Volt olyan asztalunk, ahol kényelmesen kb 6 ember fér el. Ma ott egy 11 fős társaság ült. Már csak két műanyag hokkedlink volt, de mondták, hogy sebaj, majd hárman ülnek két hokkedlin! :-) Amint látjátok az értelmesebbek elég lazán veszik a dolgokat.
Honap reggel az én autómmal megyünk, tehát kb 15 perccel korábban kell lemenjek, hogy a ma egész nap hullott havat letakarítsam az autóról. Van rajta vagy 15 centi. A hókotró körülöttem mindent letakarított, vicces volt, hogy ott a nagy placcon áll a Tranyó teljesen befedve hóval.
Jó éjt és jó olvasgatást! üdv mindenkinek!
Holnapra szép időt mond az időjárásjelentés, bár itt a hegyek között eléggé lutri, bármit is mondanak. Nem mindig szokott bejönni nekik. Szóval ha holnap szép idő lesz, akkor nem fogunk unatkozni - ráadásul vasárnap is lesz. A hétvége mindig zsúfolt.
Flori, az egyik szakácsunk kicsit "fáradtabb" volt a szokásosnál, de a többiek elmondása alapján ez most semmi, mert le tudott hajolni a leveses tálakért. Ezek ugyanis a tálalópult alsó fiókján vannak és elég mélyre kell hajolni értük. Nos, ezúttal ment neki, gond nélkül.
De a vendégek csak szédelegtek. Az idő sem volt az igazi, lent eső és meleg, fent nálunk néha havaseső és szintén meleg. Aztán délutánra magukhoz tértek a síelők - tudjátok drága a síbérlet és minden napot le kell síelni. A hó eléggé kásás volt, így nem volt nagy élvezet a síelés.
Reggel, amikor a mi csúszunk a Hüttéhez, akkor még általában kellemes a pálya, aztán délutánra (mi 4 körül indulunk) eléggé ramaty.
Mivel eléggé nehézkesen idult a nap, mi is eléggé szétszórtak voltunk. Mindenki röhögcsélt és viccelődött, mert nem volt igazán mit tenni.
Főnökasszonyunk Petra volt a legviccesebb, mindent a 21-es asztalra ütött fel. Persze én fogtam ki minden egyes alkalommal azt az italt vagy ételt, amit tévesen oda ütött. Emberkéim már javában fogyasztanak az asztalnál, jön a bon a gépből a megrendelt italokkal, szépen összerakja nekem a pultos srác, viszem ki az aztalhoz, mondom, hogy forró csoki és emberkéim bambán néznek rám, hogy ők nem rendeltek és az italaik még félig ott vannak előttük. Megyek Petra-hoz, hogy halló főnökasszony valami gáz van! Ezt melyik asztalra akartad ütni? Megnézi az italokat, majd mondja az asztalszámot. Semmi gond, előfordul.
Kb 15 perc múlva ételt viszek a 21-es asztalhoz, embereim (még mindig ugyanazok) bőszen ülnek ételeik fölött. Már eleve úgy mentem oda hozzájuk, hogy "ugye nem ti rendeltetek?" Néznek nevetnek és bólogatnak. Megyek Petrához: Halló, megint gubanc van és megint ugyanazzal az asztallal. Néz, nevet és mondja az asztalszámot: 12.
Majd megszólal: "Basszus, mégiscsak be kellett volna baszni tegnap?!!
Szóval ilyen viccesen telt az elseje. A nap folyamán valamikor meglátogatott a nagyonnagyfőnök és mindenkinek egyesével boldog új évet kívánt. Ezt eljátszotta Karácsonykor is. Állítólag egy nagyon korrekt és aranyos emberke. Tényleg szimpatikus.
Egy dologról még nem írtam nektek. A balesetek.
Mivel a pálya közepén vagyunk, akinek valami baja van, általában nálunk köt ki és hozzánk jönnek a hegyimentők ellátni az illetőt. Már több emberkét vittek el tőlünk. Van egy pici helyiség (2 asztal), ilyenkor oda vonulnak be.
A múltkor egy srácnak a vállát kellett visszarakni a helyére. Ehhez nem kellet doki, ezt megcsinálta a Luggi (fonetikusan: luki) az egyik hegyimentő. Valaki kérdezte is tőle, hogy nem is hallottuk, hogy a srác jajgatot volna. Mire ő lazán csak annyit válaszolt, hogy nem kell annak fájnia, hangtalanul is megcsinálja.
31-e kicsit gázosabb volt, egy kisfiú elesett és nagyon fájt a keze. Na ő jajgatott egy kicsit, hozzá orvosok is jöttek, sőt infuziót is kapott. Őt végül nem motorosszánnal vitték el, hanem helikopterrel.
Tegnap egy lány esett olyan ügyetlenül, hogy nagyon fájt a háta, ő is komolyabb kezelést kapott. Szerencsétlen úgy esett el, hogy felrepedt egy picit az ajka és vérzett is. De csak kicsit. Ellenben hófehér síruha volt rajta, így ahol ösztönösen megtörölte a száját, ott bizony lett egy szép piros folt. Őt "tepsibe" rakták és felfújták, úgy rögzítették.
A hegyimentők aranyos emberkék. Általában benéznek hozzánk reggelizni. Mint már írtam vala, fél tízkor szigorúan reggeli van nálunk. 10-ig. Tízig nincs kiszolgálás, tíztől lehet fogyasztani. Persze mindig van egy-két emberke, aki már betér 10 előtt, de nekik szépen megmondjuk, hogy 10-től övé a pálya, de addig bizony nekünk kell tankolnunk. Vagy aki már befejezte a reggelit, az kiszolgálja. Egyik első napomon végighallgattam egy rádióbeszélgetést, éppen keresték az egyik hegyimentőt, hogy merre jár, mire ő azt válaszolta, hogy éppen az egyik pályán ellenörzi a táblákat. :-)
Egyik nap az egyik kolléganő gyereke is velünk volt. Illetve úgy mondom, most hogy téli szünet van többször feljött velünk, síelt, majd amikor megunta bejött hozzánk és segített vagy evett/ivott valamit. Ő Steffi és 14 éves. Na, egyik reggel az egyik hegyimentő elvitte egy körre a motorosszánnal. A kiscsaj teljesen oda volt meg vissza. Tettek egy viszonylag nagy kört, amit nagyon élvezett és karácsony előtt különösen nagy öröm és élmény volt neki. Az is vicces volt, hogy 24-én (szintén velünk volt) egész nap azt próbálta megtudni tőlünk, hogy mit fog kapni karácsonyra. Persze mi mindent tagadtunk. Ő meg csak vigyorgott és mondogatta, hogy szerinte mi tudjuk és igazán nem nagy dolog, ha elmondjuk neki, nem árulja el senkinek!!
A mai nap is viccesen indult, mert már tegnap este látható volt, hogy havazik picit és éjszaka rendes havazás várható. Így is lett, reggelre kb 6-8 cm friss havunk volt. A szálláson.
A hegyen azért ennél egy kicsit több, de sajnos elég erős széllel párosult. Ennek egy előnye van - a teraszt nem kellett felépíteni. Az egész melóban ez a legnyűgösebb számomra. Nehezek a padok és az asztalok és nagyon rossz fogás van rajtuk. Ezért a mozgatásuk is eléggé macerás.
Viszont mára mindenki (mármint a síelők) kialudta az újévi másnaposságát, ezért irány a hegy. Meg egyébként is hétvége van, tehát eleve sokan vannak a hegyen.
Nos, a havazás a szél és a nem létező terasz egyenes kombinációja, hogy mindenki be akart jönni. És be is jöttek, csak éppen nem nagyon volt hol ülniük. Mivel a mienk az egyik hely ahol fedett helyen le lehet ülni, természetesen nálunk koncentrálódott az emberek többsége, aki a hideg szél és havazás elől menekült. A hideg miatt általában csak forró csokit és egyéb meleg italokat fogyasztottak. Ez azt jelenti, hogy sok meló, azaz rohanás, viszont a munkához képest csupán kis forgalmat bonyolítunk.
Az embereket könyörtelenül leültettük minden asztalhoz. Értsd ahol már ül valaki, ha van még hely nincs kegyelem, amig lehet leülnek az emberek. Általában nem is szoktak tiltakozni ellene, hiszen ez egy Hütte, mindenki inni és enni jön ide, tehát barátságosan viselkedünk. Mindenki. Persze mindig van valaki, akinek ez nem tetszik, de ez ma is csak egy tártaság volt.
Említettem, hogy a Hütte egy része nyáron istálló és a tehenész és családja lakják. Ezért van egy fa lépcső, ami felvisz a padlástérbe. Ott most néhány összecsukható szék van, azaz volt, mert ma azokat is le kellett hozni.
Na, volt egy ember, aki megjegyezte, hogy micsoda lehetetlen dolog, hogy ilyen tele a ház és nem nyitjuk ki az emeleti szintet. Hülyék mindig vannak. Nem tűnt fel neki, hogy egy lapostetős egyszintes épületbe jött be és a lépcső a padlásra visz fel. (Lásd korábbi bejegyzésem, ahol a Hüttéről van kép - szerintem eléggé egyértelmű)
Mindenesetre voltak időszakok, amikor igencsak megtelt a Hütte. Jópáran várakoztak, hogy leülhessenek egy asztalhoz. Volt olyan asztalunk, ahol kényelmesen kb 6 ember fér el. Ma ott egy 11 fős társaság ült. Már csak két műanyag hokkedlink volt, de mondták, hogy sebaj, majd hárman ülnek két hokkedlin! :-) Amint látjátok az értelmesebbek elég lazán veszik a dolgokat.
Honap reggel az én autómmal megyünk, tehát kb 15 perccel korábban kell lemenjek, hogy a ma egész nap hullott havat letakarítsam az autóról. Van rajta vagy 15 centi. A hókotró körülöttem mindent letakarított, vicces volt, hogy ott a nagy placcon áll a Tranyó teljesen befedve hóval.
Jó éjt és jó olvasgatást! üdv mindenkinek!
Holnapra szép időt mond az időjárásjelentés, bár itt a hegyek között eléggé lutri, bármit is mondanak. Nem mindig szokott bejönni nekik. Szóval ha holnap szép idő lesz, akkor nem fogunk unatkozni - ráadásul vasárnap is lesz. A hétvége mindig zsúfolt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)