És ezt érthetitek többféle képen.
Az egyik, hogy nagyon nagyon rég nem jelentkeztem, mert vagy fáradt voltam, vagy a hálózat szórakozott. Volt olyan, hogy lementem az olvasószobába, beléptem, majd mire nekiláttam volna az írásnak ledobott a net és már nem tudtam újra csatlakozni.
Na, ezért elég sok mindenről már nem írtam.
A másik értelmezés, hogy itt vagyok - azaz itthon Magyarországon.
Április 5-én lejárt a szerződésem, megvolt az utolsó munkanap. Két napra elmentem Aidlingen-be egy ismerőst meglátogatni. Ez Stuttgart mellett van. A látogatás eredménye Donaueschingen - a Duna forrása és a Schwarzwald, azaz a Feketeerdő. Ott sok kakukkos óra és Németország legmagasabban fekvő vízesése.
9-én bepakolás az autóba. Na, ez nehéz volt, mert annyi cuccom volt, hogycsakna!
Kolléganőm Móni jött haza velem és a pakolásnál is sokat segített. Az ő cuccait is berakodtuk, mind a két táskát és két szatyrot. Tehát az autó ugyan tele volt, de sajnos be kellett lássam, hogy főleg az én cuccaimmal. Szornyű.
10-én reggel meg indulás haza. Szerencsére végig nagyon szép időnk volt, egy rövid szakaszon volt eső, de ennek örültem, mert a maradék sós szutykot is lemosta az autóról.
5-re a Lurdy Háznál voltunk, ahol Móni unokatesója várt már ránk. Átadtam neki Mónit épségben, érzékeny búcsú, aztán irány sebesen haza, hogy a maradékot kipakoljam a kocsiból.
Ami már a technika akadozása miatt kimaradt a beszámolókból (de személyesen elmesélem, ha kéri valaki):
- bowling party
- cocktail a Hütteben
- szabadnap havazással snowboardozással
- palacsinta sütés Klaus-éknál
- daramorzsát készítek a Hütte-ben, enyim a konyha!
- Egy másik Hütte évadzáró bulija - némi idogatással
- egy utolsó őrült nap Nagypénteken (friss hó, rengeteg ember, napsütés)
- némi shopping
Itt a vége, fuss el véle!
