2010. február 28., vasárnap

Megint szabadnap!!!!

Hihetetlen, de igaz. Holnap (hétfon) megint szabadnapos leszek. Azt hiszem most mar lassan lehet bepotolni a piheneshianyt.

Megint a nemet geprol irok. Ezen nincs magyar billentyuzet, de a hosszú magánhangzókat ide tudom varázsolni. Meg ö és ü is van, de persze nem ott ahol lennie kell.

Ma igazán hülye napunk volt. Éjszaka nagyon erös szél, ami reggel is tartott. Reménykedtünk is hátha Sturmtag lesz, de a mocsok kapitalisták nem könyörültek meg rajtunk.
Ráadásul nagyon meleg is volt. 9.5 fok a völgyben. Fent sem volt sokkal hidegebb, egész nap olvadt. A hó olyan gyorsan tünik el, hogy hihetetlen. Reggel még fehér volt a hegyoldal, s mire lejöttünk a hegyröl már minden barna volt.
Persze az emberek nem voltak nagyon sokan.
A iskolaszüneteknek is vége van, így érezhetöen kevesebb a holland is.
Ezert lehet ujra szabadnapot kapnunk. Veletlen, hogy én megint szabadnapot kaptam.

Ja, és megint eltelt egy hónap. Igaz csak 28 nap, de basszus, nagyon gyorsan szalad az idö!

2010. február 27., szombat

Szabadnap, vegre valahara

sziasztok!

Megint olyan geprol irok, amin nincs magyar billentyuzet, igy az ekezetes betuket ne keressetek. :-)
Vegre megvolt a szabadnapom. Sot ketto egyszerre. Ugy volt, hogy szombaton kapok szabadnapot, de reggel hivott Petra, hogy nagyon sajnalja, de fel, hogy iszonyat sokan lesznek.

Mivel mar ebren voltam, nem volt gond, mentem melozni.

Persze jo sokan voltak. Egesz heten volt melo rendesen, Petra probalt a lehetetlennel jatszani es minden napra valakinek szabadnapot adni.
Kedden Verena-n volt a sor, mert kohogott es eleg szarul nezett ki.
Szerda volt az en napom!!! De mar elotte volt egy kis oromom, mert 3 korul Petra azt mondta, huzzak el haza, mert mar nincs sok melo es a takaritas nagy reszevel is elkeszultunk. Mondhatom orultem nagyon, es mar tudtam is mit fogok csinalni a potya orakkal.
Eldontottem, hogy regeneralodni fogok. Meg kedd este munka utan elugrottam a fodraszhoz, hogy hatha beferek meg aznap este, de sajnos nem sikerult, igy csak masnapra volt idopont.
Sebaj, delutanra kertem, mert delelott nagy pancsi lesz az Oberstdorf Therme-ben!!!!
Reggel keles, gyorsan irany a bank, majd irany a furdo.
A legjobb az egeszben az volt, hogy senki sem volt, igy bekesen tudtam uszni par hosszt a medenceben. Pedig en nem vagyok az a nagy uszo-ember, bar a vizet nagyon szeretem, egy medenceben faltol falig uszni nem kot le. Most nagyon jol esett. Utana atmentem a szomszed helysegbe, ahol melegvizes medencek voltak mindenfele pezsgo es vizsugar cuccal. Na itt dekkoltam vagy ket orat. Teljes lazulas. Ezutan irany a fodrasz. Teljes megujulas. Ezt kovetoen meg meg kellett latogatnom az Allgäu Outlet nevu boltot. Itt sikerult vennem egy Columbia farmert 24.95-ert. Azaz kb 6750 forintert! Egy-ket alsogatyat is sikerult venni, tehat az autom egyre kisseb lesz mire eljon az ido, hogy induljak hazafele.
Este bekopogott hozzam Verena is majd kb fel percre ra jott Monika is, hogy elmeseljek az aznapi esemenyeket. Verena extra jo hirt hozott: Gabor holnap is szabadnapos vagy!
Ennel jobb hirt nem is hozhatott volna. Lehet sokaig aludni.
Nem is csinaltam igazan sok dolgoz csutortokon. Elmentem Klausek-hoz mosni nehany dolgomat, vasarolni nemi kajat itthonra, meg ilyenek.

Pentek ujra melo. Amolyan igazan hulye napunk volt. Reggel a volgyben szakadt az eso. Csak remeltem, hogy fent a hegyen ho formalyaban jon ugyanez. Szerencsere feljebb tenyleg havazott. Sot szel is volt nem is kicsi. Stefannal csak vigyorogtunk, hogy hurra nem kell teraszt epitenunk. Sot meg az is felmerult bennunk, hogy n0 emsokara megcsorren a telefon, hogy a viharos szel miatt bezarjak a sipalyat. Hat sajnos nem igy lett! A szel es a havazas elalt er rovid idore kisutott a nap. Pont ebedidoben. Petra szivta is a fogat, hogy basszs, ilyen nincs az ember orul, hogy bejonnek a sejtesei es szabadnapot adhat par embernek (aznap 3, mondvan szar ido lesz), erre az idojaras igy szopat minket. Szopat, ugyanis, ha jo ido van, akkor mindenki hozzank jon ebedelni es akkor elvesztunk! Hat mit is mondjak nem unatkoztunk abban a par napsuteses oraban. De tuleltuk, hosiesen kitartottunk!
Szombatra mar teljes csapattal vagunk a hetvegebe!

A mai nap tiszta kek eggel el mar reggel sok emberrel vart minket. Tudtuk ma fel kel kossuk a gatyat. Nagyon sokan voltak, de ma is jok voltunk!!!
Sajnos szomoru dolgok is tortentek megint.
Reggel 10 korul mar leszallt egy helikopter tolunk feljebb a palyan. A nagy ember tolongas ott volt, ahol egy csakanyos felvono meg egy atkoto palyaszakasz keresztezi egymast. Gondoltuk biztos osszeutkoztek ott. A helikopter elment, majd nem sokkal kesobb az egyik Bergwacht-os bejott hozzank. Persze kikerdeztuk, de elmondta, hogy nagyon csunya dolog tortent es nem nez ki jol a dolog.
Egy ember kiesett a csakanyos felvonobol, majd magatehetetlenul visszacsuszott, beuthette a fejet, meg lefejelte ket mogotte jovo ember sibakancsat. Szerencsetlen tobb mint szaz metert csuszott tehetetlenul.
Eszmeletlen volt amikor a Bergwacht odaert hozza, bukosisak ellenere koponyaserulesek, es alig voltak eletjelei.
Delutan megtudtuk, belehalt seruleseibe. Amikor a helikopter elvitte, mar joforman agyhalott volt.
Ki gondolta volna, hogy ilyen komolyan meg lehet serulni, ugy, hogy kiesel egy csakanyos liftbol.
Sajnos az is hozzatartozik a mai naphoz, hogy a Bergwacht-os fiuk ma nagyon nem unatkoztak, lent a volgyben egy apolo szobat kellett ideiglenesen beuzemelni a sok serultnek.

Meg egy hir. Meghosszabbitottak a szerzodesemet par nappal: husvet hetfo lesz az utolso munkanapom.

Ja tegnap reggel azert jo dolgok is tortentek. A rossz ido miatt annyira kevesen voltak a palyan reggel, hogy amikor odaertunk a hutte-hez, akkor az egyik Bergwacht-os sractol elkertem a motoros szanjat es mentem vele nehany kort a Hutte kornyeken. Mentem mar ilyen Skidoo-n, de az ennel sokkal gyengebb es gagyibb volt. Itt van tobb sebesseg-fokozat, meg markolatfutes is, hogy ne fazzon a kezed.

Es igerem igyekszem gyakrabban irni.

2010. február 19., péntek

Szabadnap!!!!

Őrület! Egész héten iszonyat sok meló volt. És nem csupán a szabadságon lévő Hollandok miatt, hanem a többiek is rengetegen vannak. A banda eléggé le van punnyadva. Ugye eleve kevesen vagyunk a forgalomhoz képest és most ez az eszeveszett hajtás is. Szerencse, hogy az elmúlt napok szépek és főleg csapadékmentesek voltak, így a délutáni és reggeli teendőink közül törölhettük a terasz felépítését és bontását. Ez sajnos csak máig tartott, mert ma déltől rossz időt igért a meteorológia. És most kivételesen be is jött nekik. Déltől havazni kezdett. Mindenki aki addig a teraszon volt szép lassan beszivárgott a zárt részekre vagy haza indult.
Meleg volt ma, tehát a havazás inkább ázást jelentett, mint szép fehér porhót. Ez elvileg holnap is így lesz. Fent a hegyen havazott, de lent a völgyben, munka után tapasztalnunk kellett, hogy ott bizony 2-3 fok van, tehát eső esett.
Ennek is van előnye - majdnem tiszta lett az autó! Legalábbis az ablakok.

De a lényeg! Petra úgy döntött, hogy holnap szabadnapos leszek. Bejön a férje, majd beáll a pultba, hogy Susie kijöhessen lerámolni és felszolgálni. Így valahogy ki fogják bírni a dolgot. De azért ez eléggé kamikáze akció. Sajnos nincs mit tenni, az emberek fáradtak, jövő héten is hasonló forgalom várható - főleg azért mert jövő héten Hollandia másik felében lesz iskolaszünet - és mindenkinek akar adni egy-egy nap szabit, hogy pihenhessen.

Mondtam neki, hogy holnap ha szép (havas) idő lesz akkor kialszom magam, feljövök a hegyre csúszni párat és délben ha nagy a hajtás beugrok két órára, aztán csúszkálok kicsit és megyek haza.

Illetve a haza még nem biztos, mert lehet, hogy munka után beülünk a Ratrakosokhoz. Remélem összejön.

Ma sajnos közvetlen közelről láttunk egy helikoptert. Egy emberke kb 200 méterrel felettünk elesett. Jött a Bergwacht pár percen belül, de az emberből nem láttunk mást, csak hogy körülötte guggolnak az emberek, és hogy betakarják ne fázzon. Ez már igen gyanús volt, így egyből gondoltam is, hogy ide helikopter fog jönni. Amikor már a harmadik Bergwachtos is ott volt, biztos volt.
Aztán kb 10 perc múlva már jött is a helikopter. Szerencsénkre elég vizes volt a hó, így nem fújta a havat hozzánk. Mesélték a többiek, hogy ha igazán porhó van és a közelünkben (főleg fölöttünk) száll le a helikopter, akkor utána lehet teraszt seperni!
Munka után megkérdeztem a Bergwachtosokat, mi történt és megtudtam, hogy szegény a vállát törhette le, mert nagyon fájt neki. A helikopter már rég ott volt, és még mindig ott feküdt szegény a tepsin, körülötte orvosokkal. Kb 15 perc múlva tudták csak elszállítani.

Jó 7végét!

2010. február 17., szerda

Farsang, buli, lavina + hullák, meló, és egyebek

Igen, igen, tudom, jó ideje nem jelentkeztem már, de mentségemre szóljon, hogy igen sok minden történik errefelé.
A legfontosabb, hogy itt Németországban, főleg Köln környékén a FARSANG hatalmas ünnep. A TV főműsoridőben közbetít a különböző farsangi nagygyűlésekről. Ilyenkor aki él és mozog és számít igyekszik ott mutatkozni. A lényeg, hogy mindenki be van öltözve és mindenféle komikusok és humoristák osztják az észt és a kritikát is a kromány és a politikusok felé.
A másik fele, hogy nagyon sok helyen farsangi felvonulás van nappal - általában dél és 1 között kezdődik - majd este nagy buli.
Na ez utóbbinak voltam én is részese. Az egyik az ún. "Gumpiger", ez itt van a mellettünk lévő faluban, Fischen-ben. Eléggé híres (hírhedt), igen messziről is idejönnek miatta. Persze a nappali felvonulást mi kihagytuk a munka miatt, de este átmentünk és bementünk a "Poststüberl" nevű helyre, ahol Petra korábban üzletvezető volt. Itt mulattunk egy darabig és sokan úgymond "nem voltak szomjasak".
Hihetetlen, hogy kicsi, s nagy, öreg s fiatal mind kiöltözik. Ilyenkor megy az ereszddelahajam.

Két nappal később Thomas mondta, hogy menjek át hozzá Immenstadtba, mert néhány haverjával egy Relax nevű helyen fognak idogatni és szívesen látott vendég lennék. Ezt még munka után mondta, de már ekkor is igen felöntött a garatra, mert fent a Schirmbar-ban már "itatták" a vendégek.
Az este aztán az egyik környező településen - Burgberg-ben - végződött, ahol egy hatalmas teremben ment a buli. Ez is nagyon érdekes volt és persze sok ismerős arccal is találkoztam, meg persze Thomas haverjaival, akik szintén nagyon viccesek voltak. Mondtam Thomasnak, hogy én kb éjfél körül lépek, mert másnap munka, meg még haza is kell menni, ami kb 30-35km.
A buliban találkoztunk Petra lányával is, akinek az első kérdése az volt, hogy hol hagytuk Petra-t és hogyhogy nincs velünk. :-) Mondtam, hogy egyedül vagyok, ez nem Bierenwang hütte buli.

Hétvégén elég szép idő volt és emberkék is voltak jócskán, hiszen sok helyen a farsang egyben iskolai szünet is, így sokan ilyenkor jönnek síelni.
Ráadásul az elkövetkezendő napokra nagyon szép időt jósóltak.

Hétfő kedd vicces volt. Beöltöztünk. A Bierenwang Hütte hagyományosan jelmezben van ilyenkor. Ha ezt tudom, akkor már otthon készültem volna erre, de így sem volt rossz. Ez tényleg nagyon vicces volt, mert még a mosogatónk is beöltözött, mindenki jó hangulatban volt, stb. Csináltunk fényképet, amit mail-en átküldünk a Gastro főnökének. Kinyomtatta és kirakta az üzenőfalra a Mittelstation-on. Ott csak páran voltak beöltözve vagy kicsit kifestve az arcukon.

De hát nem hiába a mienk a legtutibb Hütte! És csapat! A vendégek is rendszeresen mondják, hogy az egész hegyen ez a legjobb hely. Mondjuk minden más hely önkiszolgáló, így a hangulata is más.
Amúgy a hétfő elég viccesen indult, ugyanis amikor felkeltem esett a hó! Nesze neked jó idő gondoltam magamban. Persze mindenki mérgelődött, de mondták, hogy ettől még fent a hegyen lehet szép idő. És így is lett. Ahogy mentünk felfelé a kabinnal egyszercsak egyre kékebb lett a szürkeség felettünk, mígnem kibújtunk a trutyiból és kristálytiszta ég és napsütés volt fent. A havazós szürke szutyok csak lent a völgyben volt.

Hétfőn én poénból egy almalével töltött rumos üveggel a tálcán szolgáltam fel néhány asztalnál, és természetesen eléggé részegnek imitálva magamat mentem az asztalhoz. A többiek röhögtek, a vendégek kerek szemekkel néztek, mert náhányszor "majdnem leesett" a tálca, illetve az sem volt biztos, hogy én épségben eljutok az asztalig. :-) Aztán persze az első az volt, hogy én meghúztam az asztalnál a "Rumot", majd csak ezt követően kapták meg az emberek a maguk italát.

Holnaptól (csütörtök 18.) már eléggé rossz idő várható, jön a Főn. Ennek előszeleként ma már eléggé meleg volt a hegyen a hó is eléggé olvadt a nap végére és 3 körül már beborult az ég.

Majd meglátjuk, mit hoz a holnap. Szombatra meg hatalmas havazást (is) igértek.


Majdnem elfelejtettem a hullákat! Hétfőn egy belga csoport, kb 7 fő gyerekekkel (!) úgy gondolta, hogy a Fellhorn csúcsról lecsúsznak nem a mi felénk eső oldalon, hanem a másikon. Na ez az a lejtő, ahol a helyiek sem csúszkálnak. Mindenesetre két felnőtt előre ment, elindítottak egy lavinát, ami szépen el is temette őket. A Bergwacht az egyiket még hétfő késő délután holtan kimentette, a másik keresését másnapra kellett halasztani. A sötétedés és a lavinaveszély miatt. De az is biztos volt, hogy csak holtan találják meg őt is. Másnap aztán a másik szerencsétlenül járt emberkét is megtalálták és kiásták a hó alól.

2010. február 10., szerda

A második hulla, hócsata, hócsata 2. felvonás, merénylet, s egyéb finomságok

Jólvanna!
Mivel félúton lefagyott a gép és az egész sztorit újra kellett írnom, lemaradt a lavina és a második hulla!
Most pótlom.
Tehát a havazást meleg követte, ami igen veszélyes a lavinákat tekintve. A Bergwacht reggel jónéhány helyen lerobbantotta a veszélyesnek vélt részeket, megelőzendő a nagyobb bajt. Aztán napközben a hegy osztrák oldalán a Kanzelwandon kb 12 körül a pálya egyik szakasza felett a lavinaveszéllyel mitsem törödő űberokos emberek elindítottak egy lavinát. Mivel a lavina egy része a pályán landolt, a Kanzelwand ideiglenesen le lett zárva a mentés idejére. Később megnyitották a pályát, de újabb okos emberkék ugyanott elindítottak egy második lavinát is. Na ez alól a lavina alól szedték ki az egyik embert még élve, ám a kórházban blehatl a sérüléseibe.

A vasárnapunk eléggé nyugisan telt, legalábbis a szombathoz viszonyítva. Érdekes, hogy az "egynapos" síelők főleg szombaton jönnek. Az időjárás megint vicces kedvében volt. Az egész völgy és a hegy ködben volt, ám rövid időre a hegy teteje kibújt a felhőből és a hegy tetejét verőfényes napsütés övezte. Persze ez kb 300 méterrel felettünk volt - mi még árnyékban voltunk.
Este Petra-nál voltam, mert fini rántott karaj volt vacsira tésztasalival és engem is elhívott.
A hegyről lejövet volt még egy kalandunk. Van egy köztes megállója a kis kabinos felvonónak. Itt Andreas az egyik liftes vicces kedvében volt és hólapáttal némi havat juttatott a kabinba, amig annak az ajtaja nyitva volt. Én két kabinnal a többiek mögött ültem, mert még volt némi elintézni valóm a "Mittel-en", így végignéztem az eseményeket. Zippzár felhúz, síszemüveg felrak és készültem én is a támadásra! Hozzám három lapátnyi hó érkezett, de ebből némi havat sikerült visszajuttatnom a feladóhoz hógolyó formájában. Lent amikor a többi liftes meglátta a kabint, persze mondták, hogy ezeket ők nem söprik ki, majd a tisztelt kolléga rendberakja, ha már ilyen disznóólat csinált. Tudni kell, hogy amikor mi lejövünk, utánunk a liftesek kiseprik a kabint, kikapcsolják a rádiót, mert a következő körben a köztes megállónál már a garázs felé lecsatolják azokat. Éjszakára a kabinok is elmennek csicsikálni.

A hétfő a szokásos viszonylag nyugis napot hozta, de mivel gyönyörű napsütéses idő volt, akadt délben némi torlódás a bejáratoknál.
Az emberek olyan dinkák! Mindenki 12 és 13 óra között akar ebédelni. Evidens, hogy mindenhol tömeg van olyankor. Ha kettőig kihúznák, gond nélkül le tudnának ülni kényelmesen - és főleg azonnal várakozás nélkül.
Még nem írtam, de van egy hegyi-verebünk. Ez olyan madár mint a veréb, de picivel nagyobb és bögyén két oldalt barnás-vöröses folt van. Nos, főhősünk rájött, hogy nálunk a teraszon rendszeresen van "elhullajtott" ennivaló. A madár fent ül a tető csúcsán a terasz felett és nézi, hol csaphat le valami finomságra tisztes távolságban az emberektől. Hogy megkönnyitsem szegényke dolgát, egy darab perecet szétmorzsoltam a terasz korlátján túl, hogy ehessen szegényke. Tehát Gábor fél lábbal a korláton túl előre hajolva perecet morzsol, amikor Petra odalép hozzá és egy elegáns mozdulattal taszít rajta egy erőteljeset.
Eredmény? Egyértelmű! Egyensúlyomat vesztve lebucskáztam a terasz alatt a lejtőn a kb combig érő porhóban. Nagy nevetés a többiek és az én részemről is (mást úgysem nagyon lehetett volna reagálni) majd nehézkesen visszamásztam a teraszig. Petra persze menekül. Én csupa hó, de itt jön a léderhóze előnye: simán kibírta a havat, mindent leporoltam róla és épphogy néhány helyen maradt vizes. Át nem ázott. A hosszú ujjú pólómat ellenben le kellett vegyem a mellényem alól, az a cserépkályhán landolt száradás szempontjából.

Aztán jött a pillanat, amikor elindultunk lefelé a kabinnal. Mikor a köztes megállóhoz közeledtünk, láttuk, hogy Andreas már egy kisebb kupac havat odakészített a peronra. Mikor a kabin odaért, szólt a rádión a gépésznek, hogy a lehető leglassabban menjen a felvonó. Biztos már elképzelte, hogy az egész havat majd belapátolja hozzánk! De nem számolt velünk. Mondtam Stefan-nak, hogy itt az idő az ellentámadáshoz! Mi ketten kirobbanunk a kabinból és szépen "beszappanozzuk" Andreast. Egy lapátnyi havat ugyan kaptunk, de utána Andreas sem tette zsebre amit kapott. Stefan talált egy zsákot, amit telepakolt hóval, a többiek is kiszálltak és dobálták hóval ahogy csak tudták, én is jócskán adtam a pofájának. Amikor épp egy kisebb adag havat kapott a nyakába, majd tőlem egy adagot az arcába, jött Stefan és az egész zsák havat Andreasra borította. Ez volt a pillanat, amikor a csata végleg eldőlt! Prüszkölt, röhögött (mi persze sokkal jobban) és mi diadalittasan visszaszálltunk a kabinba. Tanulság nem szabad egyedül kiállni hócsatázni 7 ember ellen.
Amikor már elhagytuk a köztes állomást, nem sokkal később zene szólalt meg a kabinban. Ez azt jelenti, hogy valamit bemondanak. Andreas volt. Megköszönte a megleckéztetést, a háta közepéig is havas lett és hozzátette: Spass muss sein, azaz kell egy kis móka.
A szép a dologban, hogy a hangosbemondó szövegét az összes kabinban hallani és a kollégák akik utánunk jöttek részben látták a csatát és halloták az eredményt. A lenti fiúk csak tapsoltak és azt mondták, rendesen elláttuk a baját. A többi kolléga meg nevetett, mert velük is eljátszotta a hólapátos viccet.

Most kicsit kiváncsiak vagyunk, hogy vajon mit talál ki legközelebb. Ők 4-3-as ütemben dolgoznak, azaz 4 nap meló és 3 nap szabad. Még van egy napunk, míg újra dolgozik. :-)

Kedd reggel a pályát beborította a felkelő nap fénye! Csodás volt. És mivel előző napról minden maradt, azaz nem kellet teraszt pucolni és építeni, sőt a takarítással is végeztünk még előző nap, Petra azt mondta, hogy aki akar mehet egy kört, de nagyon óvatosan, nehogy bajunk legyen!

ÁÁÁááááállllllllllllllllaaaaaaaaaaaaaat! Friss pálya, napsütés és mi voltunk az elsők, akik lecsúsztak. Irángy az egyik lift alja, majd a 6-os felvonóval fel majdnem a csúcsra és onnan le a Hüttéhez. Leírhatatlan!
Az mellékes, hogy egész nap verőfényes napsütés volt, és meglepő módon nagyon kevés ember, így a nap végén a lecsúszás is igen kellemes volt, a pálya nem volt agyonvágva. Sőt néha akkor megyünk le, amikor a pályagépek (Ratrak vagy PistenBully - ki hogy ismeri) már jönnek fel. Ilyenkor egy darabon az általuk már lesímított pályán nagyon jó csúszni.

A mai nap is eléggé pihenős volt, mert mára biztosan rossz időt mondtak. És kivételesen be is jött, egész nap borult volt, esett a hó és felhőben/ködben volt a hegy.
Viszonylag korán hazaértem, voltam vásárolni egy két apróságot, megtankoltam az autót, mert ma viszonylag alacsony az üzemanyag ára. 1.129 Cent, az eddigi 1.159 Cent helyett. Aztán találkoztam Mónikával a magyar lánnyal is. Beszéltünk pár szót, ma szabadnapos volt és elmondta az első napok élményeit.
Majd belefogtam a blog írásába.
Aztán hívott Renate, a stuttgarti ismerős, akit már próbáltam elérni mióta kijöttem. Stuttgart csupán 170km innen és még van egy élő meghívásom - Mercedes gyárlátogatással egybekötve. Így ezt a szálat folyamatosan rángatni kell. Renate ellenben elérhetetlen volt, mígnem január elején küldött egy sms-t Ausztráliából, hogy üdvözöl és pár nap múlva itthon lesz és jelentkezik.
Na most jelentkezett, kiderült, azért nem értem el, mert aznap utazott el Ausztráliába, amikor én megérkeztem ide. Mindenesetre beszéltünk majd egy órát, elmesélte hogy hogyan került oda, meg hogy lehet, hogy mielőtt én elmegyek Stuttgartba hozzá elugrik ide Oberstdorfba.

2010. február 6., szombat

Buli, hétvége, hulla, hó, infarktus, szabadnap, Sturmtag, lavina, még egy hulla

Hol is kezdjem?

A szombatunk eléggé érdekes volt, mert fentől jött egy kérés, hogy foglaljunk asztalt egy csoportnak. Semmi gond, ha jó idő van. Természetesen nem volt jó idő, így az asztalt bent kellett voglalni. Eddig OK, de mindenki más is csak bent tudott (volna) leülni, ha lett volna hely. Szombat lévén, elég sok ember volt a pályákon és a foglalás miatt nem igazán tudtak leülni, ami a mi forgalmunkra volt elg nagy hatással.

Sebaj, túléltük, bár nem tudtunk olyan forgalmat csinálni, mint amilyet csinálhattunk volna. Délután f3 körül aztán már részben a rossz időnek köszönhetően elmentek az emberkék. Már csak néhány asztalnál ültek. Az egyik asztaltársaság négy pasi volt, akik mondták, hogy a nap végét a Kanzelwandbahn aljánál lévő bárban töltik. Ez a hegy másik oldalán - az osztrák oldalon - van. Majd picivel később két nagyon aranyos lány is azt mesélte, hogy a síelést a bárban fejezik be.


Az egyik tanárnéni (a szőke), a másik (a barna) rendőrnő volt. Nagyon kedvesek voltak, és mivel már volt idő csevegni is velük, kiderült, hogy a férjeik nélkül jötteka hétvégén síelni és bulizni. Sőt a rendőrnéniről kiderült (a barátnője árulkodott természetesen), hogy igazán a Jägermeistert szereti, és eme nemes nedű túlzott fogyasztásakor előszeretettel táncol az asztalon. Na, ezt látnom kell! Egy rendőrnő, aki az asztalon táncol és még helyes is! Megigértem nekik, hogy átmegyek és megnézem őket.

Így hát munka után irány Riezlern. Megtaláltam őket, nagyon örültek nekem és meglepődtem, hgoy valóban átmentem. Sőt a másik asztaltársaság - a fiúk - is ott voltak. Így együtt buliztunk egy jó darabig. Érdekes volt.

A sípálya felénk eső oldala a völgyben van a semmi közepén, így a nap végén a BULI nem igazán létezik, mert mindenki hazamegy. Oberstdorf kb 7km. A hegy túloldalán a sípálya (Kanzelwandbahn) közvetlenül a faluban végződik. Aki megakarja nézni a Google Earth-ben: Riezlern/Austria.

A bárban aztán többen rámköszöntek, hogy "Helló, te nem a Bierenwang Hütteben dolgozol?" Ez nagyon jól esett, ezek szerint jó benyomást teszünk az emberekre, emlékeznek ránk a Hütteből.

A bulit a két lánnyal persze lefényképeztem, mert biztos volt, hogy másnap reggel a többiek tudni akarják, hogy a megtaláltam-e a lányokat! És bizonyíték kellett!

Vasárnap persze mindenki újra ott volt nálunk, a rossz idő ellenére, így ismét nem unatkoztunk. Ellenben reggel a pályán lecsószni az idény eddgi legnagyobb élménye volt! Éjszaka esett némi friss hó. Épp csak annyi, hogy reggel nem kellett "ratrakolni", így kb 8-10cm friss porhó fogadott minket. Ehhez párosult, hogy a lift, amivel normális esetben megyünk, reggel sztrájkolt,így a csúcson át kellett lecsúsznunk a Hütte-hez. Ez azért jó, mert végig egy nagyon kellemes őályán lehetett csúszni. Plussz friss porhó!!! Ja, és snowboarddal voltam!

Péntek - szombat - vasárnap Sírepülés volt Oberstdorfban és Flóri (egyik szakácsunk) ott volt egy standdal. Ezért a nap végén meglátogattuk. Ő már nem volt ott, de azért ittunk náluk egy forraltbort.

Hazafelé történt egy érdekes kaland. Amikor elindultunk volna hazafelé, egy fickó odajött hozzám, hogy taxi vagyok-e. Mert hogy ők öten lennének és mennyiért vinném el üket Oberstdorfba. (A sírepülősánc ott van nem messze a sípályától a völgyben.) 2 Euro per fő volt a válaszom. Erre nagyon megörültek és bevittem őket a faluba. Aztán a 10 Euro helyett 21 Euro-t adtak, mondván, az nagyon kevés lett volna és hogy egyébként is milyen jófej vagyok.

Hétfő aztán kicsit nyugisabb volt, de mivel itt és Németország náhány területén szünet van, így is eléggé sokan voltak. Megjegyzem főleg nálunk. De ez így is lesz egészen a farsangi időszak végéig.

Aztán láttunk egy rendőrségi helikoptert is, ami a pálya felett körözött agyon lassan, mintha keresett volna valakit.

Gondoltuk is, hogy biztosan valami bűnöző után kutatnak, aki cigit csempészett át az osztrák oldalról.

Aztán a nap végén megtudtuk a Bergwachtos fiúktól, hogy a mellettünk lévő nyílt dimbes-dombos területen egy snowboardos olyan szerencsétlenül esett el, hogy meghalt. Egy hó által befedett mélyedésben fejjel lefelé esett el, bokáig elsüllyedt és nem tudta kiásni magát. Megfulladt. A felvonóból jelentették, hogy mintha egy ember lenne ott lent a hóban.

Megtudtam, hogy ha halottról van szó, akkor azt mindig a rendőrök szállítják. Van valamilyen szabályzat, hogy sérültet a mentőhelikopter szállít, ellenben halottat csak a rendőrség szállíthat.

Ráadásul az is kiderült, hogy az emberkét jópáran ismerték, mert pár éve pont a Bierenwang Hütte-ben dolgozott. Helyi, jobban mondva új-zélandi volt a srác. Nagyon állat módon síelt és snowboardozott, mindkettőt elég jól nyomta.


Meglátogatott minket Petra fia, Josef is. Még soha nem járt a Hütte-ben. Tudni kell, hogy Josef barátnője Thomas (Schirmbar) húga. Ennek eredménye az volt, hogy ezek ketten - forgalom nem lévé a Schirmbar-ban, eléggé felöntöttek a garatra. Majd vártak ránk a Boddar-ban. Ott folytatódott az örömködés. Mivel ott nem volt semmi igazán finom falat, eldötöttük, hogy irány a Dampfbierbrauerei. Itt is folytatódott az idogatás, a két srác nagyon vicces volt. Finomat ettünk, aztán részemről irány haza, mert fáradt voltam nagyon.

Thomas azért megkérdezte, hogy ugye én is ott voltam a Dampfbierbrauerei-ben.


Kedd eléggé nyugis volt, mignem eg nő bejött hozzánk a hozzátartozóival, hogy kicsit leesett a vérnyomása és nem érzi jól magát. Ilyen már többször előfordult mással is, hívtuk a Bergwachtot, kapott inni, majd lefedüdt az egyik padra, hogy jobban legyen. A Bergwacht megvizsgálta - vérnyomás, pulzus, stb, majd levitték a hegyről.

Csütörtök reggel mondta a Bergwachtos srác, aki megvizsgálta, hogy amikor megjött a mentő és rendesen műszerekkel (EKG) is megvizsgálták, kiderült, hogy infarktusa volt. Nagyon komoly! Negyven éves körüli nő, soha hasonló panasza nem volt.


Szerda volt az én napom! mármint a szabadnapom! Alvás, majd Thomasszal egy kis pihentető lógás. Elmentünk Kemptenbe. Elég szar idő volt, mert megjött a Főn, azaz a meleg szél és havasesőt hozott nekünk.


Később kiderült, hogy fent a hegyen igen erős vihar van, így a többiek eleinte a Mittelstation-on várták, hogy hogyan döntenek, Sturmtag vagy nem. Valamikor fél 11 körül megjött a döntés: Sturmtag. De a szél annyira fújt, hgoy csak az egyik felvonó - a nagykabin - működött. Az is csak időszakosan a szél erősségének függvényében, így kellett még várni egy kicsit, mire lehöhettek a hegyről.


Csütörtökön nagyon szép időnk volt, de az előző napi havaszást megszenvedtük. Helyenként 80-90cm hó volt a teraszon. (lásd kép)


Pénteken kicsit vicces kedvében volt az időjárás, így a teraszt felépítettük, majd lebontottuk, majd megint felépítettük egy részét, majd picivel később felépítettük az egészet. Aztán este mindent le, mert lehet, hogy havazni fog.


Ahogy lejöttünk a hegyről elkezdett havazni.

Este meghívásom volt egy előadásra. Katharina Herb német operaénekes műsora. Operák elmesélve az ő szemszögéből, kicsit másképp. A műsor címe: 400 év szex az operában.

Énekelt, viccelődött, nagyon érdekes volt. És ismert operák áriáit élőben énekelte playback zenével.


Az este kezdődött havazás reggelig kitartott, így előszőr egy kis hólapátolás, majd - mivel azt mondták ma csapadékmentes napunk lesz - az egész teraszt felépítettük. Persze egész nap havazott, ám mégis voltak jópáran, akik az ülőhelyre várás helyett úgy döntöttek, inkább kint a hóesésben leülnek és ott esznek - isznak. Ők jártak jobban.

A hó még most is esik, remélem ez így marad egy darabig.

Majd meglátom mit hoz a holnap.


2010. február 5., péntek

kis technikai baki

Sziasztok!

Tegnap megirtam az elmult 5 nap esemenyeit, de a laptopom valoszinüleg zokon vette, hogy nem dolgoztam vele es egyoldalu sztrajkot hirdetett.

Mire megirtam az esemenyek egy reszet, addigra lefagyott, majd nagyon nehezen akart ujra munkaba allni, igy inkabb hagytam az egeszet.
Net nelkul Word-ben megirtam fent a szobamban a tortenteket es majd holnap ujra probalkozom.

Ma Klaus-ekkal moziba megyek, illetve Klaus helyett, mert neki tudogyulladasa van.

Azert, hogy kicsit huzzalak benneteket, az alabbi temak lesznek az elmult napok torteneseiben:

Buli, havazas, hulla a hegyen, szivinfarktus, lavina, Sturmtag, szabadnap, melo, melo, melo.