Első napok 2010-ben

Gyerekek, hogy elsején mi volt nálunk!!!!! Az egész Allgäu későn kelt. Kivéve a kék dzsekiseket. Ezek vagyunk mi! Tőlünk majdnem mindenki rendben volt, hiszen másnap dolgozni kellett, így senki sem engedte el magát nagyon.
Flori, az egyik szakácsunk kicsit "fáradtabb" volt a szokásosnál, de a többiek elmondása alapján ez most semmi, mert le tudott hajolni a leveses tálakért. Ezek ugyanis a tálalópult alsó fiókján vannak és elég mélyre kell hajolni értük. Nos, ezúttal ment neki, gond nélkül.
De a vendégek csak szédelegtek. Az idő sem volt az igazi, lent eső és meleg, fent nálunk néha havaseső és szintén meleg. Aztán délutánra magukhoz tértek a síelők - tudjátok drága a síbérlet és minden napot le kell síelni. A hó eléggé kásás volt, így nem volt nagy élvezet a síelés.
Reggel, amikor a mi csúszunk a Hüttéhez, akkor még általában kellemes a pálya, aztán délutánra (mi 4 körül indulunk) eléggé ramaty.
Mivel eléggé nehézkesen idult a nap, mi is eléggé szétszórtak voltunk. Mindenki röhögcsélt és viccelődött, mert nem volt igazán mit tenni.
Főnökasszonyunk Petra volt a legviccesebb, mindent a 21-es asztalra ütött fel. Persze én fogtam ki minden egyes alkalommal azt az italt vagy ételt, amit tévesen oda ütött. Emberkéim már javában fogyasztanak az asztalnál, jön a bon a gépből a megrendelt italokkal, szépen összerakja nekem a pultos srác, viszem ki az aztalhoz, mondom, hogy forró csoki és emberkéim bambán néznek rám, hogy ők nem rendeltek és az italaik még félig ott vannak előttük. Megyek Petra-hoz, hogy halló főnökasszony valami gáz van! Ezt melyik asztalra akartad ütni? Megnézi az italokat, majd mondja az asztalszámot. Semmi gond, előfordul.
Kb 15 perc múlva ételt viszek a 21-es asztalhoz, embereim (még mindig ugyanazok) bőszen ülnek ételeik fölött. Már eleve úgy mentem oda hozzájuk, hogy "ugye nem ti rendeltetek?" Néznek nevetnek és bólogatnak. Megyek Petrához: Halló, megint gubanc van és megint ugyanazzal az asztallal. Néz, nevet és mondja az asztalszámot: 12.
Majd megszólal: "Basszus, mégiscsak be kellett volna baszni tegnap?!!

Szóval ilyen viccesen telt az elseje. A nap folyamán valamikor meglátogatott a nagyonnagyfőnök és mindenkinek egyesével boldog új évet kívánt. Ezt eljátszotta Karácsonykor is. Állítólag egy nagyon korrekt és aranyos emberke. Tényleg szimpatikus.

Egy dologról még nem írtam nektek. A balesetek.
Mivel a pálya közepén vagyunk, akinek valami baja van, általában nálunk köt ki és hozzánk jönnek a hegyimentők ellátni az illetőt. Már több emberkét vittek el tőlünk. Van egy pici helyiség (2 asztal), ilyenkor oda vonulnak be.
A múltkor egy srácnak a vállát kellett visszarakni a helyére. Ehhez nem kellet doki, ezt megcsinálta a Luggi (fonetikusan: luki) az egyik hegyimentő. Valaki kérdezte is tőle, hogy nem is hallottuk, hogy a srác jajgatot volna. Mire ő lazán csak annyit válaszolt, hogy nem kell annak fájnia, hangtalanul is megcsinálja.
31-e kicsit gázosabb volt, egy kisfiú elesett és nagyon fájt a keze. Na ő jajgatott egy kicsit, hozzá orvosok is jöttek, sőt infuziót is kapott. Őt végül nem motorosszánnal vitték el, hanem helikopterrel.

Tegnap egy lány esett olyan ügyetlenül, hogy nagyon fájt a háta, ő is komolyabb kezelést kapott. Szerencsétlen úgy esett el, hogy felrepedt egy picit az ajka és vérzett is. De csak kicsit. Ellenben hófehér síruha volt rajta, így ahol ösztönösen megtörölte a száját, ott bizony lett egy szép piros folt. Őt "tepsibe" rakták és felfújták, úgy rögzítették.

A hegyimentők aranyos emberkék. Általában benéznek hozzánk reggelizni. Mint már írtam vala, fél tízkor szigorúan reggeli van nálunk. 10-ig. Tízig nincs kiszolgálás, tíztől lehet fogyasztani. Persze mindig van egy-két emberke, aki már betér 10 előtt, de nekik szépen megmondjuk, hogy 10-től övé a pálya, de addig bizony nekünk kell tankolnunk. Vagy aki már befejezte a reggelit, az kiszolgálja. Egyik első napomon végighallgattam egy rádióbeszélgetést, éppen keresték az egyik hegyimentőt, hogy merre jár, mire ő azt válaszolta, hogy éppen az egyik pályán ellenörzi a táblákat. :-)
Egyik nap az egyik kolléganő gyereke is velünk volt. Illetve úgy mondom, most hogy téli szünet van többször feljött velünk, síelt, majd amikor megunta bejött hozzánk és segített vagy evett/ivott valamit. Ő Steffi és 14 éves. Na, egyik reggel az egyik hegyimentő elvitte egy körre a motorosszánnal. A kiscsaj teljesen oda volt meg vissza. Tettek egy viszonylag nagy kört, amit nagyon élvezett és karácsony előtt különösen nagy öröm és élmény volt neki. Az is vicces volt, hogy 24-én (szintén velünk volt) egész nap azt próbálta megtudni tőlünk, hogy mit fog kapni karácsonyra. Persze mi mindent tagadtunk. Ő meg csak vigyorgott és mondogatta, hogy szerinte mi tudjuk és igazán nem nagy dolog, ha elmondjuk neki, nem árulja el senkinek!!

A mai nap is viccesen indult, mert már tegnap este látható volt, hogy havazik picit és éjszaka rendes havazás várható. Így is lett, reggelre kb 6-8 cm friss havunk volt. A szálláson.

A hegyen azért ennél egy kicsit több, de sajnos elég erős széllel párosult. Ennek egy előnye van - a teraszt nem kellett felépíteni. Az egész melóban ez a legnyűgösebb számomra. Nehezek a padok és az asztalok és nagyon rossz fogás van rajtuk. Ezért a mozgatásuk is eléggé macerás.
Viszont mára mindenki (mármint a síelők) kialudta az újévi másnaposságát, ezért irány a hegy. Meg egyébként is hétvége van, tehát eleve sokan vannak a hegyen.
Nos, a havazás a szél és a nem létező terasz egyenes kombinációja, hogy mindenki be akart jönni. És be is jöttek, csak éppen nem nagyon volt hol ülniük. Mivel a mienk az egyik hely ahol fedett helyen le lehet ülni, természetesen nálunk koncentrálódott az emberek többsége, aki a hideg szél és havazás elől menekült. A hideg miatt általában csak forró csokit és egyéb meleg italokat fogyasztottak. Ez azt jelenti, hogy sok meló, azaz rohanás, viszont a munkához képest csupán kis forgalmat bonyolítunk.
Az embereket könyörtelenül leültettük minden asztalhoz. Értsd ahol már ül valaki, ha van még hely nincs kegyelem, amig lehet leülnek az emberek. Általában nem is szoktak tiltakozni ellene, hiszen ez egy Hütte, mindenki inni és enni jön ide, tehát barátságosan viselkedünk. Mindenki. Persze mindig van valaki, akinek ez nem tetszik, de ez ma is csak egy tártaság volt.
Említettem, hogy a Hütte egy része nyáron istálló és a tehenész és családja lakják. Ezért van egy fa lépcső, ami felvisz a padlástérbe. Ott most néhány összecsukható szék van, azaz volt, mert ma azokat is le kellett hozni.
Na, volt egy ember, aki megjegyezte, hogy micsoda lehetetlen dolog, hogy ilyen tele a ház és nem nyitjuk ki az emeleti szintet. Hülyék mindig vannak. Nem tűnt fel neki, hogy egy lapostetős egyszintes épületbe jött be és a lépcső a padlásra visz fel. (Lásd korábbi bejegyzésem, ahol a Hüttéről van kép - szerintem eléggé egyértelmű)

Mindenesetre voltak időszakok, amikor igencsak megtelt a Hütte. Jópáran várakoztak, hogy leülhessenek egy asztalhoz. Volt olyan asztalunk, ahol kényelmesen kb 6 ember fér el. Ma ott egy 11 fős társaság ült. Már csak két műanyag hokkedlink volt, de mondták, hogy sebaj, majd hárman ülnek két hokkedlin! :-) Amint látjátok az értelmesebbek elég lazán veszik a dolgokat.

Honap reggel az én autómmal megyünk, tehát kb 15 perccel korábban kell lemenjek, hogy a ma egész nap hullott havat letakarítsam az autóról. Van rajta vagy 15 centi. A hókotró körülöttem mindent letakarított, vicces volt, hogy ott a nagy placcon áll a Tranyó teljesen befedve hóval.

Jó éjt és jó olvasgatást! üdv mindenkinek!

Holnapra szép időt mond az időjárásjelentés, bár itt a hegyek között eléggé lutri, bármit is mondanak. Nem mindig szokott bejönni nekik. Szóval ha holnap szép idő lesz, akkor nem fogunk unatkozni - ráadásul vasárnap is lesz. A hétvége mindig zsúfolt.