Beindult a meló

Sziasztok! Azzal kezdeném, hogy szerdán, azaz tegnapelőtt reggel elég durván havazott és a környező hegyek mind fehérbe öltöztek. Jobban mondva teljes fehérbe, hiszen eddig is volt még hó ott fent rendesen. Kinézek az ablakon és elég durván szakadt a hó. Nem volt meglepetés, mert az időjósok megmondták előre, hogy az Alpok peremén (Alpenrand), azaz nálunk az Allgäu-ban havazni fog. Hát havazott is. Sylvia a házinéni meg is kért, hogy a frissen kiültetett virágokat éjszakára rakjam be, nehogy elfagyjanak. Tegnapra viszont igen szép idő lett, és amikor elindultam ügyeimet intézni, vittem magammal a fényképezőmet. Hazafelé a mellettünk lévő faluban (Fischen) felvettem egy siklóernyős stoppost. Elvittem a közelben lévő sípálya aljához. Elmesélte, hogy egy kósza ötlettől vezérelve eltávolodott a hegyektől, így elveszítette a termiket, így elég hamar a mezőn kötött ki. Miután kiraktam csináltam pár képet a környező hegyekről ami látható a galériában is. Tegnap 5-re mentem melózni. Egyenesen bele a sűrűjébe. Tegnap volt Christi Himmelfahrt - Jézus mennybemenetele, ami itt ünnepnap. A németeknek most van egy 4 napos hétvégéje. Az utak tele bringásokkal, motorosokkal és egyéb gyalogos kirándulóval. Ennek megfelelően sokan voltak az étteremben. Illetve, amikor megérkeztem még nem, de utána jöttek csőstül. Anneliese elmesélte, hogy már délben is őrültekháza volt. Ekkor még nem sejtettem, hogy közeleg a "vég". Felkötöttem a mobil kasszagépet, hogy azt is gyakoroljam, mert mire jön a nagy hajtás már magabiztosan kell tudjam kezelni. Igazából nem nagy dolog. Kicsiben tudja ugyanazt, mint a kasszagép, csak éppen kompakt formában. És ekkor jött az izzadás kezdete. Naivan azt gondoltam, hogy szépen kényelmesen lesz időm a mobil egységgel megismerkednem. Hát nagy tévedés. Megízleltem a "egyből a sűrűjébe" érzést. Picit úsztam, de szerencsére Anneliese segített. Volt olyan, hogy a vendégek bejöttek, érdeklődtek hely után, mondtam nekik, hogy pár perc, mert az egyik asztal épp fizetett. De már az emberek annál az asztalnál (szállóvendégeink) már integettek is, hogy nyugodtan jöjjenek oda. Az étterem (12+1 asztal van) pikk-pakk tele lett. Az utolsó asztal éjfél után ment el. Tudni kell, hogy konyha igazából kb f10-ig van. Ennek ellenére voltak szállóvendégek, akik még beültek egy-egy pohár borra és kártyáztak egy picit. Őket szintén házvendégek követték, akik azzal jöttek, hogy van-e még valami a konyhán, amit meg lehet melegíteni, illetve vajaskenyér van-e. Volt. Ez a családi vállalkozás előnye. Amiről nem beszéltem még, hogy ha végeztünk mindennel még jön egy kis vacsora. Egy kis felvágott, zöldségek, sajt vagy virsli. Na, ez a legnehezebb! Csak úgy csipegetni még egy picit. Ezt próbálom elkerülni, mert akkor tuti nem tudok rendesen aludni. És egyébként is 18 óra után nem eszünk! :-) Ja! Álmomban! Kíváncsi vagyok, hogy ma illetve a következő napokban mi lesz! Remélem napról napra jobban fog menni a dolog.

Az első munkanapok

Sziasztok! Első jó hír, hogy működik a net. Egyelőre a házigazda (Hansi és Sylvia) WiFi-jére vagyok rákattanva, de állítólag folyamatban van, hogy itt a házban is legyen saját WiFi. Ez legalább gyorsabb, mint a téli netstick-es szenvedés. Csütörtökön volt az első munkanapom. Két fesztiválsátrat kellett felépítenünk az étterem előtti parkolóban. Itt lesz ma egy esküvő. Az idő ideális volt, kb 30 fok - ami itt különlegesnek számit ilyenkor - és szuper napsütés. Szépen szisztematikusan haladtunk a munkával, így elég jó időt "futottunk". Estére állt minden és már a bútorok, az italpult, a fény-technika is bent volt. Ami valahol becsülendő: nincs őr, mert nem kell félni, hogy elvinnék. Persze ez azért van, mert eléggé nyugis helyen vagyunk itt. Ebédre volt egy kis pizza, Ralf és Marco mamája csinálta a dolgos fiúknak. Amit a munkahelyről tudni kell: http://www.sonne-niedersonthofen.de/home.html Családi vállalkozás, papa, mama, három gyerek - a két fiú, Ralf és Marco a konyhában, a lány, Angela felszolgál. Papa (Roland) a pultban, mama hol a konyhában, hol a pultban. Rajtam kívül van még egy felszolgáló(Annelies), a konyhán egy mosogató (Bernd) és Matthias a frissen végzett szakács. Tegnap volt az első igazi munkanap, amikor én vittem az egész teraszt. Szuper idő, meleg, így volt is sok vendég. Egyből bele a sűrűjébe, hogy mire beindul a szezon már flottul menjenek a dolgok. Angela és Roland csak segítettek és mondták, hogy kiabáljak, ha nem bírom. Nem fogok hazudni, volt hogy "kiabáltam". :-) Időközben eltelt a szombat is... Szombaton, azaz tegnap megvolt az esküvő. Kb 110 ember, kb 3 körül jöttek a vendégek, egyenesen a templomból. Mindenki népviseletben - fiúk bőrgatyában, kötött kabátban a csajok pedig dirndl-ben. Egy teljes rézfúvós zenekar (kb 25 fő), mert a vőlegény is zenész. Egész este ők nyomták. Vicces volt, és ugyanakkor érdekes, hogy ennyire hordják a népviseletet. De szombat reggel a ház körül is volt nagy sürgés-forgás. A háziak telepítették a muskátlikat az ablakokba. Én is kaptam két virágládát. Majd a locsolásra kell odafigyelnem. Előre mondtam Sylvia-nak, hogy emlékeztessen, mert én különben nem veszem észre a virágokat. Előkerült Toni öreg traktorja is. 1955-ös évjárat. 10 LE. Elnyűhetetlen darab. Nincs rajta rozsda sem - azért mert olyan vastag lemezből van a burkolata, hogy nem eszi meg a rozsda. :-) Meg mondjuk igen vigyáztak rá. Az itteni paraszt vigyáz a gépeire, hiszen rohadt drága. Így megbecsüli. Elég sok öreg traktor rohangál még. Kisebb munkákra azokat használják. Nem kell kidobni, csak azért mert öreg. Mondjuk hozzátartozik a történethez, hogy az eszközök nem TSZ-tulajdon voltak, azaz nem gazdátlanul hagyták lerohadni, mondván ez mindenkié, akkor miért pont én vigyázzak rá! A legnagyobb meglepetés tegnap reggel az volt, hogy a virágládákkal együtt egy betonkeverő is előkerült. Néztem, mint a moziban, hogy ez meg minek ide. Aztán elmondták, hogy a virágföldet belerakják, összekeverik némi műtrágyával és abba ültetik a virágokat. A két kisöreg Toni és Georg (a két testvér) csinálta a virágföldet, Georg felesége, Sylivia, Hansi meg Hansi nővére ültettek. Az egész család szorgoskodott. A gyerekek meg játszottak, a legkisebb meg a babakocsiból nézte az egészet. Ha már nem tudjátok ki kicsoda: Georg Jordan és Anton (Toni) Jordan a két testvér. Toni házában van az én lakásom. Georg fia Hansi, Hansi felesége Sylvia - ők foglalkoznak a vendéglakásokkal Toni házában, aki már nyugdíjas, így átadta a "fiataloknak" az üzletet. A ház ahol a lakás van a "falu" szélén van, így ha az ablakból kinézek bocikat és virágos rétet látok. A rét tele van sárga virágokkal, amik éjszakára bezárják a virágaikat és délelőtt nyílnak ki újra. Így a rét reggel zöld, majd pár óra múlva sárga. Mivel itt minden föld legelő, mindenhol bocik legelnek. Akármerre mész, kolompokat hallhatsz és legelésző bocikat látsz. A paraszt, ha lekaszálta a kaszálót és begyűjtötte a szénát, egyből nyomja a legelőre az újabb adag folyékony trágyát, hogy a fű nőjön. Ez a "b'schitten". És mint mindig, a kalandokhoz tartozó képek: https://picasaweb.google.com/101024512741877077317/Arkangyal?authkey=Gv1sRgCOzS0-uLubnTLg

Újra az Allgäu-ban

Sziasztok! Ez a blogom nyári részének az első bejegyzése! Új lakás, új munkahely, új emberek. Kicsit izgulok is. A lakás ott van ahol télen is laktunk, de egy másik lakásban. Ez egy nagyobb lakás, ahol van egy nappali és egy pici szoba, amit hálószobának rendeztünk be. Sokáig kerestem megfelelő lakást, de elég nehéz jót találni. Aztán Sylvia (a főbérlőnk) megkérdezte, hogy miért nem maradok itt. Mondtam, hogy hát valami olyat keresek ami közelebb van Niedersonthofen-hez (itt fogok dolgozni) és jobb a net-hozzáférés is. Sylivia megígérte, hogy az internetet elintézik, mert már amúgy is igény lenne rá a vendégek által. Ráadásul a lakás amit ajánlana nyaraló vendégeknek nem annyira praktikus, ellenben fix bérlőnek jó lehet. Nézzem meg, gondolkodjak el rajta. Hát elgondolkodtam, és amennyivel messzebb van Niedersonthofentől, mint szerettem volna, annyival olcsóbb a bérleti díj. Meg a főbérlők is aranyosak és ráadásul télen a szomszédban lakik majd az egyik kolléga. A lakás egyetlen hátránya, hogy a konyha elég pici, de ezzel együtt tudok élni. Folyt. köv. (remélem viszonylag hamar)

Március - megkésve!

Sziasztok! Sokan szóvá tettéktek, hogy nem írtam semmit február vége óta. Elnézést! Szarakodott a net - ez a fő ok. Egyszerűen nem volt türelmem a lassú nethozzáférés miatt ott dekkolni a gép előtt. Másodsorban elég sok dolgom is volt. De nem mentegetőzöm. Elég sok minden történt márciusban, szépen melegedett az idő, egyre többször reggeliztünk a teraszon. A meleg miatt persze a hó egyre vacakabb lett, de így is akadt jónéhány síző. Ennek ellenére igazán húzós napjaink már nem nagyon voltak. Kellemes, de hosszú napjaink voltak. Hosszú, mert jó sokáig sütött a teraszra a nap, így a lehető legtovább ott dekkoltak a teraszon és napoztak. Mi meg szintén napoztunk, ha már mindent rendbe raktunk. Volt egy szezonzáró vacsi is, ami elég jól sikerült. Főnökasszonyunkat sikerült leitatnunk. Illetve itatta ő saját magát, aztán elég csúnyán viselkedett. Azaz elég közönséges lett, így jobbnak láttuk hazavinni őt. Volt persze néhány ember, aki eléggé "örült" ennek, mert így támadási felületet találtak Natasán. Mi Ádámmal inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy a jövő szezont intézzük. Ádám úgy néz ki, hogy jövőre a konyhán fog dolgozni, azaz szakácsként és nem a mosogatóban. Én kaptam ígéretett, hogy jövőre kasszázni is fogok, azaz saját asztalaim lesznek, így a borravaló is várhatóan jobb lesz. Emellett történt még valami: úgy alakult, hogy a nyári szezonban Ralf és Marco éttermében tudok dolgozni felszolgálóként, saját kasszával. Ezzel elég sok elintéznivaló párosult. Szállás, otthoni dolgok, stb. Április elején hazamentem, próbáltam mindent elrendezni, amit kellett - sajnos nem sikerült mindent. :-) Most már újra kint vagyok, az új lakásban és előreláthatóan csütörtökön (10-én) már dolgozom is. Megpróbálom a blogot tovább írni. Meglátjuk, mennyire sikerül.